Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-19 / 12. szám
2. oldal. 12. szám. 1910 március 19. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja1* Elvégeztetett! Alapige: János XIX: 30: Mikor elvette volna Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett minden. És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.... Elvégeztetett 1 Igen, világ, nézz fel Krisztus keresztjére, mit tettél! Mit okoztál mesterkedéseddel és okosságoddal, jámborságoddal és műveltségeddel ? Jézust megfeszíteni ! ? Ki ne venné észre ma, minő bűntény volt ez [ ? A legegyügyübb ember is megérti amaz igazságtalanságot, a mi itt végrehajtatott. És ki követte el ? Nem gyilkosok és rablók, nem paráznák és- házasságtörök, nem lelkiismeretlen gazemberek és az emberiség söpredéke, hanem főpapok és Írástudók, Pilátus helytartó és Heródes király, kegyes farizeusok és előkelő sadduceusok nyújtottak ehhez segédkezet, kik, mindnyájan alapjában véve hideg, önző szivüek, kiknek minden, a hit és vallás is, a törvény és jog is csak ürügy volt arra, hogy a pártérdekeket ápoljál és saját haszunkat kiaknázzák. Mindnyájan emberek voltak — épen olyanok, mint milyenek az embereg manapság. Csak jöjjön még valaki, csak mondja még valaki, hogy az emberek a természettől jóindulatú lények — ime, "mi arra mutatunk, mit tettek e „jó emberek“ Jézussal. Csak jöjjön még valaki, csak mondja még valaki, hogy nem virágzik a világban a gonosz, a bűnökről való beszéd csak papi találmány, hogy az embereket ijesszék — ime. mi a Golgotha keresztjére utalunk! Igen, világ, nézz fel Krisztus keresztjére, mit tettél és naponkint újra mit viszesz véghez! Vagy van-e valakinek bátorsága azt mondani, hogy ma ilyen nem fordulhat elő ? Oh, szeretteiin, a hol jellemgyengeségből köpenyeget forgatnak, a hol gyávaságból nem mernek Jézusról nyíltan vallomást tenni, ahol lanyhaságból közönyösnek mutatkozik az ember a szív és lelkiismeret legkomolyabb kérdéseivel szemben, a hol hitetlenségből az élő Istentől a kor bálványaihoz fordulnak, a hol vakbuzgóságból türelmetlen ítéletekkel vágnak elébe az isteni Ítéletnek, a hol önzésből csak földi javak után törik magukat, ott még ma is ugyanaz történik, mi akkor történt Jeruzsálemben, ott Krisztust újra megfeszítik, mert ő mind ez emberekre nézve alapjában véve kényelmetlen, ellenséges, gyűlölt. „Nincs rá szükségünk !“, ez a kiáltás hallatszik újra minden időben, mindenütt, a hol az emberek felteszik magukban, hogy komolyan foglalkoznak a keresztyénséggel. Az egyik azt mondja, hogy ábrándozó, a másik, hogy lázitó. Igen, Krisztust gyakran újólag keresztre feszitik és a golgothai drámát még a 20-ik században is lejátszók az élet színpadán. Elvégeztetett! Keresztényénség, nézz fel Krisztus keresztjére, mi történt ? Midőn az Ur utolsó sóhaját lehelte,- egy páratlan élet és egy hasonlithatlan élet munkája ért véget. Az Ur alig három évig működött nyilvánosan, de a mit ez alatt létre hozott, hátra hagyja nyomait amaz utolsó napig, az örökkévalóságig. Vége van hát az ő tanításának és prédikálásának, melylyel az emberek szivét annyira megrázta, hogy nem tehettek másként, mint hogy kövessék Öt a pusztába; vége van segítésének és gyógyításának, melylyel oly sokakat könnyített s szabadított meg a test Ínségétől; vége van, bizalmas beszélgetésének, a ;.;sptét - éjben, a magános, kutnál, a csendes szobában, mely beszédekkel kételkedő, vágyódó, aggódó, remélő lelkeket vezérelt Istenhez. Vége van tanítványai nevelésének, kiket azért választott ki eszközükül, 'hogy, evangéliumát, a föld minden határaira szétvivén,' terjesszék;! vége van a küzdelemnek a kisértettel, ki őt hevesen megtámadta ama pusztában töltött napoktól kezdve a Gecsemáné aggodalmas órájáig és a Golgotha nehéz, halálfélelmes pillanatáig; vége van tűrésének é's'szen- vedésének, a tömeg gunyjának, a pribékek ostorozásának, a tanítványok szétrebbenésének, a szidalmazásoknak, káromlásoknak, a nép megvetésének, a szenvedés keserű pohara fenékig ki' van ürítve; vége van végre a kereszt gyötrelmének és a halálos Ínségnek, a test és lélek kínzásnak: Elvégeztetett. Minő felüditő