Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-14 / 20. szám
20. szám. 1910. május 14. 4. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Pünkösti gondolatok. Az Ur pedig a Lélek és hol az Urnák lelke, ott a szabadság. II. Kor. III: 17. Ezekben a napokban a keresztyének az egyház eredetére gondolnak vissza. Mig a karácsony Jézus Krisztus születését idézi emlékezetünkbe, mig a husvét- tal a feltámadás magasztos ténye van egybekapcsolva, addig pünköstkor annak az emlékére szentelünk ünnepet, hogy az első keresztyén anyaszentegyház a Szentlélek közreműködése által megalapittatott. Csak a gyülekezet szervezéssel lépett a keresztyénség a világtörténelmi hatalmasságok sorába. Ha ma végigtekintünk e keresztyén közösség fejlődésfolyamatán, meg kell adni, hogy az az emberi műveltség történetében előkelő helyet foglal el. Elsőrangú hatalom volt az, mely az idom- talan nemzetségeket a szellem képzésére és a szív pallérozására hivta, az uj hit követeit Európa erdeibe síkságaira küldte, templomokat és kolostorokat épített, iskolákat és műhelyeket állított, törvényeket és társadalmi rendeket hozott létre. A vallásos összetartozandó- ság gondolata nagyszerű vállalatokra buzdította a keresztyén népeket, a vallásos képzetek és egyházi szokások egysége a napkeleti összes műveltség zárt fejlődésének erős lökést adott. Emellett persze nem kerülheti ki figyelmünket, hogy a keresztyén egyház ugyanazon törvényeknek van alávetve, mint más emberi müvek. Ez egyház elterjedésében, igazgatásában és gyakorlati működésében nagyon is emberi gyarlóságok játszottak közre. Tolakodás és erőszak, nagyravágyás és uralomra- törekvés végzetes szerepkört foglaltak le maguknak; heves küzdelmek tomboltak, fegyverek csörögtek, emésztő tüzek dühöngtek, cselszövények kaptak lábra, papi ármányok jöttek létre, eretnek perek folytak, többségek és kisebbségek néztek egymással farkasszemet, egyszóval az egyháznak mindama nehézségeket veszélyeket, esetlegességeket és sanyaruságokat ki kellett állania, metyek ellen semmiféle szellemi mozgalom, semminemű erkölcsi és társadalmi szövetkezet nincs biztosítva. Ha ennek dacára az egyház még fennáll, ha súlya ma is lenyomja a történelmi döntés mérlegserpenyőjét, ha kétségkívül nagy jövő előtt áll a következő századokban, akkor kell, hogy olyan erő legyen benne, mely elpusztithatatlan életről tanúskodik. Melyik ez az erő ? Ez, hogy egy szóval feleljünk, a szellem ereje. Jézus bölcsességének következménye volt az, hogy amaz áldásteljes intézményt, melynek ő az eredete, a keresztyén egyházat, nem fektette múló alapra, igy vagy úgy for- mulázott vallomásra, avagy olyan alkotmányokra, a melyeken a világi államok nyugosznak, hanem egyedül ama szellem erejére, mely ő benne élt és amelyet igéje és tette által tanítványaira igyekezett átruházni. Ez a szellem vigasztalta őket Mesterüknek mennybemenetelekor, tartotta össze s mentette meg őket a szétszóródástól, bátorította őket az ő munkájának folytatásában, szabadította meg őket a zsinagóga bilincseitől, tette őket képesekké a keresztyén gondolatszabadságra. Tényleg ez a szellem — és csak ez a szellem! — tartotta meg a keresztyén egyházat életben. A lángok elhamvadtak, de a szikla nem aludt ki; a zivatar elült, de a szél tovább lengedezett; a munkások kidőltek, de a buzgalom követőket szült; a régi ház beomlással fenyegetett, de az épitéskedv uj imaépületet emelt. így az egyháztörténet amaz ezer meg ezeréves tapasztalatot igazolja, hogy egyedül a szellem, mely a közösséget élteti, tartja azt fenn s kezeskedik annak fennmaradásáról. Midőn az ó-világ szelleme tünedezni kezdett, semmiféle cézárok nem állhatták útját szörnyű bukásának. Mikoraközépkor szelleme ingadozni kezdett, sem a pápaság, sem a papság nem menthette meg azt. Egyházak és felekezetek sirba szálltak, hitvallások megszűntek, szervezetek felbomlottak, de a keresztyénség szelleme dacolt az idők viharával. E szellemet felismerni az ő sok álruhájában, kihámozni a különféle burkolatokból, kinyomozni jelenségeinek kuszáitságában, — nem könnyű feladat. Amit Luther Marburgban a svájciaknak odakiáltott: nektek más nézetetek van! Jogosabban áll a katholikusok és protestánsok közti lényegi különbségre, az orthodox és szabadelvű felfogásra. A keresztyén szellem egysége a körülmények és személyek révén még mindig kárt vall. Mégis alaptalan az a félelem, hogy a modern világban a keresztyénség szelleme elkallódott. Az él, működik, utat tör, gyümölcsöket érlel. Változhatnak a formák, csak a tartalom maradjon a régi; módosulhatnak a dogmatikai képzetek és a vallásos szertartások, csak az alapvető gondolat ne szenvedjen rövidséget; lehet nézet- eltérés a be tű, felett, ha az értelem érintetlen; felválthatják egymást a külső fejlődés lépcsői, ha a keresztyénség szellemé sziklaszilárd ! Sonntag nyomán: Székely Sándor columbusi ref. lelkész. Az üstökösökről. Irta: Fejes Zsigmond. Este van fönn az égen, közel a horizonthoz és folyton közeledik a Naphoz. Április legelején együtt áll a Nappal, vagyis a Nap túlsó oldalán lesz, ezért egyáltalán nem látható. Attól kezdve április folyamán és május elején reggel lesz fönn a keleti égen, de nem egészen bizonyos, hogy szabadszemmel is látni fogjuk. Legközelebb áll a Naphoz április 20-án; közben folyton közeledik hozzánk. Május elsején nagyon közel jut a Vénuszhoz, a hajnalcsillaghoz, távolsága tőle csak 15 millió kilométer; ez a különben óriási távolság elég kicsiny arra, hogy a Vénus- vonzása az üstökös mozgásában jelentékeny változásokat idézzen elő. Ezért nem tudjuk bizonyosan még ma sem, hogy valóban átme- gyünk-e az üstökös csóváján. Május 19-én reggel napfölkelte körül az üstökös átmegy a Föld pályasikján, de ugyanakkor a Föld is azon hely közelébe ér, ahol a Naptól az üstököshöz húzott vonal a Földpályát metszi. Ha tehát a Vénusz nem zavarja meg nagy mértékben az üstökös pályafutását, akkor az üstökös feje a Nap korongja előtt fog elvonulni, mint napfogyatkozáskora Hold. Az átvonulás körülbelül egy óra hosszáig tart. Az üstökös feje akkor 23 millió kilométernyire lesz tőlünk. Ha tehát csóvája ekkor hosszabb lenne, mint 23 millió kilométer, — ami ismét éppen nem bizonyos — akkor a Föld átmenne az üstökös csóváján. Tehát any- nyira bizonytalan még az is, hogy a csóván átmegyünk, a fejével semmiesetre sem találkozunk. (Folyt, köv.)
