Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-30 / 18. szám
6. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja*' 18. szám. 1910. április 30. Házi isteni-tisztelet. A keresztyén háznép egész szellemének, életrendjének vallásosnak kell lennie. Hiszen a vallásos hit segít elviselni az élet gondjait, szenvedéseit, keserveit. A keresztyén életet a vallás szenteli meg. Istenbe vetett bizalom nélkül, győzelem reményével nem harcolhatunk a bűn ellen. Gyermekeinkben is megvannak a gonosz szenvedélyek csirái. Azt szoktuk ugyan mondani róluk, hogy ők ártatlanok, valójában pedig jól tudjuk, hogy nem azok. S ha a bűn nálunk csak a rósz szokásban nyilatkozik is, mégis csak bűn az ami a rósz szokások megett lappang. Lelkünk békéjét s szabadságunkat, gyermekeink ártatlanságát s tisztaságát csak úgy biztosíthatjuk, ha vallásos hitben élünk. Az a nép, mely meghajtja magát Isten előtt, az az emberek előtt egyenesen fog állani. Jól mondja Toque- ville: „Az olyan népnek, mely nem hisz, szolgálnia kell, csak a vallásos nép bírja a szabadságot“. A vallásos élet megszilárdítására kitűnő eszköz a házi isteni-tisztelet. Régen a magyar protestánsoknál is általános szokás volt a házi isteni-tisztelet. Ma már ritkább, s ez onnan van, mert a mai kor egyrészt nagyon szereti a világi örömöket és kényelemszerető, másrészt pedig attól félünk (különösen mi magyar kálvinisták) hogy kegyeskedők (pietisták) hirébe jutunk. A világi örömök s a kényelemszeretet nem adhatják meg lelkűnknek ama békéjét, amit az igazi vallásos életrend s annak egyik része, a házi isteni-tisztelet megadhat. Gondolkozzunk csak. Sokszor az apa csak a legfáradságosabb, egész napon át tartott munka árán keresheti meg övéinek a mindennapi kenyeret. Az édes anya a házi teendőket végzi. A gyermekek az iskolában. S igy sokszor alig van egy csendes félórájuk, mit együtt tölthetnek el. Oh! Azt a csendes félórácskát szenteljük az Urnák! Atyámfiái! Lehetünk jólétben, gazdagságban azért ne felejtkezzünk el az Úrról, mert minden jó adomány és tökéletes ajándék Tőleszármazik. Atyámfiái! Adjunk naponkint hálát az Urnák az elvett javakért! Lehet, hogy szomorú a te lelked. Lehet, hogy siratod azt, kit a te lelked szeretett. Ha vallásos életet élsz, akkor az Ur nem fog hiányozni, Ő pedig betölt minden hiányt! A vallásos háznép tájékára leszáll a legnagyobb áldás: az igazi boldogság, a semmiről nem vádoló lelkiismeret. Az ilyen vallásos életet követők arckifejezése derült; tekintete vidám; az ilyenek tisztának, igaznak érzik magukat s áldott minden lépésük; az anyagiakban is mind mind előbbre jutnak; távol van tőlük a fukar szívtelenség, mely gyönyörűséget talál mások szenvedéseiben. A házi isteni-tiszteletek és a buzgó imádkozás fokmérői az egyházi életnek, forrásai az egyházak szellemi erejének. Sehol sincs olyan kiváló egyházi élet, sehol sincs akkora jólét a megelégedettség, mint Angliában, Németországban és az Egyesült-Államokban. S ez azért van, mert ez országok népe, apraja-nagyja, otthon, a legbensőbb családi körben házi isteni-tiszteleteket tart. Imádkoznak, énekelnek, olvassák és tanulmányozzák a szentirást. Nemrég egy pennsylvániai tanyán tartózkodtam, amerikai kálvinista farmer családnál, ^acsora után az egész család összegyülekezett házi isteni-tiszteletet tartani. Előbb énekeltek, aztán a család legöregebb tagja felolvasott a Szentirásból egy részt, melyet röviden megmagyarázott. Ezután valamennyien, kiki kiilön- külön, hangosan, hogy hallja apraja-nagyja, buzgón imádkozott. Hát nem szép szokás ez? Miért ne tehetnénk mi is igy? Magyar kálvánisták? Némelyek azt mondják, hogy a magyar kálvinisták orthodoxiája a hallgatag ridegségben nyilvánul s nem kívánják a kegyeskedést. De, ha halkan, magamban imádkozhatom, miért ne imádkozhatnék fenszóval is egész házam népe füleliallatára, lelkiépülésére!? Egy alkalommal eskettem Philadelphiában. Az esküvői lakomára meghívtak családommal egybe. És a lakoma után megkértek, hogy imádkozzam. Voltak ott többen, sokan. Imádkozásom után, mások is imádkoztak, hangosan, buzgón. És én bizony, erre meglepődtem. Miért? Mert szokatlan az ilyen minálunk, magyar reformátusoknál. Pedig miyen szép, milyen lélekneme- sitő volt hallani azokat az egyszerű, keresetlen, igaz szívből jövő szavakat! Oh! Ti is Atyámfiái! Kezdjétek meg! Tartsatok házi isteni-tiszteleteket. Imádkozzatok szeretteitek s magatok lelki épülésére; olvassátok, tanulmányozzátok, magyarázzátok a Szentirást s mindezt fenszóval, hogy hallják mindenek, házad népe, gyermekeid. Azoknak a hitetleneknek pedig, kik azt hangoztatják, hogy a szorgalmatos pénzszerzés többet ér minden imádkozásnál, mondjátok meg, hogy nem a vagyon, hanem az igazi vallásosság ad örömet, hókét, megelégedettséget; aki háborút vet, döghalált arat; aki hitetlenséget vet, az megmételyezi a társadalmat, önönmagának pedig gyötrelmet szerez. Ne hallgassatok tehát a hitetlenek okoskodásaira, hanem vegyétek elő bibliátokat s azt alázattal, Isten iránti mély bizalommal, igaz hittel s az igazság után való szent vágyakozással olvasgassátok, tanulmányozzátok Házi isteni-tiszteleteket tartsatok! Áldjon meg az Isten titeket ! Youngstown, O. Scliódle Gy. A. ref. lelkész.
