Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-14 / 20. szám
20. szám. 1910 május 14. 7. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, május 15. ,,A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyanaz a lélek“ (Pál apostolnak a korinthus-beliekhez küldött I. levele XII. rész, 4. verse). Isten minden gyermekét megajándékozta valamivel.' Az egyiknek adott bölcsességet, hogy azzal szolgáljon; a másiknak szónoki képességet, hogy felrázza az aluszéka- nyokat; a harmadiknak könyörületes szivet, hogy szereteté" vei enyhítse mások fájdalmait. Igv adott egyiknek testi erőt, a másiknak szellemi erőt; egyiknek gazdagságot, a másiknak szegénységét; e- gyiket helyezte a törvénykedés asztalához, másikat a mezőre küldte. És mindeneknek atyai szeretettel vette fel gondját s ugyanazzal a lélekkel szolgálja javát. A mi kötelességünk az, hogy a hova Isten állított, a mire ajándékot adott, ott és abban hűséggel megálljunk. Akármilyen kicsinynek lássák az ajándék, Isten szeretettel adta azt s azt akarja, hogy életünk javára, boldogságunkra használjuk azt. Hétfő, május 16. „Csillapodjál le az Urban és várjad Őt türelmesen“ (Zsoltárok, XXXVII. rész, 7. verse). Ha fájdalmad van, ha szenvedned kell, ne feledd el soha, hogy Isten akarata az s egyedül Ó tudja, mi szolgál javadra: azért ne zúgolódjál, káromló szóval ne kelj Isten, a te szerető Atyád ellen, hanem kövesd az Ur Jézust, a ki a legnagyobb testi és lelki szenvedések között is igy imádkozott: Atyám, múljék el tőlem a keserű pohár, mindazáltal ne úgy legyen, a hogy én akarom, hanem legyen meg a te akaratod. Ha szeretjük az Istent s Őt Atyánknak ismerjük, könnyű lesz nekünk a szenvedésekben az Ó akaratán megnyugodni. Imé a kis gyermek, ki szereti atyját, ha bűnéért meg is fenyiti ez, szereti őt azután is, mert tudja, ha atyja az ő javát akarja. És itt legyen szabad megmondanom, hogy csak az jó szülő, a ki gyermekét szeretettel dorgálja és bünteti, a ki a büntetésben is érezteti, hogy gyermekének javát akarjaKedd, május 17. ,,Én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok az Ur Jézusnak nevéért“ (Cselekedetek könyve XXI. rész, 13. verse). Pál apostol sokat szenvedett a J ézusért, jobban mondva azért, hogy igaz meggyőződését követve, a Jézus tanítványainak sorába állott s mint igaz tanítvány, tanítványokká akart tenni minden népeket. Pedig ez igen szép és nemes cselekedet és cél volt; miért kellett neki ezért szenvednie? Azért mert voltak — s ma is vannak — emberek a kiknek nem kell a Jézus, nem kell a szeretet és igazság, hanem kell az önzés és bűn, melyek ellenségei a Jézusnak, a szeretetnek és igazságnak. Azért kellett szenvednie Pál apostolnak, mert J ézusnak igaz tanítványa vala; de ő szivesen tűrte a szenvedéseket és a halált is a Jézusért. Nekünk nem igen kell szenvednünk a Jézusért, mert mi nem vagyunk olyan igaz tanítványai, mint vala Pál, mert mi, ha érdekeink úgy kívánják, Péterrel együtt egymásután háromszor is megtagadjuk a J ezüst. De jól van-e ez igy ? Szerda, május 18. ,,És megadá nekik, a mit kívántak“ (Zsoltárok, CVI. rész, 15. verse). Isten a mi szerető édes Atyánk, a ki megadja nekünk, a mit kívánunk. Ez ellenmondásnak tetszik, mert tudjuk, hogy sokszor nem hallgattatott