Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-05 / 10. szám
2. oldal 10. szám. 1909. március 5. " «&■' '• -f " ' V > A •- „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Rév. Charles Stelzle. í,» (k./ ■ • _•> * , . 1 ' ■ * Ntü. Stelzle Károly, a presbyteriánus egyházban létesített bevándorlási osztály feje, tiki egyszersmind intézi a mi magyar ref. egyházi‘dólgainkíit is, szegény családból származik. Első iskoláztatása után csakhamar maga keresi meg kenyerét, előbb egy szivar gyárban, később művirág készítéssel és nyomdászsággal, mint általában az amerikai gyermek, ki cipőtisztítással és ujságárulással kezdi meg gyakran szép pályafutását. Azután gépész lett egy new yorki nagy gyárban s nyolc éven át igen keservesen dolgozott. S ma is tagja a gépészek munkás-szervezetének, melynek tagjait, mint általában az úgynevezett kis embereket, igen szereti s szere- tetét abban mutatja meg, hogy érettük dolgozik s áldozza életét. Elvégezvén a felsőbb iskolákat magán utón s elvégezte a papi pályára képesítő iskolákat is, nagy tehetsége hamar élére állította annak a hivatalnak, melyet, hogy úgy mondjunk éppen az ő buzgó munkásságára és érette szervezett a presbyteriánus egyház. Ezen hivatalnak tulajdonképeni eime: Church and Labor, azaz Egyház és munka s felöleli a munkások érdekeit, beleértve első sorban a bevándorolt munkások érdekeit. S a mióta Stelzle ur e hivatal élén áll, emberfeletti erővel dolgozik azon, hogy Amerika munkás népét megnyerje az Ur Jézus evangéliumának. Minden héten is a lapok számára s mintegy 950 munkáslap közli az ő érdekes cikkeit. Ezen lapok által ő körülbelül 10 millió emberhez beszél hetenként. Minden vasárnap beszél a különböző munkás-szervezetek gyűlésében Amerika nagyobb városaiban. Az utolsó négy éven át, mint róla a lapok Írják átlag 7500 ember előtt beszélt minden alkalommal és egyszer, Kansas City-ben 15 ezer ember hallgatta gyönyörű előadását. A munkások őt igen szeretik, mert tudják róla, hogy ismeri helyzetüket b tudják, hogy nemcsak beszél, de ítész is érettök. Úgy is hívják őt mindenfelé, hogy ,,a munkások apostola“. Keresztül utazta már az egész Amerikát és mindenütt beszélt és mindenütt jót tett. Sok könyvet irt s könyvei igen keresettek, mert nem a levegőben járnak beszédei, hanem a való élet mindennapi dolgai között s ezekre ad jó tanácsot. Stelzle urat mindenki buzgó keresztyénnek ismeri, ki nemcsak hirdeti az Ur Jézus evangéliumát, hanem eselekszi is annak / . . í parancsait. El benne az igazi szeretet s ez mozgatja élete minden tevékenységében. Minket, Magyarokat ig'en szeret és sokra becsül, jóakaraté szeretetét, kik ismerjük, jól tudjuk. Bárcsak mi, magyarok is hallgatnánk reá s megtanulnék tőle, hogy az embernek fődolga, hogy dolgozzék és imádkozzék! H. M. (íy. „Az igaznak emlékezete áldott“. Szemben azzal a kíméletlen Ítélkezéssel, mely Harsányi Istvánról a Pittsburgi Híradó febr- 17 iki számában látott napvilágot, közöljük az alábbi levelet, melyet e lapok szerkesztőjéhez Ntü. McLanahan Sámuel, lawrenceville-i, N. J. amerikai presbyteriánus lelkész irt. „Kedves Testvérem az Urban! Epen most kaptam a Ref. Lapja febr. 19-iki számát s fájdalommal látom annak első oldalán Harsányi Istvánnak gyászkeretbe foglalt képét. Fáj az én szivemnek, hogy meghalt ő, kit én is örömmel számoltam barátaim közé. Ő