Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-05 / 10. szám
1Ö. szám. 1910 március 6. f. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, március 6. ,,Ő vette el a mi erőtlenségünket és O hordozta a mi betegségünket“ (Máté ev. VIII. rész, 17. verse). Az Ur Jézus vette el a mi erőtlenségünket; az Ur Jézus hordozta a mi betegségünket: azért az Ur Jézus a mi Megváltónk. Miért erőtelen az ember ? A bűn miatt. Mi módon szabadulhatunk a bűntől ? Az Ur Jézus által, azaz ha követjük Ót, tehát nemcsak hallgatjuk az Ő tanitását, hanem cselekedjük is azokat. Mi a mi betegségünk? A bűnnek büntetésétől való félelem. Hogyan szabadulhatunk meg a bűnnek büntetésétől? Ha az Ur Jézusra hallgatva, megtérünk bűneinkből és Istentől bünbocsánatot kérünk: Az Isten megbocsát minden igaz megtérőnek. Tölünk függ hát, hogy az Ur Jézus elvegye a mi erőtelensé- günket és hordozza a mi betegségünket: Induljunk el hát a megtérés útjára, térjünk meg és nyerjünk Istentől bünbocsánatot! Hétfő, március 7. ,,És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Urnák szemei előtt és elfelejtkezének az Úrról, az ő Istenükről és a Baáboknak és Aserá-knak szolgáltak“ (Bírák könyve III. rész, 7. verse). A régi zsidók elfeledkeztek Istenükről és bálványoknak szolgáltak; büntetésök nem is maradt el, jól tudjuk. Hát azt miért nem akarjuk tudni, hogy mi sem vagyunk jobbak a régi zsidóknál s azért a mi büntetésünk sem marad el? Mi sem vagyunk jobbak a régi zsidóknál, mert mi is elfeledkezünk a mi jó Istenünkről s bálványoknak, az önzés és a világ hiú örömeinek emelünk bálványokat, azokért élünk s azoknak szolgálunk- Mi lehet más vége ennek a mi életünknek, mint büntetés és kárhozat ?! Azért, atyámfiai, nyissuk fel szemeinket s lássuk meg, hogy mint a vakok az árok felé, úgy megyünk mi is a hárhozat utján a méltó büntetésre; térjünk meg s járjunk ennekutánna az Ur Jézus nyomdokain, szolgáljunk egyedül Istennek, hogy boldogságra és örök életre jussunk ! Kedd, március 8. ,,A ki győz, örökségül nyer mindent“ (János Jelenések könyve XXI- rész, 7- verse). A ki legyőzi magában a test bűnös indulatait és jár Istennek utaiban, mindent nyer: megnyeri lelke nyugodalmát, földi élete boldogságát és örök üdvösségét. A kiben a biin győz, az is nyer mindent, a bűnnek minden jutalmát: megnyeri lelkiismerete mardosását, élete boldogtalanságát és a kárhozatot. Melyiket akarjuk megnyerni? Ha a boldogságot, akkor vigyázzunk, hogy el ne essünk; ha pedig elestünk, Isten kegyelmével keljünk fel és maradjunk meg az Ó utaiban- Egyszóval szolgáljunk Istennek, hogy magunknak is szolgáljunk. Ha boldogtalanságot kívánunk magunknak, akkor ne gondoljunk Istennel és az ő törvényével, engedjünk a bűnnek és csak járjunk a bűn utaiban. Melyiket akarjuk ? Azonképen cselekedjünk 1 Szerda, március 9. ,,Csordultig van a poharam“ (Zsoltárok könyve XXIII.^rész, 5. verse). Az élet utaiban csak az a hit tarthat meg, hogy minden az Isten akaratából történik; Isten akaratából van örömünk és Isten akaratából van fájdalmunk is- Ez a hit tartson meg minket is a mi utainkban. Csordultig van a mi örömeink pohara? Jusson szivünkbe, hogy Isten ajándéka az. Azért el ne kevélyedjünk, hivatkozván a mi érdemeinkre, hanem ismerjük meg, hogy nem érdemeltük Isten ez ajándékát; adjunk hálát az Urnák, hogy kegyelmes vala hozzánk és használjuk ajándékait illendőképen. Csordultig van a mi szenvedéseink pohara? Jusson sziünk- be, hogy Isten akaratából szenvedünk, ki ezek által akar megtisztítani a bűntől és megerősíteni-az igazságra. Azért ne keseredjünk el, kétségbe ne essünk fájdalmaink miatt, hanem lássuk be, hogy Isten nem a mi bűneink mértéke szerint, hanem kegyelemmel és irgalommal bánik velünk. Csütörtök, március 10. „Tartsuk meg a reménységnek vallását tántorithatatlanul, mert hü az, a ki Ígéretet tett“ (Pál levele a Zsidókhoz, X- rész, 23. verse). Micsoda reménységre buzdít az apostol ? Arra, hogy a megtérő bűnös Isten kegyelméből bünbocsánatot nyer. Az Ur Jézus volt az, aki ezt ígérte és Ő hű az ígéretben. Ne’féljünk hát Isten haragjától, mert nem boszu-álló Isten Ó. hanem szerétö Atyja minden gyermekeinek, ki a Hozzá térő bűnösnek bocsánatot ad. Addig féljünk, a mig bűnben vagyunk, ha megtértünk, reménységgel legyünk, sőt bizonyosak abban, hogy Isten megbocsátott. Csak aztán igazán megtérjünk, ne csak szavak által, hanem valójában; mert más különben hiábavaló és haszontalan a mi megkésünk. Péntek, március 11. ,,Ne gyorsalkodjál a te száddal!“ (Prédikátor könyve V. rész, 2. verse). Talán a legtöbb bűnt a szájával követi el Isten és embertársai s maga ellen is az ember. Isten ellen vétkezik az, a ki káromolja az Ö szent nevét, a ki kételkedik az Ő bölcs gondviselésében s az is, a ki gúnyolódik az Ő beszédei felett. Embertársai ellen vétkezik az ember, a mikor káromlást szol ellenök és gyalázza azokat- S maga ellen vétkezik egyaránt akár Isten ellen, akár embertársai ellen vétkezett, mert egyaránt bűnt követett el s bűneinek büntetése következik reáA ki azért akar jó napokat látni az ő életében,’ tartóztassa meg nyelvét a gonosztól, ne szóljon Isten ellen, vagy'az emberek ellen, mert maga ellen szól azokkal. Inkább mondjon dicséretet Istennek s becsülje meg embertársait, hogy a szeretet által legyen vele Isten kegyelme s az emberek jóakarata is. Szombat, március 12. ,,A vidám elme megvidámitja az orcát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik“ (Példabeszédek könyve, XV- rész, 13. verse). Közönséges szólás szerint, vidám az ember elméje, ha jól vagyon dolga s lelke akkor szomorú, ha külső'bánata van életének- Pedig az elmének igazi vidámságát csak az a tudomány adja meg, melj' bölcsességnek kezdete az Urnák félelmes a lélek igazi szomorúsága csak akkor tölt el bánattal, ha bűneink tudatára ébredtünk- Az élet örömei miatt való vidámság rövid életű, mert rövidek az élet örömei s nem adnak tartós boldogságot; a szenvedések sem szomorithatnak el végképen, mert tudjuk, hogy azok sem örökké tartók- De az Isten féléimé, jobban mondva, az Isten szeretete egész életünkre megvidámit, a bűn pedig, ha el nem szakasztjuk magunkat attól, egész életünket szomorúvá teszi. Youngstown-, O. Hankó M. Gyula. ref. lelkész.
