Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-04-16 / 16. szám

2. oldal.

.Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“

l(i. szám. 1910. április 16.

A babona.

in.

Egyszóval, elvitázhatlan tény, hogy a babona sok, sok rósz tettnek is kutforrása.

De a babona romba dönti az ember anyagi jólétét is. Gazdasági viszonyok lebegnek most szemem előtt- Ha a földmives példának okáért azt hiszi, hogy marháit csak titkos szerekkel teheti jobbakká és értékesebbekké, akkor az egyedül megfelelő eszközöket el fogja hanyagolni és — kárt vall. Ha valaki azt hiszi, hogy bizonyos jelek által ajtaja küszöbétől távol t artja a tolvajokat, akkor kevéssé lesz vigyázatos s végre mégis kaput nyit a rablóknak. Hogy a babona káros hatása alatt az ipar is szenved, nem is kell bizonyítanunk; a felvilágosodott munkás mindig többet fog dolgozni és jobban boldogulni, mint a bolond ötletek, tücskök'bogarak által elbutitott emberek. Mily sok szegény embert lehetne támogatni és a njmmortól megmenteni azzal a pénzzel, melybe egy gyémántokkal kirakott Máriakép kerül ! Igenis, úgy van, kedves olvasóim, azon népek és országok kell, hogy elszegényedjenek, hol a babona uralkodik- A babonának még két szomorú gyümölcséről akarunk megemlékezni, melyek valóban végzetesek. Mily szörnyű dolgokat szült különösen a vallási babona. A hatvanas években olvastam, hogy egy naza- rénus tulajdon gyermekének véres feláldozásával akart kedveskedni az Istennek. És ha az emberek nem is mennek mindig annyira, a babona legjobb esetben is oly kedélyállapotott idéz az emberek szivében, melyből csak rósz fakadhat. Voltak emberek, kik az asztalmozgatás alkalmával halálsápadttá lettek, úgy hogy el kellett távozniok a teremből; egy mást a falza festett ördög hozott nem csekély rettegésbe. Egy harmadiknak szellemet idéztek, ki nőrokona volt s ki elmondotta, mily tengernyi sokat kell lakolnia szerelmi kalandjaiért, melyeket e földi téreken folytatott. Tény, hogy ilyen babonás dolgok által a gyermek leikébe csak félelmet s rettegést öntünk s boldogtalanná tehetjük egész életére nézveA babona további végzetteljes következménye, hogy az ember lelkében elöli az egészséges hitet, hogy az Isten tiszta eszméje, képe torzképpé lesz s szétrombolja s az emberiséget megfosztja az Istenbe vetett hit és bizodalomnak drága kincsétől.

*

Ha már most a babonának ilyen szomorú következményei vannak, a mint azt ki is mutattuk, akkor minden megengedhető fegyverrel kell harcolnunk ellene. Világos, hogy ez nem oly könnyű feladat, mert a pogány szokások nagy része, mely kedvez a babonának, még nagyon mélyen gyökerezik a nép szivében s tovább öröklődik s pusztít mint egy örökös betegség. A régi babona uj meg uj tápot nyer újabb képtelenségek s rémképek által- És ezt a tápot olyanok nyújtják embertársaiknak, kiknek, mint a világosság bajnokainak, kötelességük lenne megszabadítani a népet a tudatlanságtól és sok balgatagságtólHa a babona ellen diadalmasan akarunk harcolni, az ifjúság nevelésén kell kezdeni. Mert mig az öregebb emberek szivéből csak nagyon nehezen lehet kiirtani a babonát, addig a gyermeket még meg lehet óvni ezen betegségtől, vagy ha ennek talán már martalékul is esett volna, gyógyítása még lehetséges. És erre nézve akarok még néhány tanácscsal szolgálni azoknak, kik azokban netán szűkölködnének.

Az első és legfontosabb óvszer abban rejlik, hogy a gyermekek leikébe ne félelmet, rettegést, hanem bátorságot plántáljanak. Pedig hányszor vétkezünk épen ez ellen ! Hallgassuk csak a dajkákat, miként engedelmességre azokat, kik gondozásukra vannak bízva- Azt mondják: ,,A mumus elvisz, látod-e, ott áll már az ajtó mögött !“ Vagy: „Gyere csak be, te kéményseprő s vidd magaddal ezt a szófogadatlan Mariskát!“ Vagy: „Ne menj a Szamos partjára, ott egy nagy czethal várakozik a gyér

mekekre, hogy fölfalja !“ Vagy zivatar alkalmával: „Hallod-e, mint haragszik a jó Istenke?“ Vagy: „Várj csak, ha nem enge- delmeskedel, elzárlak a sötét kamrába, majd meglátod, hogy ott mi lesz belőled !“ Milyen káros hatással vannak az ilyen beszédek s gyöngéd gyermekszívekre, ezt szóval alig lehet kimondani. Ha nem oltanók a gyermek szivébe a félelmet, azt sem tudná, mi fán terem !

