Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-14 / 20. szám
20. szám. 1910. május 14. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal A műveletlen népek kedélye. ii. Egy másik igen szép ének szövege igy szól: Kis madárka, királylánynak Buzaszemét meg ne rontsad, Néki kell az; tengerinek Zöld levelét meg ne bontsad! Oh pintyőke, kis pintyőke! Gyönge még a kis levélke, Félek, hogy azt megkívánod; Tejben úszik még a kalász, Jaj! ha te azt rontod, bántod, Oh pintyőke, kis pintyőke! Megnyirom majd kis szárnyadat, Körmeidet megcsipdesem, Kalitkába zárlak majdan, Fájó sorsod fogság leszen, Oh pintyőke, kis pintyőke!. Igen bizony igy leszen az4, Hogyha rászállsz a kalászra S lopkodsz onnan tiszta szemet S uj rovást hánysz uj rovásra, Oh pintyőke, kis pintyőke! Az eszkimó élete a zordon természetnek közepette is kedélyes; társas jelleme játékokban s közös lakomákban nyilvánul. A nuglutajáték következőkép foly le. A kunyhó tetejéről keresztül- furt, csontdarab vagy rozmárfog csüng le; a férfiak kis tőrökkel a csontlyukba szúrnak sorban, s a ki beletalál, azé a dij, mely egy tűből, kanálból stb. áll. Időtöltésül iram-inakkal csomózó játékot is játszanak, a minőt a gyermekek nálunk két kézre hurkolt cérnával szoktak. Legkiválóbb ünnepélyük a kalaudi ünnepély, melyet jelentős alkalmakkor, minő például két ellenséges törzs kibékülése, szoktak megülni. Először nagy lakomát csapnak s erre következik a kalaudi. A kalaudi egy négy láb át" mérőjü abroncs, melyre kikészített irambőr van feszitve. A férfiak diszöltözetben jelennek meg. Övükre varjú-, lúd- és récze- lábakat, haluszonyokat, fóka-, rénszarvas- medve és farkasfogakat alkalmaznak. A nők kört képeznek, nagyobbat a férfiak, melynek közepében a férfiak egyike a kalaudit ütővel veri. Egy öreg nő lassú hangon dallamot kezd, mibe aztán a többi nő is beleénekel. Lassú ütemből a zene és ének gyorsba megy át; s ha e mulatságot megelégelték, a nők saját kunyhóikba Vonulnak s a férfiak és ifjak tornagjmkorlatokhoz fognak. Az erőkifejtésben jelentékeny műveleteket végeznek, s a io—14 éves "fiuk a viaskodásban nagy testi ügyességet tanúsítanak. S ki hinné, hogy a dermesztő északon, az örök tél hazájában még a költészet, a dal is virágokat fakaszt- Valóságos jégvirágai a kedélynek- Ilyen például a szépséges Szedna szomorú története, mely a tragikus dalnak kedves tárgyát képezi a Baffin-Land-i eszkimóknál- Tartalma kővetkező: Szépséges virággá fejlődött Szedna, az öreg Szavikong leánya; s szerelmét nagy számmal keresték az ifjak, de ő kevélyen visszautasította őket. Erre a viharmadár járt hozzá kérőbe: ,,Jöjj hozzám ! Nincs nálam éhség; társaim tollaikba öltöztetnek és puha rénszarvas-sátorban fogsz pihenni.“ Szedna engedett a szónak; messze útra kelt a madárral; azonban uj hazájába érve látta, hogy ura megcsalta. Sátra lyukas, melyen átjár a szél s a hó; eledele hitvány hal. így bűnhődött kevélysége. Atyja után fohászkodik. „Atyám, ha tudnád bánatomat, értem jönnél. Barátságtalan ez az idegen föld, az idegen madár. A hideg szél felborítja sátramat és hitvány eledelt adnak nekém. Oh jöjj s vigy hazámba vissza.