Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-28 / 22. szám
22. szám. 1910 május 28. 7. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, május 29. „Én vagyok az életnek kenyere-...“ (János ev. VI. rész, 35. verse). A miképen a testnek kenyere nélkül szenvedünk, s hogy e kenyeret megszerezzük, fáradsággal dolgozunk: úgy a léleknek kenyere nélkül is szenvedünk s hogy e szenvedést elkerülhessük, keresnünk kell a léleknek kenyerét sha megtaláltuk azt, táplálnunk kell magunkat azzal. Az Ur J ézus evangéliuma, a léleknek kenyere s csak akkor élünk igazi életet, ha e kenyérrel, mint az életnek igazi kenyerével tápláljuk magunkat. Ennek igazságát nem kell bizonyítgatni, látjuk ezt az emberek életében, s ha megnézzük magunkat, látjuk a magunk életében is. Imé, mint a testi kenyér nélkül szűkölködő szenved, úgy szenvedünk mindnyájan, ha nem tápláljuk lelkünket az életnek kenyerével, a Jézus evangéliumával, mert boldogtalanok vagyunk. Keressük az életnek kenyerét! Hétfő, május 30. ,,A léleknek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, béketürés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség“ (Pál apostol levele a Galatabeliekhez, V. rész, 22. verse). Aki magát az életnek kenyerével táplálja, magának, mint a jól táplált fa virágzik és gyümölcsöket terem, a léleknek virágait és gyümölcseit szerzi meg. A léleknek virága a hit és gyümölcsei a szeretet, öröm, békesség, béketürés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség. Egyedül ezek által talál az ember boldogságot és idvességet. Lelkünk életének bizonyságai a hit és a hitnek gyümölcsei a lélekben és az életben. Akinek nincs hite, nem lehet annak a lélek jó gyümölcseit érlelnie; aki a lélek jó gyümölcseivel ékeskedik, ha nem is mondja, van hite. Hite pedig csak annak van, aki lelkét az Ur Jézus evangéliumával táplálja. Mutassuk meg a léleknek gyümölcsei által, hogy lelkűnknek tápláléka az életnek ama kenyere, a Jézus Krisztus! Kedd, május 31. „Nem minden, aki ezt mondja nekem, Uram, Uram, megyen be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyámnak akaratát“ (Máté ev. VII. rész, 21. vers). A hit és a léleknek gyümölcsei úgy össze vannak kapcsolódva, mint az ok és okozat s a kettőt külön-külön el sem képzelhetjük, vagy ha mégis meg volna ez külön-külön, az nem igazi hit, nem igazi gyümölcse a léleknek. Jézus maga mondja, hogy nem az megyen be a mennyeknek országába, aki azt monja : Uram, Uram, hanem az, aki cselekszi az Isten akaratát. Azaz csak az a hit ér valamit, amelynek gyümölcsei, jó cselekedetei vannak. Ebből az is világos, hogy akinek jó cselekedetei vannak, annak hite is igaz. Igaz hit és jó cselekedet egymásból fognak. Szerda, junius 1. ,,Mert vizet öntök a szomjuhozóra és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra és áldásomat a te csemetéidre“ (Ésaiás könyve XLIV. rész, 3 vers). A miképen vizet ad az Isten a szomjuhozónak és jótékony esőt a száraz földnek, úgy visel gondot reánk s adja az O lelkének erejét minden gyermekeinek. Az itt csak a kérdés, hogy Isten gyermekei vagyunk-e, kérjük-e szent lelkének erejét és bizunk-e O benne, mint szerető Atyánkban? Ha igen, akkor bizonyos, hog}r megadja lelkének erejét és áldásait nekünk is! ha nem, ne csodálkozzunk, boldogtalanságunknak mi magunk vagyunk az okozói. Isten lelke és áldásai nélkül semmit sem ér életünk; tegyük hát értékessé életünket s kérjük buzgó imádságban lelkének erejét és áldásainak bőségét. Csütörtök, junius 2. „Mint nappal, ékesen járjunk, ne dob- zódásokban és részegségekben, ne bujálkodásokban és feslettsé- gekben, ne versengésekben és irigységben“ (Pál apostolnak a Róma-beliekhez küldött levele XIII. rész, 13. verse). Jézus világosságot hozott a bűn sötétségében tévelygő emberiségnek: ne járjunk hát a bűn sötétségében, ne dobzódjunk, ne részegeskedjünk, ne bujálkodjunk, feslett életet ne éljünk, ne versengjünk és ne irigykedjünk, mert ezek által ismét sötétségbe jutunk s kárhozatra sietünk. A bűn elveszi látásunkat és nem látjuk, hogy a kárhozat utján járunk, máskülönben nem tudnók megérteni, miért akarja a bűnös akaratlanul is a maga vesztét. Nyissuk fel azért szemeinket és lássunk, lássuk meg, hogy egyedül az Ur Jézus evangéliumának világossága mellett járhatunk idvességünk utján, egyedül az O követésével találunk itt e földön is boldogságot. Péntek, junius 3. „Az élők tudják, hogy meghalnak“ (Prédikátor könyve IX. rész, 7. vers). Az élők látják, hogy egymásután halnak meg az előbb élő emberek s tudják, hogy ők is meghalnak előbb-utóbb. De ha tudják ezt, úgy élnek-e, hogy ne haljanak meg egészen? Mert nem elég akkor megindulni és könnyezni, mikor egy halott koporsója mellett áll az ember; a halál bizonyos voltának meggondolása arra az útra kellene, hogy térítsen, amelynek végén nincsen örök halál. Ha a halál bizonyos voltát tudjuk s úgy élünk, hogy e rövid élet napjaiban minden órának virágját leszakítjuk, eszünk, iszunk és vigadozunk, a test halála után következőkre pedig nem gondolunk: bizon3rosan meghalunk és halálunk által örökre elveszünk. Ha pedig, jól tudván, hogy a test nem használ semmit, hanem a lélek az, ami megelevenít, Isten törvényében járunk, lelkünk javát szolgáljuk: meghal a mi testünk, de lelkünket Isten idvességre viszi. Meghaljunk-e, élvén a testnek; vagy feltámadjunk s idvességet nyerjünk, élvén a léleknek? Feleljünk meg erre életünk által! Szombat, junius 4. „Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Jézus Krisztusban is“ (Pál apostol levele a Filippi-beliekhez II. rész, 5. vers). A Jézus Krisztusban egyedül a szeretet szent indulatja vala: minket is a szeretet vezéreljen minden dolgainkban. Szeressük mindenekelőtt a mi jó Istenünket, szerető édes Atyánkat, kitől száll alá reánk minden áldás; szeressük felebarátainkat mint testvéreinket és végezetre szeressük magunkat is úgy, hogy életünk boldogságát akarjuk. Aki nem szereti az Istent, nem szereti magát és nem szeret heti felebarátját sem; aki nem szereti felebarátját, nem szereti az Atyát és nem szeretheti magát sem; aki nem szereti magát, azaz nem akarja boldogságát, nem szereti felebarátját s nem szeretheti a jó Istent sem. A szeretet egy és nincs benne kivétel, ha szereted az Istent, szeretned kell felebarátodat és szereted magadat is, mert akkor Isten gyermeke vagy, mert akkor az az indulat van benned is, ami volt a Jézus Krisztusban is. Youngstown, O. Hankó M. Gyula, ref. lelkész.