Vannak gyermekek, a kik a legrettenetesebb viharnak közepette sem rendülnek meg s bátorságukkal megszégyenítik meg a felnőtteket is. A félelem szülőanyja a babonának. A ki fél, az mindenütt kisértetet lát; annak a korhadt fűzfa is tüzes embernek látszik. Figyelmeztessük tehát őszintén a gyermeket arra, a mi igazán veszélyes, káros és arra, a mi ártalmatlan és veszedelemmel nem jár.

Óvakodjunk a balga izetlen dajkameséktől és a még ízetlenebb meséktől, melyek tárgyai a kisértetek, s melyekkel oktalan emberek mulattatják a gyermekeket. Mondjunk nekik inkább olyan meséket, melyek a kísérteties dolgokat a maguk valóságukban tárják föl s nevetségessé teszik azokat- Pl- volt egyszer egy babonás ember, a ki parókát viselt s félelem s rettegés közt haladt át a temetőn. Egyszerre csak azt érezte, hogy valaki hirtelen levette fejéről a parókát. Mivel azonban a tettest nem látta, azt hitte, hogy egy szellem rabolta azt el és borzadva beszélte el társainak, hogy a temetőben bizony kisértet jár. De mikor tavaszkor a templom tornyát javították, egy fészekben a parókát megtalálták. Ugyanis egy bagoly rabolta el azt tőle, melynek lassú, csöndes röptét nem hallotta meg, hogy fiókáinak puhább ágyuk legyen.

Ilyen elbeszélések bizonyosan arra fognak szolgálni, hogy a gyermek előtt nevetségessé teszik a babonát s bátorságot öntenek leikébe. Ezen betegség ellen még van egy hathatós szer, melyet erősen ajánlunk, t. i. egészséges gondolkozás, gondos megfigyelés. — A ki okosan nem tud gondolkozni, ki megelégszik zavaros, homályos képzetekkel s fogalmakkal; ki minden vizsgálat nélkül a legbolondabb dolgokat beszélteti el magának s azokat való igazaknak tartja, azt mind mélyebben fog sülyedni a tévedés és babona örvényébe. A ki pedig helyesen tud gondolkozni, az az álmokban csak a lelki élet visszatükröződését fogja látni s nem jövendőmondókat és prófétákat (még akkor sem, ha véletlen egy-egy álom beteljesül) az el fogja ugyan hinni azt, hogy egy tálból vagy akár egy ioo éves faképből folyhat ugyan viz, de sohasem könyezhet vért. De épp oly szükséges, hogy a gyermeket a gondos megfigyeléshez szoktassuk, hogy érzékei félre ne vezessék. A ki rothadt fát vizsgaszemmel tekintett meg, az nem fog megijedni, ha az fényleni kezd; a ki tapasztalta, hogy a kutya ugat, midőn hangokat hall, az ném fogja bennök a halál előpestáit látni.

Épp oly fontos a természettudományok mivelése. Meg kell magyarázni a gyermeknek a természet tüneményeit, tegyünk előtte különféle kísérleteket, akkor nem fog mindenütt csodákat látni. De azért marad számára még elég valódi csoda a természet és világ mezején, melyek előtt alázattal keilend majd fejet hajtania.

Kerüliünk a titkolódzást. Ne beszéljünk a gyermeknek arról, hogy 13-án ültek egy asztalnál, hogy pappal találkoztunk kora reggel, vagy hogy temetéssel jöttünk szembe. Legyünk magunk is bátrak s minden babonától mentek s tűzzünk ki pályadijat, mely jutalma legyen a legbátrabb gyermeknek. Ne ijesz- szük meg a gyermekeket, talán épen éjnek idején, azon hiszem- ben, hogy ez által bátorrá teszszük őket- Ez nagyon veszedelmes szer, melylyel ép az ellenkezőt érjük el: a gyermekeken még inkább erőt fog venni az aggodalom, a félelem. A legjobb teendő itt az, hogy lassan-lassan a sötétségre szoktatjuk őket és". Rous- séau e czélból ajánl valamit, a mi nagyon célszerűnek látszik nekünk, rendezzünk játékokat éjnek idején. Azt rnonja: „ját_____---------------------------------------------------------------J-------------- ---------------(Folytatás a 13-ik oldalon.)