Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-11 / 24. szám
8. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 24. szám 1910. juunis 11 ÖRÖMHÍR. — 1910. junius 12. — A KANAÁNITA ASSZONY. (Máté XV: 21—28.) Aranyige: „Akkor felelvén Jézus, monda néki: Oh asszony, nagy a te hited! legyen a te kívánságod szerint. És meggy ógyula az ő leánya a szempillantástól fogva“. (Máté XV : 28.) Hogyan tanítsuk a mai leckét. Ébresszük fel a gyermekek figyelmét a lecke tárgya iránt avval a kérdéssel, hogy miért voltak és vannak némelyek, akik olyan testi és lelki háborúságot szenvednek, amitől emberi erő meg nem szabadíthatja őket, holott az Ur szabadulást és boldogságot igér minden gyermekének egyaránt? S miért ragad ki az Ur némelyeket a bűnből, elégedetlenségből, erőt és megnyugvást juttatva nekik osztályrészül? A mai lecke kapcsán kifejthetjük, hogy az ember békétlensége és pusztulása nem az Ur megváltói készségének a hiányán múlik, hanem saját oktalanságán, mert az Ur mindenkin könyörül, aki Benne bízva, csiiggedetlenül, álha- tatossággal és erős hittel kéri az 0 segedelmét a kana- ánita asszony módjára. A mai lecke. Kitől kérjünk segítséget? Attól, aki tud is, akar is bajainkon segíteni. A kanaánita asszony látva a maga éskörnyezete képtelenségét leánya betegségének gyógyítására, bizalommal fordult az Üdvözítőhöz, mondván: Uram légy segítségül nékem! És az eredmény bebizonyította, hogy jó helyre folyamodott, mert „meggyógyula az ő leánya a szem- pillantástól fogva“. Meggondoljuk-e mi is, hogy kihez fordulunk bajainkban támogatásért? Kiben találunk e földön olyan hatalmat, mely viszontagságaink veszedelmes örvényéből képes mindig kimenteni? Ki adhat olyan tanácsot, amelynek követése soha sem hoz megbánást maga után? Ki nyújthat nekünk olyan vigasztalást, mely minden körülmények között, életben és halálban elűzi lelkünk borult egéről a kétkedés, reménytelenség és szomorúság , felhőit, hogy. az öröm napjának ragyogása töltse .be lelki világunkat? Bizonynyal erre tehetetlen minden földi ember. De az Istennek tetszett elküldeni az Ur Jézust, hogy általa felszántson minden könnyet, behegesszen minden sebet és segítsen minden embernek. Mert ne gondoljátok, hogy az Isten azért jelentette ki magát a Krisztusban, hogy csupán az ő létezéséről győzzön meg minket. Nem. Hanem, hogy gyá- molitson erőtlenségünkben. Jézus példája világosan mutatja ezt. 0 volt az, aki egy nemzetet tá- masztot fel a bűnből öntudatra. Az Ő elevenítő lelke formálta újjá az emberek szivét, az 0 tökéletes jelleme volt a ke- resztyénség forrása apostolaival, prófétáival és hívőinek seregével együtt. És ez a Krisztus ugyanaz ma, aki tegnap volt s az leszen mindörökké! Jöjj azért te is hozzá bajaidban, ha a gonosztól gyötretel, mert „nem is adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk“. Ki részére kérjünk segítséget? A kanaánita asszony beteg leányáért könyörgött az Urnák. Úgy szerette lányát, hogy az ő betegsége miatt ő maga is szenvedett. Ennyire egyesítette a szeretet az anyát leányával. Ha a leány meggyógyulna ő is boldognak érezné magát. És az oka annak, hogy mikor leánya gyógyulásáért, kiált az Üdvözítőhöz, ezt mondja: légy segítségül nékem! A keresztyén emberek egymáshoz való viszonyát is ez a szeretet jellemzi. Mint az édes anya az ő gyermekét, mint a jó testvér az ő testvérét: úgy kell szeretnie a keresztyén embernek is az ő felebarátját. Ebből következik, hogy a mások terhe, egyszersmint az ő terhe is. Ami az ő embertársának okoz fájdalmat, ugyanaz az oka az ő bánatának is. A mások boldogitása igy válik az ő saját boldogságává. Eképen élt és tanított Jézus. Ennek az önzetlen szeretetnek a legfenségesebb igazolása az volt, hogy magára vette a bűnösök miatt a nehéz keresztet, „megalázta magát, engedelmes lett mind halálig, még pedig a keresztfának haláláig“. (Eil. II : 8) Ha keresztyének vagyunk, él-e bennünk ez a keresztyéni szeretet? Imádkozunk-é mi is másokért? Pártoljuk-e az olyan munkásokat és intézményeket, melyek nem a mi, hanem a mások érdekeinek szolgálnak? Sokan gyötretnek ma is a gonosztól, a testnek vágyaitól, a mértéktelenségtől. Halljuk-e jajjaikat? Teszünk-e valamit súlyos helyzetük enyhítésére? A keresztyén vallás egyetemes. Az „egy mindenkiért és mindenki egyért“ vallása. Azért amig van a világon ember, aki szenved nélkülözések között, addig a kanaánita asszonynyal ne feledkezzünk meg értők is az Úrhoz fordulni: Légy segitségül nekünk! Tanulságok: 1. II ivj engemet segitségül a te nyomorúságodnak idején: megszabaditlak tégedet“. (Zsolt L : 15.) 2. Ha igaz szeretet van bennünk s magunkról ritkán feledkezünk meg imádságainkban: másokról ne feledkezzünk meg soha. Bogár Lajos,
