Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-23 / 17. szám
17. szám. 1910. április 23. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal A halotthamvasztásról. Irta: Dr. Masznyik Endre. (V. folytatás) Bizony sokan nem is sejtjük, hogy mennyire nem vagyunk mi keresztyének, hogy mily távol állunk a Jézus és az apostolok vallásától, a tiszta evangyéliomnak szellemeitől ! Nem akarok példákra mutatni. Tárgyamnál maradok s csak azt jelzem, hogy a zsidók hagyományos érzéki feltámadás hite miként ujult mega kereszténységben is ? Ki ne emlékeznék vissza az Ezékiel fent idézett jóslására, midőn p, o. Máté ev. XXVII, 50—53. v. olvassa: „Jézus halála pillanatában a templom függönye kettéhasad, a föld megindul, a kősziklák megrepednek, a sírok megnyílnak és sok test a szentek közül feltámad. És a sirokból kijővén, feltámadásuk után bemennek a szent városba és megjelennek sokaknak !“ Hát nem zsidóság ez a kereszténységben ? Hisz sarkalatos keresztyén igazság, hogy csakis Krisztusban vagyon feltámadásunk, hog3>- O az egyetlen, ki meggyőzte a halált, hogy O a halottak zsengéje s mi benne elevenittetünk meg. (I. Korinthus XV, 20—22.) És mégis: nehány zsidó a sírból kijővén és a szent városba menvén. — öt is megelőzte volna ! Hát jól mondja Pál apostol: Első az érzéki, azután a szellemi. A köznép Jézus és az apostolok szellemi felfogásának magaslatára felemelkedni nem tudott soha. Nem tud még ma sem: nem különösen a vallási téren és főként ott, a hol a vallás- tanitás rendszerévé fejlődik. S azzá fejlődött néni a vallás, ha' nem a papság hierarchikus törekvéseinek megvalósithatása érdedében. A zsidó s pogány papság mintájára kifejlődött a keresztyén papság kasztja is és e kaszt üzletet csinált a vallásból s tőkét a nép tudatlanságából. És hatalmi körébe vont mindent: uralkodott eleveneken és holtakon. Igen — kezdett foglalkozni a holtak eltakarításával is, mert maga is halottá leve. Lassan ment a dolog. A keresztyénség első századaiban — noha a pogány római birodalomban a halottak égetése ugyancsak dívott — a papság, a hierarchikus egyház csak keletkezőben lévén, a halotthamvasztás ellen a feltámadás dogmáját még nem vetette mérlegbe. Érdekes példa erre névé Minucius Felix eg}'házatva Octavius cimü dialógusa, melyben a keresztyén Octavius a pogány Caeciliusnak a keresztyén, ség ellen intézett támadásait veri vissza. A pogány Caecilius ugyanis azt mondja többek közt a kérész' tyénekről, hogy ők a teljes testi feltámadás miatt kárhoztatják a halottak elégetését (damnant ignim sepulturas) mintha nem minden test, még ha láng nem égeti is el (etsi flammis subtrahatur), idők múltán a földben nem bomlanék fel s mintha különbséget tenne, ha a holttest akár a földbe jut, akár vadak eszik meg, akár a tenger nyeli el, akár elföldelik vagy a lángok emésztik meg! S ugyan mit felel erre a II. sz. keresztyén Otaviusa ? Kijelentvén, hogy a test bármily módon pusztuljon el, Istenre, mint elemek őrére nézve fenmarad, — tudtára adja Caeciliusnak, hogy a feltámadás szempontjából a keresztyéneknek semmi okuk nincs félni a halottségetéstől sem, de mi — úgymond — mégis csak a temetkezés mellett maradtunk, mint régibb és jobb szokás mellett.“ Ha valami, e nyilatkozat mutatja, hogy a legrégibb egyházatyák is vallásilag mily felvilágosodottak valának ! Az első egyházatya, a ki hadat üzent a halotthamvasztásnak, a hires Tertul- lianus volt (f 220 Kr. u.) Hogy a pogányságról keresztyén hitre tért, a keresztyénségnek egyik legnagyobb apologetájává s az egyetemes katholikus orthodoxia egyik legkiválóbb előharco- ává lett, 0 már dogmatikai alapon küzd a halotthamvasztás ellen. „De corona militis“ c. müvében mondja: „a római katonai szolgálat a keresztyénséggel összeegyeztethetlen, mert a keresztyén katona sok pogány sokást sajátíthat el hite sérelmével. Hiszen őt a katonai szokás szerint elégetik, holott a keresztyénnek nem szabad másokat elégetni, mert azokat Krisztus bünteti majd a pokol tüzével.