Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-03-05 / 10. szám

8. oldal.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’*

10. szám. 1910. március 5.

ÖRÖMHÍR.

— 1910. március 6. —

(Olvasd el Máté evangéliumának VIII. 2—10 verseit.)

Aranyige: „ő vette el a mi erőtlenségünket, és a mi betegségünket ő hordozta“. (Máté VIII : 17).

Idő: Kr. u. 28-ban.

c/4. mai lecke.

Krisztustól, Istennek fijától csodákat vártak az emberek. S valóban csodásak is voltak Jézus cselekedetei. A mai lecke is több ily csodás tettét beszéli el.

Midőn Máté evangélista Esaiás prófétának szavait alkalmazta Jézusra, kétségkivül két nagy igazság volt gondolatában. Először, hogy a bélpoklosnak meggyó- gyitása nem volt véletlen eset Jézusnál, s annak a végrehajtása nem a bélpoklosnak ezen szavain „Uram ! ha akarod megtisztíthatsz engemet“, — hanem az egész tett az ő szeretetében és könyöriiletességében rejlett; végrehajtásában pedig egy csodás erő volt, mely erő mindig rokonszenvezett más nyomorával s az ilyen esetekben ő maga foglalta el a szenvedő helyét és a mi betegségünket ő hordozta.

Máté második gondolata az volt, hogy a nyavalyák s betegségek hasonlatosak a bűnökhöz s ezen nyavalyák

meggy ógyitásában Jézus megmutatta az ő hatalmát a bűn meggyógyitására is, ki a mi bűneinket hordozta az ő testében a fán, hogy a bűnnek meghalván élnénk az igazságnak, kinek sebeivel gyógyultunk meg. Bolond az, aki nem látja ebben az orvos- bab a hatalmas isteni orvost s a Jézusban a világnak a világosságát, ki visszaszerezte nekünk mindazt amit a bűn elpusztított.

*

I. Leckénk szerint midőn Jézus elvégezte volt hegyi beszédét és leszállott a hegyről, egy bélpoklos jött hozzá, könyörögve, hogy gyógyítsa őt meg. Valószínű, hogy ez a bélpoklos szintén hallotta a Jézus hegyi beszédében a csodás cselekedeteket.

De mind ezideig bélpoklost még nem gyógyított. A bélpoklosságot az emberek abban a korszakban nagy csapásnak tekintették. Isten vagyok-e én, hogy megöljek valakit és azt ismét megelevenítsem, hogy az én hozzám küld, hogy meggyógyítsam e férjfiat az ő bél pokl osságától ?

A hegyi beszéd után a bélpoklos bittel ragaszkodott Jézushoz — eljön, térdre esik ő előtte s könyörög, hogy gyógyítsa meg. Midőn Jézus észreveszi, hogy ez a beteg ember szenved, könyöriiletességében mindjárt arra gondol, hogy a baján segítsen, hogy a szenvedő embert meggyógyítsa. Könyörületessége indította tehát arra, hogy kezeivel érintse seme szavakat mondja:

„Akarom, tisztulj meg“. Könyörületessége indította arra, hogy az evangéliomban elbeszélt csudát véghez

vigye, hogy a mennyet elhagyja s leszálljon a földre, hogy a borzasztó kereszthalált minden kínjaival elszenvedje a bűnös emberiség szaba- ditásaért. Ezek után talán azt hiszitek, hogy most már a Jézusnak szcretete, könyörületessége megszűnt, midőn ott ül a mennyei Atya jobbján égi dicsőségben ? Azt hiszed, hogy a mennyégből nem látja, nem veszi észre övéinek szenvedését, nyomorúságát ?

Oh, hiszen ő emberré lett, szegénnyé, érettünk s igy bizonyára tudja, ismeri szükségeinket, bajainkat most is.

Mi is gyakran szenvedünk, mint az a bélpoklos. Az egyik nélkülözi az egészséget. Másik nélkülözi a szív békéjét. Milyen hamar kétségbe esnek ilyenkor az emberek, talán egy pillanat alatt kiejtik szivükből a vallást s nem látják többé az isteni bölcs gondviselést. Pedig a mi édes Atyánk épen a nyomorúság által vezérel bennünket a vallás szent örömeinek békepálmái alá. Akkor tud igazán gyógyítani, amikor betegek vagyunk és a nyomorúság igen jó eszköz arra nézve, hogy elszakítsa még az utolsó fonalat is, mely lelkünket a föld porához köti.

S mindeme testi lelki bajainkban egyedül az Jézus képes igazán hathatósan segíteni. Mindenekelőtt azonban lelki bajainkban szokott megsegíteni. Jézus nélkül az egész emberi nem elpusztult volna bűneiben és lelki nyomorában. () azonban, ki érettünk szegénnyé lett, hogy mi általa gazdagok legyünk, most is táplál. Még pedig csodálatosan szent igéjével. Azért, ha lelkünk szenved keressük fel lelkűnknek hatalmas orvosát a Jézust s majd hallani fogjuk szent szavait: „Nem hagylak el téged“.

*

II. A bélpoklos meggyógyitása után Jézus Kaper- naum felé vette útját s alig ért a városba, ime egy százados jött hozzá, kinek szolgája bizonyos idő óta guta- ütésben szenvedett.

Oh, hány jómódú ember van ma is, ki keresztyénnek nevezi magát, de ha szolgája szenved, nem igen sokat törődik vele.

Mig ellenben a századost a hite indította arra, hogy a Jézust felkeresse s szegény szolgáján segítsen, szívből jövő kérelemmel kérte a Jézust, hogy gyógyítsa meg az ő szolgáját, ki felette igen gyötrettetik a betegség által. Midőn Jézus látja a századosnak hitét megnyugtatja őt, ezt mondván : „Elmegyek és meggyógyítom őtet“. A százados ezen szavaknak hallatára megrémült s azt felelte a Jézusnak: Hogy nem vagyok én .érdemes arra, hogy az én házamba jöjj, hanem csak szóval pa(Folytatás a 13-ik oldalon.)