“ Egyévmul- tán az öreg Szavikong elmegy lányát megnézni s látva nyomorát, midőn a viharmadár zsákmányra járt, gyorsan sajkájába veszi s vele útra kél- Estére kelve megtér a madár; nem lelj hitvesét és szörnyű haragra gyűl. Társaival a menekülők után indul s midőn eléri őket, s sajka körül szörnyű vihart támaszt. A végső veszedelemben Szavikong, hogy a madarak haragját, megengesztelje, leányát a tengerbe veti. De e szépséges Szedna görcsösen megragadja a sajka peremét- Atyja kést ragad s levágja a leány ujjainak első perceit. Ezek a tengerbe hullanak — és cethalakká változnak. Levágja az ujja második perceit, — ezek mint fókák úsznak tova; végül levágja a harmadik perceket: ezek aztán rozmárokká változtak. A vihar megcsillapult, mert a madarak azt hitték, hogy Szedna a vízbe fűlt- Szavikong lányát a sajkába emeli; de ez őrök gyűlöletet és boszut fogadott atyja ellen. Midőn a szárazföldre értek, két kutya által lemaratta alvó atyjának kezeit s lábait. Ez pedig elátkozta önmagát, leányát s az ebeket; a Föld níegnyillott s elnyelte mindnyájukat sátrastól- Ezóta az alvilágban élnek, melynek nra az-egykor szépséges, kevély Szedna. Ázsia népei közt a csukcsoknál harci játékok, versenyfutás, versenykocsizás és tánc a felüdülésnek szokásos eszközei; a Kaukázus népei is nagy kedvelői a hadi játékoknak, azonkivül nagy tekintélyben álló dalnokaikat is szívesen hallgatják. A tur- komán a végtelen pusztaságokon versenyfuttásokat rendez; a téli estéken mesézéssel mulatozik s magasabb élvezetnek tekinti, ha egy bahsi — dalnok — vetődik hozzá, ki kéthuros daturájának pengetése mellett néhány dalt énekel neki. Mindenekfelett becsüli nemzeti dalnokának Mahdunkulinak költeményeit. A beduin Arábiának sivatagain bár mohamedának vallja magát, mégis távol áll tőle az a búskomorság, melyet vallása első tanítói hirdettek. Sehol a világon annyi lakmározást és dőzsölést nem találunk, mint a beduin-életet vázoló Antar regénybenA maláyok általában szenvedélyes játékosok. A battáknak' Szumatrán külön kaszinóféle játszóházaik vannak; egy-egy ház több községnek képezi tulajdonát s ugyancsak több község által tartatik is fenn- Ide gyülekezik a férfi-népség s kockára teszi nemcsak vagyonát, hanem feleségét, gyermekeit, sőt személyes szabadságát is. Az ifjúság kedveli a lapdajátékot s egyéb társasjátékokat- Estenként —- írja az utazó Hágen — lakásomhoz közel ifjú lányok gyűltek össze s körbe állva, mint nálunk szokás, egyhangú gyermekdalt daloltak, miközben karjaikat föl és le mozgatták s a végszónál tenyerükkel tapsoltak. Igen szeretik a zenét; hangszereik fuvola, sip, klarinét, doromb s kétféle huros hangszer. A rizshántásnál, a mi a lányok dolga, vagy este a munkáról hazatérők közt éppoly kedélyes és vig élet fejlődik ki, mint a mi aratóink közt. A hinduknál Kelet-Indiában a kedélynek fejlődése nagyon korán vallásos irányt vett, mi a későbbi vallásalapitók által ápoltatván, sok lemondással egybekötött életmódot létesített. Ősi szent könyveiknek, az ismeretlen szerzőjü és korú Védáknak magasztos himnusai a vallásos kedélynek legszebb és legmeg- ragadóbb nyilvánulásai. A himnusok fensége és sok költői szépsége a zsoltárokat juttatja eszünkbe- Imádással és szent csodálkozással eltelve tekint fel az ihletett költő a mindent alkotó nagyhatalmú Varuna istenhez s bűnösségének érzetében megtörődve kér tőle bocsánatot ilyképen: Mondj édes dalt majd hangosan, majd némán, Varuna isten mindenek Urának ! Ki mint a vágó, állatbőrt a napra, Ép úgy feszíti ki a Föld határit. A léget általszőtte fellegekkel, A mén tüzét, fejős tejét ő nyújtja, O alkotá a szivnek érzeményét, Napot az égre, szirtre a virágotŐ dönti föl a felhő víznek árját S elönti égre, légbe és a földre. S igy éltet ő, a létezők királya, Mint élteti a föld kalászát zápor. Ő nedvesíti mennyet és a földet - • • • S mihelyt az ég tejét fejetni hagyja: Felhő s vihar borul a sziklabércre És óriás kezek ezt lángra gyújtják. (Folyt- köv. )
