Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-09 / 15. szám
2. oldal. !•". szám. 1910, április 9. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ A babona. ii. Ha a babona forrásai közé számitjuk még azt a vágyat, hogy ne mondjam kíváncsiságot, melynél fogva szeretnék az emberek a jövő fátyolát fellebbenteni; továbbá az ínséget és veszedelmet, melj- az emberre tör és mezben kétségbeesve bűvös szereket is ragad meg, csakhogy megtudja sorsa jóra- vagy rosszrafordultát; ha végül meggondoljuk, hogt7 a könnyen hivő ember gyakran önző csalók áldozata lesz, a kik a babona hálóiába ejtik, hogy önző céljaikat elérjék, akkor meglehetősen fölsoroltuk mindazon okokat, a melyek a babonát oly hatalmassá teszik, kivált ha még azt is hozzá teszszük, hogy a babona különösen akkor diadalmaskodik leginkább, midőn néha-néha valami be is teljésül. Származzék azonban a babona bármely forrásból, mindenkor egyaránt elvetendő és kiirtandó. Vannak ugyan emberek, a kik a babonában valami jót is látnak. Azt mondják, hogy ha a háziasszony azt hiszi, hogy egy, a szoba padlóján fekvő szalmaszál vendéget jeKz, akkor rendhez s tisztasághoz fog szokni; vagy ha a gj'ermeknek azt mondjuk, hogy az a kés, mely fokkal fekszik az asztalon, szerencsétlenséget jelent, ezáltal elővigvázatra tanittatik. Azonban az ilyen nagyon kétes haszon össze sem hasonlítható azon roppant kárral és áldatlan következményekkel, melyek az emberiség ezen pestiséből folynak és folytak ! A babona először megvetendő, mert a közbecsüléstől fosztja meg az embert. Gyakran hallunk szót ártatlan babonáról. Midőn a lefolyt év és évszázad ntolsó éjszakáján ólmot öntött az ifjúság talán ország-világszerte; midőn figyelmünk azon állatok ra irányul, melyekkel kimenetkor először találkozunk; vagy midőn gyöngyökkel, aranyról, lakodalomról s fogak kihullásáról álmodva, ezekre építjük szerencsénket vágj7 sze*encsétlenségün- ket, — ez nem látszik olyan dolognak, melyet nagyon el kellene kárhoztatvuk. Sőt nagj7on mulatságosnak tarthatjuk ezt. Ide tartozik a kártyavetés is, a jövendőmondás az ember tenyeréből és több efféle babonás kisérletezés, melyekben sokszor bizonyos költészet is van. De az ilj7en babona mégsem egészen ártatlan. Az az ember, a ki ilyen dolgokat iiz, nevetségessé teszi magát és csökken az emberek előtt való tiszteletben s közbecsülésbenHa azt halljuk, hogy vannak emberek, kik a tehenet idegen jelenlétében a világért sem fejnék meg; hogy Franciaországban Máriát egy fa ágain vagy egyebütt pillantják meg; vagy csodákat vár az ember egy szalmaszáltól, méh7 a pápa ágyából véte tett; vagy ha egy tanuló, ki mitsem tanult, az Isten anyjához fordul forró imában, hogy a vizsgálaton meg ne buktassák: akkor oly tévedések előtt áll az ember, melyek a szégvenpirt kergetik azoknak arcába, a kik igazán szeretik embertársaikat. Vagy mit mondjanak ahhoz, az egy spiritiszta azt állítja, hogj7 Pál apostol sokszor leveleket mond tollába ? Nem ! korántsem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a babonának hódoló, polgártársai tiszteletétől s becsülésétől fosztja meg magát. Történt egyszer, hogy egy vidéki kis városban egy igen derék embert akartak a polgárság élére állítani, de nem sikerült és midőn okait fürkészték, hogy miért ? a felelet az volt, hogy valóban derék ember, de roppant babonás és ez szomorúan csökkenti azon tiszteletet, melylyel különben iránta viseltetnénk ! A babona pedig sok káros előítéletbe s ellenmondásba is keveri az embert. Az ilyen előítéletek látszólagos feltevéseken alapulnak. így példának okáért azt hiszik az emberek, hogy szerencsétlenség, éri őket, ha házukat elhagyva, csakhamar visz- sza kell fordulniok — ez csekélységemen is nem egyszer esett már meg, mivel néha — ha nagyon el vagyok foglalva — kissé feledékeny vagyok, de hogy azért szerencsétlenség ért volna, árról mit sem tudok. Vagy bizonyos napokat, például a pénteket szerencsétlen