csendesség a vihar után, minő isteni nyugalom az aggodalom és gyötrelem után, minő mennyei béke a zaj és tombolás után, foglaltatik e szóban: Elvégeztetett! Igen, keresztyénség, nézz fel Krisztus keresztjére, mi végeztetett el. Elvégeztetett ! Te bűnös, nézz fel, mi történik itt. Bűnös ember, tudod, lelkiismereted megmondja neked, hogy büntetést érdemeltél, Ha választanod kellene, hogy vagy Krisztusnak vagy neked meg kell lakolni, mindenki azt vailaná, hogy igazságosabb volna, ha te feszittetnél meg s Krisztus itt ülne ünnepi ruhában. De Krisztus szenved s örülhetsz, hogy Krisztus magára veszi a nehéz keresztet, hogy a bűn mázsányi terhe leessék szivedről. Mert, Uram, mindaz, a mit elszenvedtél, az én bűnöm volt; én vétkeztem s te bűnhődtél! De Krisztus akarta ezt szenvedni. Mi emberek inkább a könnyebb utat választjuk, mint a nehezebbet; inkább élvezünk, semhogy gyötörjük magunkat; Krisztus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Érettünk élt, érettünk szenvedett, érettünk halt meg, magára sohasem gondolt, mindig másokra, feláldozta magát az életben, feláldozta a halálban. Ilyen tűrésnek és szenvedésnek, ilyen fájdalom elviselésnek és önfeláldozásnak engesztelő ereje van. kibékíti Istent az emberekkel. Ellenállhatatlanul utat tör magának — a Golgotha napja óta — az emberi szivekbe annak ismerése, hogy milyen megmérhetetlen becse van az emberi léleknek, ha Jézus az emberek iránti szeretetből ilyen hallatlan szenvedést önként vette magára. Mily nagy az ember, hogy ily szeretetre talált! Azonban a lélek a kereszt alatt borzadva sejti az Isten szeretetéúek nagyságát is, a ki az emberekért s azoknak békéjéért megengedte, hogy ilyen áldozat legyen bemutatva. Beszéljünk emberi módon, hiszen annak, mit ott látunk, nem lehet másként kifejezést adni. Mennyire szenvedhetett Isten, midőn Jézust a kereszten látta! Ugyan láthatjuk-é gyermekeinket szenvedni a nélkül, hogy szivünk ne fájn i és hát Istennek kőszive volna ? Mennyire szenvedhetett Isten, midőn Jézust a kereszten látta és mégis hagyta szenvedni s nem vett le semmit az ő terhébő], hogy e keresztről örök áldás áradjon az egész emberiségre, hogy az igaz és igazságtalan, a bűnös és hivő az ő megpillantásakor lelke mélyén remegjen, bensőleg le legyen győzve Isten és Krisztus szeretete által, ki ilyen áldozatot hozott. Ha el nem érzékenyülsz, óh, akkor keményebb vagy a kőnél. Te bűnös, nézz bűnbánóan, töredelmesen, remélve, hittel arra, mi végeztetik itt el. Igen, elvégeztetett a szörnyű, isteni nagy munka. Az Ur az emberekkel és Istennel küzdött és győzött.. Az isteni igazságszolgáltatás Ítéletének kéziratát kitörölte, a válaszfalat, mely minket Istentől elkülönített, lerombolta. Valahányszor azt olvassuk, hogy elvégeztetett, megkönnyebbülten lélekezzüuk fel. Ha ő ama más szavakkal: Én Istenem, én Istenem, miért hagyál el engemet? -— búcsúzott volna el tőlünk, akkor hiányozna valami a teljes világosságból, akkor ez a nagy élet éles hangzavarral végződnék. De az elvégesztetett szó mintegy életére való visszapillantást, békét, győzelmet, megdicsőitést jelent. Csak jöj jön még valaki, — amazoknak, kikről előbb beszéltünk, ellentétei, csak mondja még valaki, hogy egyáltalán nincs önfeláldozó szeretet a földön, mi a megfeszített Jézusra mutatunk; csak hadd jöjjenek és ha szomorúan azt mondják, hogy a jó sohase győz e világon, hanem csak az erőszak és igazságtalanság, mi azt válaszoljuk nékik. De Jézns mint győző halt meg; csak hadd jöjjenek és ha azt mondják, hogy mindén hitnek megvan a maga át nem hágható korlátja, a legnagyobb halálos ínségben, a vad önfentartási ösztön minden más érzetet elnyom, Jézushoz vezetjük őt, ezt mondva: Elvégeztetett! Ti, küzdők, kik legyőzetéstől féltek a küzdelemben, ti, elnyomottak és csüggedők, kik azt vélitek, hogy keresztetek elviselhetetlen; ti, .aggságoskodók, kik a nehéz kísértések miatt ingadoztok, tekintsetek Jézusra, hitünk kezdeményezőjére és bevégezőjére. O küzdött s nem győzetett le; kifáradt, de ki nem dőlt; megkísértetek s bűn nélkül maradt; a győzelem fejedelme ezt kiáltja; Elvégeztetett! (Folytatás a 14-ik oldalon.)