“ De Tertullián felfogása még nem találkozott osztatlan helyesléssel. Ellenkezőleg, az ariánusok eretnekitett keresztyén fele- kezete aztán is századokon át megengedte a holtak elhamvasztását. Sőt tudjuk, hogy e szokást legelőször tulajdonkép csak Nagy Károly tiltotta el 784-ben, miből nyilván következik, hogy eddig a keresztyének közt másutt is előfordulhatott, sőt némely tudósok szerint elő is fordult. A középkortól fogva azonban a keresztyéneknél már általános s kötelező a temetés. S az is maradt egész a legújabb korig. Ez időtől a hamvasztásból, ép úgy mint a zsidóknál — büntetés lett, melyet a főbenjáró bűnösökre s kiváltkép az eretnekekre mértek. így égettette meg, — hogy csak egy példát említsek — a konstanci zsinat Húsz Jánost, — csakhogy és ez azt hiszem, egy kis különbség volt — elevenen és nem holtan. S igy azzal a különös jelenséggel találkozunk az anyaszentegyházban, hogy ott az élőket szabad, a holtakat azonban nem szabad égetni. De hát honnan van az, hogy a modern halotthamvasztás ellen a hierarchikus papság oly engesztelhetetlen gyűlölettel harcol? Nekem úgy látszik, hogy valójában nem a keresztyén vallási, hanem inkább a papi hatalmi érdek vezérli őket. Nagyon jól tudják ők, hogj' a holtak eltakarításának ilyen, avagy amolyan módja Krisztus egyházát, a melyen a poklok kapui sem vehetnek erőt, meg nem döntheti s a feltámadás dolgát sem érintheti, — hanem igen is félnek attól, hogy a halotthamvasztás behozásával a tudatlan nép között bizonyos sötét képzetekkel többé nem operálhatnak s igy az azokra alapított papi tekintély majd érzékeny csorbát szenved. Félnek attól, hogy a hamvasztó-ke- mence tüze fényénél a hivatalos igazságok némelyike hazugságra válik. Igen, — a sötétség barátai félnek a világosságtól, bármely alakban törjön az elő. Innen az átok a szabad tudományra s annak minden vívmányára. Innen a jajgatás, hogy — mint Alexios Besi ur állítja — immár mindaz, a mi szent volt — meg- szentségtelenül s mindaz, mit a papi kezek megőrzöttek, az uralomra vágyó laikusság önkényének áldozatául esik, — elvilágia- sodik. Kivetkőztették kereszténységből az államot (miért? — mert nem a pap ur benne többé, mert kormányzati szabálylyá lett a szabad egyház a szabad államban); kivetkőztették a törvényeket és törvénykönyveket (miért? mert a konkordátumokat s egyházi bíráskodást a törvény előtt való egyenlőségnek tana által megszüntették !). Aztán rá kerül a sor az iskolákra, — a gyermekkertekről fel az egyetemig, a hol nyilván hirdetik az atheismust. S most egymás után döngetik a keresztyén család s társadalom alapjait is — hirdetvén a szabad szerelmet és a polgári házasságot. S lesz majd civilkeresztség és civiltemetés is. Hiszen már a sir sem szent előttük ! A temetőket is kivetkőztették egyházi jellegükből s most még fel akarják bennök állítani a hamvasztó kemencét is ! S mindezt — úgy mondják — a sza- badkőmivesek, ez istentelen fajzat cselekszi ! Nem tisztelt Besi ur, — mindezt a haladás szelleme teszi. A mely meg fogja tanítani Önöket is arra, a mit rég elfeledtek már, de a mit egyetlen utasításul nyertek Uruk s Idvezitőjüktől: tanítsatok minden népeket. Tanitsatok Isten félelemre, jámbor és kegyes életre. Tanitsatok szóval és meg inkább életpéldával. Szolgáljatok és ne uralkodjatok! E világ földi dolgainak intézését pedig bízzátok azokra, a kiket illet s a kik jobban is értenek ahhoz. (Folyt, köv"-)
