Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-01-15 / 3. szám
ti oldal. 3 szám. 1910 január 15. ,,Amerikai Magyar .Reformátusok Lapja“ y == -... ==i Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL ÜÜ Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐK: HANKÓ M. GYULA és SCHÓDLE GY. ÁDÁM youngstowni ref. lelkészek. FŐMUNKATÁRSAK: HARSÁNYI LÁSZLÓ VIRÁG ISTVÁN new yorki ref. lelkész. loraini ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, 0. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesítés és előfizetések, hirdetések és felszólalásoké czimre küldendők: Rev. Julius M. Mankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. A. G. SCHODLE PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, 0. Előfizetési árak: Egy évre $‘2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: #1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50. Si . . -==JB A bujdosók. Ilyen cim alatt keserűen panaszkodik dr. Ferénczy Gyula, a Debreczeni Protestáns Lap érdemes szerkesztője, a kivándorlás ellen s közben ellenünk, kik Amerikába szakadtunk és itt az amerikai testvér-egyházak oltalma s támogatása alatt igyekezünk munkálni magyar testvéreink javát, kemény vádakat emel. Nem hisszük ugyan, hogy Debreczen volna a világ közepe, s ott dr_ Ferenczy Gyula a fellebbezhetetlen Ítélő biró, mégis amerikai bujdosásunk keserű napjaiban sokszor tekintettünk Debreczen felé s vártuk bizonyos reménységgel, hogy egyedül az igazságot szerető fiai tesznek valamit, a mi öröme lenne a mi szivünknek •s a miből, hitünk szerint, sok jó is eredne; vártuk, hogy a kálvinista Róma segít megoldani ama kérdéseket, melyek miatt mi is bujdosókká lettünk; vártuk, hogy olyan férfiak, mint dr. Ferenczy Gyula is, kik ismerik az igazságot, szabadon hirdetik, hogy mit kelljen tenni a bujdosókért s azokért, a kik ma-holnap szintén elindulnak a bujdosók utján; vártuk, hogy a nemes férfiak nem állanak meg a jó szónál, hanem tesznek is valamit testvéreikért: És imé a mi csalódásunk szégyenbe ejtette minden mi reménységünket. Azt mondja ugyanis dr. Ferenczy Gyula, ref. egyházunk egyik büszkesége, hogy az idegen egyházak oltalma alatt elő amerikai magyar ref. egyházak hivei nagyobb részt gyűlölik a magyar ref. egyházat, a melytől elszakadtak, gyűlölik a magyar hazát s gyűlölik a magyar testvéreiket is. Ennyi kemény vádat minden bizonyítás nélkül szemünkbe vágni, bizony nem csak tapintatlanság, hanem valóságos roszakaratat, erre pedig, épen dr. Ferenczy Gyulától, nem voltunk elkészülve. S bár mi tudjuk, hogy még a Debreczeni Protestáns Lap olvasói között is akad olyan, a ki, ismervén a helyzetet, fel fog szólalni a mi védelmünkre, nem tehetjük zsebre a vádakat s nem hallgathatunk, mert jól tudjuk, hogy akadnak itt olyanok bőven, a kik azzal a czikkel sok roszat fognak merészelni. Azt minden ember tudja már otthon is, hogy a kivándorlást mi szüli; az ,s bizonyos minden látni tudó előtt, hogy a kivándorlás Magyarország testéről már nagy darabokat szakgatott le; abban is megegyeznek mindenek, hogy nem jól van ez igy. Sokan gondolkoznak a sebek begyógyitása, a levált és leválni készülő tagok visszaszerzése s megtartása felől; de igen kevesen vannak, a kik tesznek is valamit. Ahhoz azonban egyaránt értenek, hogy a szegény kivándoroltat, kivált ha az az összekötő kapcsok egynémelyikét el is tépi, megrugdalják s hazátlan bitangnak kiáltják ki- Pedig az a hazátlan bitang még itt is, még akkor is, ha levetette némely szolgaságnak jármát, magyar marad s sirva elhagyott hazája javát szolgálja. Mi is, szülőföldünknek és anyaszentegyházunknak megbélyegzett gyűlölői, ha kiátkoztak is, nem szűnünk meg drága szülőföldünk s szeretett anvaszent- egyházunk jól megértett javát munkálni. A mi gyűlöletünk hazánk, egyházunk és magyar testvéreink ellen csak annyiból áll, hogy az amerikai testvér protestáns egyházak oltalma alá helyezkedtünk s csak ezek jóakaratu támogatását vettük itt igénybe. így cselekedtünk pedig azért, mert nem akartuk s nem akarjuk hazánkat, egyházunkat még szegényebbé tenni, mert nem akartuk s nem akarjuk, hogy még több sebből vérezzék hazánk és egyházunk; igy cselekedtünk azért, mert nem akartuk s nem akarjuk, hogy bujdosásunknak eme földjén megvetett és lenézett legyen a magyar, mert nem akartuk s nem akarjuk, hogy támogatóink iránt hálátlanok s tölök elzárkózva, tudatlanok is maradjunk- Azt tartjuk ugvanis — s ebben a meggyőződésünkben földi hatalmasság sohasem ingat meg — hogy sokkal több jót teszünk hazánkért is, egyházunkért is, ha itt Amerikában az amerikai egyházakhoz csatlakozva szolgáljuk testvéreink javát s megszerezzük ezzel a magyar név becsülését, megszerezzük az arravaloságot is, melylyel, halsten ugj’ akarja, mint szivünk kívánja, hogy ismét haza térjünk, sokkal nagyobb eredménnyel munkálkodhatunk az otthoni földben. Igaz, a különböző vélemények nehéz harcában a buzgóság sokszor kicsapott medréből s extra et intra muros vétkeztek sokan; de ma már odáig jutottunk, hogv tiszteljük egymás meggyőződését s mindnyájan utáljuk a háboruság-csinálókat. Ma már kölcsönösen elirmerjük egymás jóhiszeműségét s közös óhajtásunk, hogy a függő kérdések megoldattassanak s mindnyájan egv táborban, a szeretetben éljünk és munkálkodjunk. És ime most támad ellenünk s a béke ellen dr. Ferenczy Gyula, hogy a ma is portyázó felek, buzdítására, ismét felújítsák ádáz harcukat. Őszintén kérdjük, szükségünk van-e az uj harcra s a kik azt óhajtják, mit várnak attól ? Nincs-eelég megoldatlan kérdés még, a miért nagyobb szükség van ma a békére, mint valaha? Nircs-e szüksége a hazai egyháznak is a békére, a békés munkálkodás idejére? Nem a mi hivatásunk, hogy rá mutassunk a kivándorlás okaira, melyeket jól ismerünk; nem a mi feladatunk, hogy a kivándorlás ejtette sebekre gyógy irt keressünk, bár a megtalálás némely módjait jól tudjuk. Minket Isten más térre hivott el, mi nekünk az Ő szőlőjében kell munkálkodnunk: azért minden erőnkből arra igyekezünk, hogy az itt bujdosó magyar testvéreinket az élet boldogságának és az üdvösségnek kútfejéhez, Istenünkhöz elvezessük és az Ó utaiban megtartsuk. Jöhet reánk szenvedés, testvéreink üthetnek sebet rajtunk utunkban, a mi czélunk felé való futásunkban el nem tántorítanak, meg nem akadályoznak, mert tudva tudjuk, hogy az igazság utján járunk. Youngsiown, O. Hankó M. Gyula, ref. lelkész.
