Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-28 / 22. szám
8. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 22. szám 1910. május 28. ÖRÖMHÍR. — 1910. május 29. — (Máté XIV: 13—21; XV: 29—39.) Aranyige : „Én vagyok az életnek ama kenyere .. .“ (Jézus VI : 35.) Hogyan tanítsuk a mai leckét? A gyermekész természetszerű hajlama a mai lecke történetének csodás elemét hamarabb találja meg és többre becsüli, mint a benne rejlő komoly tanítást. Felnőttek között is előfordul — bár ez nem természetes — hogy a csodát helytelen szempontból vizsgálják, mely hasznos eredményt nem szülhet. Igyekezzék a tanító v. tanítónő növendékeinek észjárását abba az irányba terelni, mely a csodának nem érthetetlenségére, hanem okos tanulságaira vezet. Es mivel a legnagyobb tett is haszontalan, ha nincs célja, mutassa meg a csodák cél- tudatosrágát. Ez az egyedüli értéke az elbeszélésnek. Ne arra fektesse a fősulyt, hogy mit, hanem hogy miért tette Jézus. A mai lecke. Az ötezer ember megvendégelése. János lefejeztetése nem szüntette meg a nép érdeklődését ama magasztos eszmék iránt, melyeket ö hirdetni kezdett. Halála után annál fokozottabb mértékben irányult a figyelem Jézus munkásságára. A sokaság önfeledten, a mindennapi élet szükségeiről való gondoskodás nélkül követte Őt s kint a pusztában, a hol Jézus mai leckének elbeszélése szerint tanított olyan türelmesen hallgatta beszédeit, mintha nem jutott volna eszébe az életnek reá váró kötelessége. Este felé járt az idő és a nép még mindig nem oszlott széjjel mellöle. A tanítványok aggódva sürgetik az Üdvözítőt: „Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falukba és vegyenek magoknak eleséget.“ El kell tehát hagyniok a nagy tanítómestert a testnek szüksége, az eledel miatt? Jézus felvilágosítja tanítványait, hogy „nem szükség, hogy elmenjenek.“ Nem sok ennivalóval rendelkeznek ugyan, csupán 5 kenyér és két halacska van nálok, de az Ur áldása megsokasitja a keveset, a mit elébe hoznak s mindenkit megelégit. Az ötezer férfi megvendégelésében Jézus a tanítványoknak is juttatott részt. „Adjatok ti nekik enni'__mondá: „Hozzátok ide nékem azokat“ (a kenyereket és halakat). Hasznos és tanulságos útmutatás volt ez annak a megértetésére, hogy a mit magok a tanítványok megtehetnek felebarátaik javára bármilyen múló szükséget fedező segélynyújtásban, attól ne tartóztassák magokat, mert ez kötelességük. Ezenképen cselekesziink-e mi is? Előhozzuk-e az öt kenyeret és két halacskát, hogy éhsége csillapittassék vele ? Áldozunk-e, tesziink-e valamelyes szolgálatot, hogy milliók nyomorúságos helyzetén változtassunk? Vagy azért maradunk-e veszteg, mert keveset adhatunk? Nem tudjuk-e, hogy az Ur megáldjá, megtöbbszörözi az eléje vitt adományt s megelégi ti vele a szü- kölködöket ? Legyünk tehát engedelmesek, az ő parancsának. Tegyük meg azt, a mit legjobb igyekezettel megtehetünk s úgy várjuk az Ur áldását. Segítsünk másokon anyagi, világi, testi bajaikban és szükségeikben is. íme nem szükség nekik elmenni Jézustól ilyen okok miatt, mert ő avval a kevéssel is, a mi nálunk van, mindenkit megelégit. Betegek gyógyulása. A zsidók a Messiás isteni küldetését csak akkor fogadták el igaznak, ha emberfölötti hatalmát csodás tettekkel bizonyította. Mózesnek és Áronnak is csodákat kellett cselekedniük, hogy szavaik hitelt nyerjenek. Mennyivel inkább fűztek hasonló várakozást a Megváltó életéhez. A kicsinyhitüek és kétkedők megerősítésére, bizalmuknak megnyerésére tehát Jézusnak is meg kellett győzni a kiváncsi tömeget ren- kivüli erejéről. S a csodás tettekben kitűnő alkalma nyílott egy-egy olyan örök igazság vagy erkölcsi elv megismertetésére, amelyet nem is tudott volna az akkori néppel másképen megértetni, s amely őket a jónak megbecsülésére, Isten országának keresésére buzdította. A betegek meggyógyitásával Jézus el is érte ezt a célt. A sokaság dicsérte az Istent. Az emberek megismerték az Isten küldöttét, tapasztalták, hogy ő törődik földi bajaikkal s a sokféle nyavalyától meg akarja szabadítani őket. Harcolt mindaz ellen, mely boldogságuktól távolabb vetette őket, harcolt és legyőzte a halált is, mely a bűn zsoldja. S az alacsonyabb, a testi, a múlandó dolgok példázatainak segítségével, a magasabb lelki és halhatatlan bizodalom titkaiba avatta be őket. Meg kell ebből nekünk is érteni a lelkiekre vonatkozó tanulságot. Tudnunk kell, hogy ha a test fogyatékossága szenvedést okoz és a betegség erőnktől és munkaképességünktől foszt meg, ha a halál ösvényére visz: hasonlóképen történhetik mindez ami lelkűnkkel. A lélek betegsége megbénítja lelki telietségeinkat s lelki halált okoz. Vizsgáljuk meg azért magunkat, mig nem késő, nehogy ilyen sorsra jussunk. Ne bizakodjunk el testünk egészsége miatt, mert ha csupán a testtel törődünk s a lélek ápolását elhanyagoljuk: magunkat hajtjuk a kárhozatba. Vigyázzunk, mert a világ gyakran veszedelmes sebeket ejt lelkűnkön s magunk is oktalanul szerzünk lelki fájdalmakat magunknak. Jusson ilyenkor eszünkbe az orvosok orvosa, menjünk Hozzá ő nem fog betegen elbocsátani, hanem megment betegségünktől s örök élettel ajándékoz meg. Tanulságok: 1. Jézus Jaz egészségeseknek és sziikölködőknek táplálója. 2. Jézus a betegek orvosa. Bogár Lajos, ref. lelkész.
