Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-01-15 / 3. szám
3. szám. 1910. január 15. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Tudakozzátok az Írásokat. Vasárnap, január 16. ,,A setétségben helyeztetett nép láta. nagy világosságot** (Máté ev. IV. része, i6- verse). A ki setétségben jár, nem látja, hogy gödörbe visz útja! a bűnös ember nem veszi észre, hogy kárhozatra siet. Bűnbe merült a zsidóság, bűnös volt az egész emberiség, a mikor Isten elküldötte az O szent Fiát, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Az Ur Jézus eljövetelével megszűnt a sötétség, mert evangéliuma világosságot nyújtott a bűnös emberiségnek. Voltak mégis s vannak ma is emberek, kiknek, mint a bagolynak, nem kell a világosság, nem kell az üdvösség a világosság utján, hanem kell a setétség, a bűn és a kárhozat. Bár adná az Isten, hogy mi, kik láttuk ama világosságot, sohase térnénk el útjáról s hogy még a setátségben ülőket is a világosság utjárajvezethetnök. Hétfő, január 17. „Dániel eltökélé az ő uzivében, hogy magát meg ne fertéztetné** (Dániel könyve, I. része, 8. verse). Dánielt a babilomiai király, Nabukodonzor udvarába vitette és neveltette; Dániel azonban a dús királyi asztalt, a dőzsöléssel és tivornyával teli akomákat megvetette, mert nem akará magát azok által megfertéztetni. És a király előtt kedvességet talált. Hányán vannak ma, kiket csak a dőzsölés és tivornya éltet, jobban mondva, kik csak azért élnek, hogy bőven ehessenek és ihassanak, kik semmi más örömét nem látják az életnek, hanem csak testük kívánságainak betöltését. Esznek és isznak ezek jókedvűen s elfeledkeznek a betegségről, mely a vig élet büntetése a testben és lélekben egyaránt. Mi, atyámfiai, borzadjunk meg ezek életétől s kövessük Dánielt: ne fertéztessük meg testünket, lelkünket a mértéktelen- séggel. Kedd, január 18. „Atyámfiai, nem állítom, hogy én a célt még elértem volna** (Pál apostolnak a filippi-beliekhez irt levele, III. része, 13. verse). A régi görögök nagy sulvt fektettek a testi nevelésre s hogy a test megerősödjön és hozzá törődjön a természet változásaihoz, mindenféle testgyakorlásban, különösen a futásban gyakorolták magukat. így értjük meg, hogy egy görög katona a per- sák felett kivívott győzelem hírét Marathonból Áthenébe (40 kilométer) két óra alatt vitte meg. Mi is futunk egy cél, az idvesség felé; futásunk azonban lassú, mert nem g5'akoroljuk magunkat, mert minden kis akadály vissza vet. Sokan közülünk a célt el sem érik, mert az útközben visszafordulnak s a bűn útjára, ellenkező irányba térnek. Ne mondjuk hát, hogy a célt már elértük, hanem minden erőnket megfeszitve siessünk az idvességre azon az utón, melyet a Jézus mutatott. Szerda, január 19. ,,Vájjon elfelejtkezhetik-e az anya az ő kicsiny g}rermekéről úgy, hogy ne könyörüljön az ő méhének 7. oldal. fián? Ha azok elfelejtkeznének is, de én nem felejtkezem el rólad“ (Ésaiás próf. könyve, XLIX. része, 15. verse). Ugy-ebár, nem tudunk elképzelni olyan édes anyát, a ki elfelejtkezne az ő gyermekéről? Ha mégis van ilvan, az nem édes anya, hanem a leggonoszabb mostohánál is alábbvaló. Miért féljen a gj'ermek, ha tudja, hogy édes anyja van, a ki reá gondot visel? Mit féljen az ember, mikor tudja, hogy van egy jó Atyja, a ki akkor sem hagyja el, ha földi anyja róla elfelejtkezett ■ Nem, testvérem, nem lehet félnünk,"mert van egy jó Atyánk, Istenünk, a ki miképen teremtett, gondot is visel reánk. A gyermek szereti édes anyját; hát mi szeretjük-e a mi menynyei Atj'ánkat ? Csütörtök, január 20. „Ez pedig a kárhoztatás, hogy világosság jött e világra, de az emberek inkább szerették a setétsé- get, hogynem a világosságot“ (János ev., III- része, 19. verse). Világosság jött e világra az Ur Jézus Krisztus által, de kárhoztatás, hogy az emberek jó nagy részének nem kell ez a világosság. Hát milyen világosság kell ? A tudomány világosságát sokan nagyra becsülik s mi is meghajlunk az előtt, de azt mondjuk — s lássa meg minden emker —, hogy ez a világosság hideg- Mit érne pedig e föld lakóira s minden teremtményekre, ha a nap világossága is hideg volna ? Csak úgy áldás a nap világossága, hogy melegít is. Mit ér a tudomány világossága, ha csak világit, de nem melegít is ? Az a világosság, melyet adott Isten a Jézus által, világit és melegít; világossitja elménket és melegíti szivünket. Azért kérlek atyámfiai, ezt a világosságot szeressétek, a biin setétségét pedig elkerüljétek ! Péntek, január 21- ,,Reggel vessed el a te magodat s este is ne restelkedjél“ (Prédikátor könyve, XI. része, 6. verse). Azaz ifjúságod idejében készíts magadat, hogy boldogságot arathass, de öregséged napjaiban se restelkedjél dolgozni ennek megtartásáért ! Ez a parancsolat, melyet meg kellene tartanunk. S mit cselekszük általában ? Ifjúságunk idejét léha mulatozással töltjük el, cseppet sem törődvén azzal, hogy mire jutunk öregségünkre; öregségünk idejében, néha már későn jön meg az eszünk s keressük gyakran haszontalanul, hogy mi vezet a boldogságraDe ha mi a saját kárunkon szereztünk keserű tapasztalatot, legalább gyermekeinket s az ifjúságot mentsük meg a csalódásoktól és az élet boldogtalanságától.Vegyük fel az ifjak gondját s vezessük rá őket, vagy vissza a boldogság útjára. Igyekezzünk pedig mi is, hogy ezt megtaláljuk még, hiszen megtérni sohasem késő. Csak igazán megtérjünkSzombat, január 22. „A juhok a pásztort követik, mert az ő szavát ismerik“ (János ev. X. része, 4. verse). Az oktalan állat hallgat a pásztor szavára s követi azt a jó legelőre; mi pedig, okos emberek, sokszor nem hallgatunk a mi pásztorunknak, az Ur Jézusnak hivó szavaira, hanem, mint eltévedt juhok a pusztaságban járnak és szenvednek, járunk mi is a világi örömök útjában s letarolván mindent, szenvedünk és sírunk- De miért sirunk? Hiszen mi vagvunk oka annak, hogy szenvednünk kell; ha pedig nem akarunk többé szenvedni, hát miért nem térünk arra az útra, a melyen keres és elönkbe jön a jó pásztor, az Ur Jézus? ! Hívogat Isten a Jézus által mindnyájunkat az élet boldogságára, az örök élet üdvösségére: hallgassuk és kövessük Őt, hogy Atyánkhoz, Istenünkhöz jussunk s hogy ne szenvedjünk többé, hanem mennyei öröm töltsön be i Youngstown, O. Hankó M. Gyula, ref. lelkész.
