Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-02 / 14. szám
i „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 7. oldal 14. szám. 11)10 április 2. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, április 3. „Mindenek lehetségesek a hivőnek“ (Márk ev. IX- rész, 23. verse.) A ki hisz Istenben, nem kételke- digaz O bölcsesé- gében, mely mindeneket az O gyermekei javára cselekszik. Azért jól tudván, hogy ő Istennek gyermeke, bizalommal fordul Hozzá és kéri mindazokat, melyekre szüksége van életének. És az ő kérésében Isten öt meghallgatja s megadja^ neki mindazokat, melyekre szüksége vanA ki hiszen Istenben, nem kételkedik az O hatalmában, melylyel O mindeneket megtehet- Azért hiszi, hogy a ki teremtette az egész világot s abban őt is, hatalmas arra, hogy gondviselésével megtartsa és üdvösségre vezérelje. Hiszünk-e az Istenben? Hétfő, április 4. „Miért csüggedsz el én lelkem és miért nyugtalankodol bennem? (Zsoltárok XLII. rész, 6- verse). Emberek vagyunk, kiket felemel az öröm és lesújt a fájdalom. Az örömök idejében elbizakodunk, a fájdalmak idejében kétségbe esik lelkünk- Pedig lehetnénk igazi emberek, Isten gyermekei, kikét Tőle sem az öröm, sem a fájdalom el nem szakit. Csak bíznunk kellene O benne, csak hinnünk kellene, hogy O nem ok és cél nélkül adja nekünk az élet örömeit vagy fájdalmait. Azért ha szomorúsággal illet, lelkünk háborgását csilapit- suk le ama hittel, hogy O a mi javunkat akarja azzal; ha örömet adott, vegyük eszükbe, hogy kegyelemből adta, nem érdemből, így nem csügged el lelkünk a fájdalomban és nem bizakodik el az örömben, de mindig Istennel marad s Isten is veleKedd, április 5. ,,Ő jól ismeri a csalárd embereket s látja az álnokságot“ (Jób könyve XI. rész, 11. verse). Annyira megromlott az emberek szive s az igazság szeretete abban, hogy öt percig sem tud két ember egymással beszélni a nélkül, hogy meg ne akarná csalni egymást- Szemben szépek vagyunk embertársainkhoz, de szivünk távol áll attól, a mit azoknak beszélünk. Szivünkben irigység, harag vagy gyülölség lakozik felebarátunk ellen s már ajt gondoljuk, hogy ha szép szavak alá rejtjük indulatainkat, senki sem tud arról, mi lakik szivünkben. Épen igy, ha gonoszát cselekedtünk, de sikerült azt az emberek elől eltitkolnunk, azt hisszük, hogy senki sem tud arról, mit cselekedtünk. Ne csaljuk meg magunkat: Isten jól ismeri a csalárd embereket s látja a gonoszságot. Ha senki sem fizet gonoszságainkért, Isten megfizet mindeneknek. Mit akarunk pedig, hogy fizessen az Isten ? Ha életünk boldogságát s az örök üdvösséget kívánjuk, tisztítsuk meg szivünket a gonosztól és lelkünket az álnokságtól, járjunk az Ur Jézus követésében s cselekedjünk jót, a miként Ő cselekedett. Szerda, április 6. „Az Ur cselekedjék úgy, a mint néki tetszik“ (II. Sámuel könyve, X- rész, 12. verse). Sokszor zúgolódunk a mi sorsunk miatt, mert sokszor meggyengül bennünk az Istenbe vetett hit ereje. Ha nem ugj7 történik valami, a mint vártunk volna, ha sorsunk roszra fordul, holott mi jót reméltünk, mindjárt kételkedünk Istenben s az O atyai szeretetében. Pedig senki sem tudja közöttünk, hogy mi szolgál javára, egyedül csak az Isten tudja. Azért akármilyen gonosznak is tessék életünk sorsa, akármennyi reményünk megcsalt légyen s akármit veszítettünk is: megnyugodjunk meg az Isten akaratán s buzgó és alázatos szivvel mondjuk: Az Ur cselekedjék úgy, a mint néki tetszik, mert egyedül O tudja, mi szolgál javunkra, üdvösségünkreHa örömet ad, javunkat akarja, hogy édes legyen a mi életünk; ha szenvedéssel látogat meg, javunkat akarja, hogy megtérjünk és éljünk. Vegyük tehát Isten cselekedeteit úgy, mint a jó Atya cselekedeteit. Csütörtök, április 7. „Bízzatok 1 Én vagyok; ne féljetek!“ (Máté ev. XIV. rész, 27. verse). Hívj engem ségitségül a te nyomorúságodnak idejében s én megsegitlek, — igy szól az Ur hozzánk. Nem vagyunk hát ehagyatva földi életünk küzdelmeiben, nem kell hát elcsüggednünk, mert velünk van az Ó segedelme. Velünk van, tudniillik azokkal, kik bíznak O benne, a kik Hozzá, mint jó Atyához ragaszkodnak s a kik az O parancsolatainak útjában járnak. Az most hát a kérdés, hogy bizunk'e O benne, Atyánknak ismerjünk-e Őt és járunk-e az Ó parancsolataiban- Ha igen, boldogoknak mondhatjuk magunkat; ha nem, mi vagyunk boldogtalanságunk okozói. Bizzunk hát Ő benne ! Péntek, április 8. „Uram, taníts minket imádkozni l“ (Lukács ev- XI. rész, 1. verse). A ki Istent jó Atyjának ismeri, annak Vele az imádság hangján kell beszélnie. Imádságban kell hálát adnia azokért a testi és lelki áldásokért, melyekkel megáldott érdemünkön felül; és imádságban kell kérni az Ő további kegyelmét. De tudunk-e imádkozni? Ne gondoljuk, hogy az az igazi imádság, a mely szép szavakban és hosszasan áradozik; ne gondoljuk, hogy az az igazi imádság, melyben csak panaszkodni és kérni tudunk. Az igazi imádság hálaadás és kérés, e mellett rövid és buzgó szívből fakadó legyen. Erre adott példát a Jézus az u. n. Úri imá-ban. Imádkozzunk ! Szombat, április 9- „Minden te utaidban megismerd Őt; akkor Ő igazgatja a te utaidat“ (Példabeszédek könyve, III. rész, 6- verse). Az emberek, ha jól vagyon dolguk, elbizakodva emlegetik, hogy sorsuknak ők valának intézői; ha pedig nyomorúságban vannak, az emberek és Isten ellen zúgolódnak- Pedig vagy az Isten vezet minden dolgainkban, vagy mi vagyunk sorsunknak intézői. Ha mi vagyunk, akkor a nyomorúságban is ismerjük el ezt; ha pedig az Isten intézi életünk dolgait, hálaadással emlékezzünk meg Róla a mi örömeink idejében. A nyomorúság napjaiban pedig jusson eszünkbe, hogy a ki levert fel is tud emelni s fel is emel, mert Ó a mi Atyánk. Óh mily boldogok lennénk, ha Istent minden utainkban megismernök és meglátnók, hog3r Ő atyai szeretettel igazgatja a mi utainkat! Induljunk el hát még ma az Ő megismerésére s ne késedelmezzünk Őt minél jobban megismerni és szeretni. Youngstown, O. Hankó M. Gyula, ref. lelkész.
