Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-06-11 / 24. szám

24. szám. 1910 junius 11.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

Tudakozzátok az írásokat.

Vasárnap, junius 12. „Nagy a te hited ! Legyen néked a te akaratod szerint“ (Máté ev. XV. rész, 28. verse).

Hit által élünk: a hit a gyökere nemcsak a mi vallásos életünknek, hanem testi életünk minden dolgainak is.

Hit által szánt, vet és arat a földmives, mert hiszi, hogy nem hiában munkálkodik; hit által indul el az ember az ő útjára, mert hiszi, hogy elér oda a hova indult; hit által veszi fel az apa és anya a kis gyermek gondját, mert hiszi, hogy gyermekének javára dolgozik. így minden dolgunkban a hit vezérel, mely azokra mutat, melyeket várunk s bizonyosoknak mutatja azokat, melyeket remélünk.

Hit az alapja a mi vallásos életünknek is: Hisszük, hogy van Isten s az Isten a mi szerető Atyánk, a ki mindeneket a mi javunkra cselekszik; hit által várjuk bűneink bocsánatát s az örök üdvösséget.

Ha hisszük, hogy a mit elkezdettünk, be is végezzük, van-e hitünk abban is, hogy a mit Isten kezdett el, a mi üdvösségünket be is végezi ? ! Legyen olyan nagy és erős a mi hitünk, mint a kanaánita asszonyé vala !

Hétfő, junius 13. „Egymás terhét hordozzátok s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét“ (Pál apostolnak a Galatzia- beliekhez írott levele VI. rész, 2. verse).

A Krisztus evangéliumának legnagjmbb parancsolata a szeretet; ha szeretet él bennünk, egymás terhét hordozzuk, azaz szeretettel vesszük fel embertársaink, testvéreink javát.

Azt mondjuk, hogy nem él ma az emberekben a Krisztus törvénye, mert nincs szeretet azok szivében, nem hordozzák egymás terhét. Pedig látjuk és halljuk, hogy az emberek adakoznak bőségesen minden nemes célra. Ha igaz ez, hogy van mégis, hogy annyi a nyomor és olyan sok ember elbukik az élet ne- ján ? Onnan, testvéreim, hogy az embernek keze ugyan adakozik s igy felvenni látszik mások gondját, de szive távol lévén attól, adományai bőségének sincsen eredménye.

Nem elég hát adni s a bő feleslegből valamit áldozni; nekünk úgy kell betöltenünk a Krisztus törvényét, hogy szivünk is ott legyen, a hol kezünk, azaz önzetlen szeretettel kell áldoznunk embertársainkért s igy kell egymás terhét hordoznunk.

Kedd, junius 14. „A ki inni ad egynek a kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát“ (Máté ev. X. rész, 42. verse).

A mikor jót teszünk egy nyomoruság-látta emberrel s önzetlen szeretettel vesszük fel annak gondját: bizonyosak lehetünk a felől, hogy jutalmunk lészen, — jutalmunk lészen nem emberektől, hanem Istentől, ki látja nemcsak a mi cselekedeteinket, hanem azt az indulatot is, mely szivünkben feltámadt s cselekvésre indított. Hanem azért sohase ama remélt jutalomért tegyünk valamit.

7. oldal

Az emberek nagy része, ha jót tesz, már előre kiszámítja a reá várakozó jutalmat és zúgolódik, ha a jutalom késik. Pedig a vetés után sem következik az aratás mindjárt. Ha az emberektől várunk jutalmat, hamar megcsalódunk, és majdnem szóról- szóra igaz az a régi közmondás, hogy „haellenséget akarsz szerezni, tégy jót“. Azért ne a jutalomért cselekedjünk sohasem. Megfizet az Isten mindenekért, ez vezessen jó cselekedeinkben.

Szerda, junius 15. „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok“ (János ev. XIV. rész, 15. verse).

Hiaba mondja valaki, hogy ő keresztyén, a Krisztus hü tanítványa és szereti Mesterét, ha az élete egészen mást mutat; hiába jár templomba s imádkozik buzgósággal nemcsak Isten házában, hanem az ő hajlékában is, ha cselekedetei nem igazolják hitét. Hiába virágzik és illatozik a fa, ha gyümölcsei nincsenek !

A ki igazán szereti az Ur Jézus Krisztust, az megtartja az O parancsolatait.

Szeretjük e Őt mi? Az a kérdés, hogy milyen a mi életünk. Ha erkölcstelen, iszákos emberek vagyunk, hiába mondjuk, hogy szeretjük a Jézust; ha becsületes és igaz életet élünk, mondanunk sem kell, mi az Övéi vagyunk.

Tartsuk meg azért az Ő parancsolatait s ezzel mutassuk meg, hogy mi szeretjük Ót; Ő is megmutatja, hogy szeret és boldogokká tesz mind e földön, mind az egekben.

Csütörtök, junius 16. „Boldogok, a kik éhezik és szomju- hozzák az igazságot“ (Máté ev. V. rész, 6. verse).

Mi az igazság ? kérdjük mi is a balgatag bölcsekkel s akármennyit okoskodunk, nem tudunk emberi bölcsességgel megfelelni a kérdésre, hanem egyedül csak a hit által- Igazság az, a mi a valósággal megegyezik: igazság tehát az, hogy van Isten s az Isten a mi szerető jó Atyánk, a ki a mi javunkat akarja; mert ez a valóság, erre tanít minket a mi életünk. Igazság az, a mit Isten szól úgy a természetben, mint a mi lelkünk javára való kijelentésben, az Ur Jézus Krisztus evangéliumában és igazság mindaz, a mit Ő parancsol mindezekben. Igazság tehát a szere tét, a jóság, a becsületesség, a kegyesség, a könyörületesség.

Szomjuhozzuk-e mi ezeket? Ha igen, akkor azok szerint is élünk s azok által boldogok is vagyunk; hanem, ne zúgolódjunk, mi magunk vagyunk boldogtalanságunk okozói.

Péntek, junius 17. „Bizodalmád legyen az Urban teljes szivedből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál“ (Példabeszédek könyve III. rész, 5. verse).

Az Istenben való bizodalom, melyet az Ő iránta való szeretet szült, erőt ad és reménységgel ruház fel. Aki bizik Ó benne, szereti Ót és azért nem fél semmi háborgattatástól, mert tudja, hogy a jó Atya vigyáz reá s vezeti életét. Bátran néz szembe a szenvedésekkel és bizonyos reménységgel küzd boldogsága ellenségeivel, a bűnnel és szenvedésekkel.

Némelyek a magok erejére támaszkodnak s azt hiszik, hogy boldogulnak; de lépten-nyomon elesnek és boldogtalanok. Akarjuk-e, testvéreim, hogy olyan erősek legyünk, mint a gyermek, ki édes atyja kezét fogván, nem fél már semmitől? Ha igen, szerettei ragaszkodjunk Istenhez, a mi Atyánkhoz és bizzunk Ó benne, hogy megcselekszik mindent a mi a mi javunkra való.

Szombat, junius 18. „Nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzék a ti cselekedeteitekről“ (Pál apostolnak a Zsidókhoz írott levele VI. rész, 10. verse).

Az igaz ember sokat szenved, a gonosz pedig vígan él: ez a mi életünk felületes tapasztalata s már közel vagyunk a kétség- be-eséshez, vagy ahhoz, hogy mi is a gonoszok útjára lépjünk.

(Folytatása a 12-ik oldalon.)