meg kérésünk. De ne feledjük, hogy Isten jobban tudja, mi szolgál a mi javunkra; azért ha nem hallgatta meg kérésünk, nyugodjunk meg, hogy Ő azzal is a mi javunkat szolgálta. íme eg}' pár példa. Kedvesünk betegágya mellett könyör- giink Istenhez, hogy tartsa meg annak életét; és Isten elveszi tőlünk a mi kedvesünk életét. A fájdalomban csak sirunk, de ritkán vesszük eszünkbe, hogy Isten bölcs akaratán meg kellene nyugodnunk, mert Ő tudja- mi szolgál üdvösségünkre. Szegénységünkben gazdagságot kérünk s Isten nem hallgat meg; zúgolódunk s elfeledjük, hogy a gazdagság sokszor milyen nagy teher és mennyi bűnre vezet. Csak akkor jut ez eszünkbe, mikor egy-egy gazdag elbukik, vagy önkezével oltja ki életét. Csütörtök, május 19. ,,A ki sziiken vet, szűkén is arat; a ki bőven vet, bőven is arat“ (Pál apostolnak a korinthus-beliekhez küldött II. levele IX. rész, 6. verse). A természet világában igaz az, hogy a ki szűkén vet, szűkén is arat, a ki bővet vet, bőven is arat. Az erkölcsi világban is ugyanez a törvény uralkodik s hogy ezt megértsük, gondoljunk a következőkre. A jó ember jó cselekedetekkel ékeskedik, azaz mintha jó cselekedetek magvát vetné el; és ime bőven arat, mert lelkejnvu- galmát s az emberek szereiét szerzi meg. A gonosz ember rósz cselekedetekkel szennyezi be életét, azaz jó magot keveset, vagy semmit sem vet, tehát szűkén vagy semmit sem urat; veti pedig bőven a gonosz cselekedetek magvát s bőven is arat abból: bűnei boldogtalanná teszik s az emberek is úgy néznek reá, mint merő utálatra. Vessünk jó magvakat: ékeskedjünk jó cselekedetekkel, hogy bőven arassunk: legyünk boldogok! Péntek, május 20. ,,Az Ur adta, az Ur vette el. Áldott legyen az Urnák neve“ (Jób I. rész, 21. verse). Jób gazdag vala és valának neki szép gyermekei; az Isten akaratából mindeneket elveszítvén, megnyugvással mondja: Az Ur adta, az Ur vette el; áldott legyen az Urnák neve. lób példája álljon előttünk, a mikor elvesztünk egyet a mi kedveseink közül, vagy elvesztjük mindenünket, a mivel bírtunk: és nyugodjunk meg Isten akaratán. Az Ur Jézus példája álljon előttünk, mikor nekünk magunknak kell meghalnunk: békés szívvel s Isten kegyelmében bízva hunyjuk le szemeinket. Isten a mi édes Atyánk, atyai szeretettel vezérli életünket a földi élet szenvedésein át az örök életre: ez a hit tartson meg és vezessen minden időnkben. Szombat, május 21. ,,A hit, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában“ (Jakab levele II. rész, 17. verse.) Hiszünk az Istenben, hiszünk az Ur Jézus Krisztusban; hisszük, hogy Isten Atyánk és javunkat akarja, hisszük, hogy Jézus a mi idvességünk fejedelme. De elég-e ez a hit? Nem olyan-e, mint a virág, a mely illatozik, de gyümölcsöt nem termel, ha hitünknek nincsenek jó cselekedetei. Ha hiszünk az Istenben és hiszünk az Ur Jézus Krisztusban: mutassuk meg hitünket cselekedeteinkben. Az Isten Atyánk és szeret minket: mutassuk meg az O iránta való szeretetünket azzal, hogy engedelmeskedünk neki és azoknak a parancsolatoknak, melyeket adott a Jézus által. Az Ur Jézus Krisztus a mi idvességünk fejedelme: mutassuk meg az Ó követésével, hogy mi az Ő tanítványai vagyunk. így lesz a mi hitünk élő hit. Youngstown, O. Hankó M. Qyula, ref. lelkész. T