napnak tartják, mintha ez a nap nem is a jó Istentől eredne. Pedig én már azt is hallottam, hogy minden szerencse, áldás, mi csak ért e földön, pénteken szállott reám. S a mohamedánok vasár- és örömnapja épen a péntek s az angoloknál a nagypéntek örömnap, mert Krisztus halálából üdv és boldogság áradt az emberiségre. Vájjon mit szól ezekhez a babonás napválogató? A legroszabb előítéleteket az orvostani babona teremti meg. Könyveket lehetne írni arról, hogy mi sok mindenféle babonát űznek egy gtmrmek bölcsőjénél. Vannak vidékek, hol a görcsökben szenvedő gyermekhez annak keresztanyját hivják; meg is jelenik, de csak mélyen hallgatva szabad a szobába lépni, s miután a bölcsőn eg}7et fordított, hallgatagon kell ismét távoznia, vagy egy iv papirt tép ketté a bölcső fölött. Ismerek egy vidéket, hol a sárgaságban szenvedő számára elkérik a tisztele- tes úrtól az urvacsorai kelyhet, mert azt hiszik, hogy ha csak egy pillantást vethet is abba, bizonyosan megszabadul a sárgaságtól- Ilyen előítéletek nemcsak nevetségesek, hanem károsak is, mert az emberek szem elől tévesztik az orvos tanácsát s okos szereket nem alkalmazván, nem égj7 ember rohant már a halál torkábaHogy a babonás ember a természettel jut ellenmondásba, világos mint a nap. Azt hiszik, hogy egy üstökösnek megjelenése az ég boltozatán háborút jelent, pedig ez a csillagzat is ép>en úgy mozog örök pálj'áján, mint a többiek mind s nem gondol az emberekkel, kiknek pedig tudniok kellene, hogj7: „ábrándozás az élet megrontója)“ Azt állítják, hogy az éjszaki fény is vért jelent, holott e csodaszép természeti tüneményen éjszak lakói csak örvendeznek, mert ez pótolja nekik az égi napot- A természet és okos ész egyaránt bizonyítják, hogy a szellemnek nem lehet sem húsa, sem csontja, a babonás ember pedig látja a szellemet is. Egy budapesti tanárember még kék frakkban is látta az ördögöt fényes gombokkal a Duna partján sétálni. De félre a tréfával ! Ez ellenmondásokat, melyekbe keveredik a babonás ember a természettel, az észszel és a könyvek könyvével, mely pedig sokszorosan küzd a varázslás ellen, nem szabad kicsinyleni vészes következménjmik miatt, mert azok nem ritkán elmezavarral is végződhetnekAz eddig említett dolognál még komolyabb az a tapasztalás, hogy a babona rósz tettekre is vezet. Ennek tanúbizonysága a történelem. Ki sem lehet mondani, mi rengeteg sok bűnt követett el a babona a középkorban, az volt az a Moloch, ki ezer meg ezer szegény emberáldozatot követelt. A boszorkánypöröket olvasva, bámulat fog el, hogy azon időben oly nagj7 volt a sötétség- Borzad az embernek a háta, ha megtudjuk, hogy milymn sokat szenvedtek egészen ártatlan emberek s mit vallottak a kin- padon félelem és rettegés között. így pl. egy állítólagos boszorkány azt vallotta, hogy a templom legmagasabb tornyának csúcsán „Légyottja“ volt az ördöggel; egy szegény fiúnak meg kellett halnia, mert állítólag macskává változott át. És ha a jelenkort kérdezzük, akkor feleletül fogjuk kapni azt, hogy bizony sok van a babona rovásán még mai nap is. A babona ma is a fanatizmus — vakbuzgóság — megteremtője; csak a babona által elbutitott emberek ellenzik, hogy más vallásuak is temet- tessenek el sirkertjükbe; vagy az úgynevezett etetnekek üldözését akarják foganatba venni, vagy az állam üdvös törvényei ellen lázitják föl polgártársaikatÉs bizonyos káros dolog, ha mai nap az emberek babonás bucsu;árások által a restség, a dőzsölés és mindenféle bűn szolgáivá lesznek. A babona egyáltalában mindenkor képes a szenvedélyeket lángra lobbantani és ápolni az ember szivében. Ha valaki azt hiszi, hogy ellenségének ártalmára lehet, ha egy-egy zsoltárt rebeg vágj7 másféle ,,hokuszpokusz“-t visz véghez, hangulata sem lesz békülényebb, sőt annál nagyobb bosszúvágy támad benne; és hányszor esnek ártatlan emberek szörmm csa- csalásnak áldozatul a babona által, arról eleget szólnak a napilapok. (Végeköv.)