mindig azt a benyomást tette ieám, hogy a Jézus Krisztusnak egyik legönzetlenebb szolgája. Úgy láttam s ez meggyőződésem, melyet a Ref. Lapja folytán a vele való érintkezésben szereztem, hogy ő úgy az Urnák szentelte magát, mint akárki, akit én ismerek. O mindig kész volt minden erejéből, még erején felül is dolgozni az ő hivatása szerint és Sohasem a maga érdekében, hanem Krisztusért fáradozott. Egy nehány levelét, melyek ezt bizonyítják, megőriztem és vallom, hogy ezek és az ő munkája olyan igaz embert mutatnak, amilyennel én ritkán találkoztam. O igen szives modorú, találékony, bölcs és igazságos volt, azért az ő halála nagy veszteség az ő honfitársaira és reám nézve is. Tudom, hogy Ön volt az ő legjobb barátja s hogy Ön még jobban ismerte és szerette, mint én, azért fogadja Ön legbelsőbb részvétemet az ő elhunytén. Testvére vagyok az Urban McLananan Sámuel Lawrence vilié, N. J. 1910. febr. 22. A gyümölcs gyógyító hatása. A legegészségesebb gyümölcs a citrom. Tisztítja a vért, áthajtja és tisztítja a nyálkahártyákat és a mirigyeket; tartósan, de mérsékelten élvezve még a nyálkahártya elhalt (szürke) részeire is hatással van, amint ez különösen a gégében észlelhető. A citrom leve továbbá feloldja a köszvényes meg a csuzos lerakodásokat és sokféle baktériumot pusztít el. A véredényekre összehuzólag hat a citromlé, innen vércsillapitó hatása és szerepe a véredények tágulásánál. A füge és a datolya kitűnő táplálék, hatását azonban az aszalás részben lerontja. Frissen például a füge apró magvai jól megrágva nagyon egészségesek, aszalt állapotban azonban és nagy mennyiségben élvezve, a vese és a máj apró csatornáiban könnyen dugulást idézhetnek elő. A narancs hatása a citroméhoz hasonló- A citrom és a narancs héjában azonkívül kesernyés izü anyag foglaltatik, amelynek nagy a villamozó hatása. Az alma azzal válik ki a többi gyümölcs közül, hogy igen sok vasat tartalmaz és igy különösen sápkórosoknak és vérszegényeknek ajánlható. Tartalmaz azonkívül sok oxigént is, amelyet átvesz a Tér és ezzel megkönnyebbiti a tüdő működését. Főképp azonban a lépet táplálja és közvetve az agyat. Innen azok a fényes sikerek, amelyeket az almakurával legújabban az ideggyógyászatban elértek. A körte igen tápláló és sok meszet tartalmaz, amiért különösen a csontképződésre van nagy hatással. De ha sokat eszünk belőle megfekszi a gyomrot. A szilva szintén tápláló, de rendkívül erősen hat a bél működésére és igy könnyen zavart idézhet elő. Az őszi barack izgatóan hat a gyomor falára és nagyfokú epeválasztást idéz elő. A szőlő tisztítja a vért, a tüdőt, a májat és a belet. A szőlőbogyó héja pedig jóhatásu erjesztő anyagot tartalmaz. A földi eper igen sok foszfort tartalmaz és azért főképp idegbetegeknek ajánlható. Nagyobb mennyiségben élvezve a vérre izgatóan hat és kisebbfoku lázat támaszt. Igen jó táplálék a paradicsom is, amely a gyümölcs és főzelék között foglal helyet és jobban tisztítja a vért, mint bármilyen más gyümölcs. A diónak, mogyorónak nagy a zsírtartalma, de savat is tartalmaz és igy a hangszálakra van különösebb hatása. Rekedthangu ember ne egye. Gyász az ókorban. Néhány évszázad óta a fekete szin jelképezi a gyászt. Régente más színeket is használtak kifejezésére, a mint ezt egy-két keleti népnél még ma is tapasztalhatjuk. így a kínaiaknál sárga, a sziámiaknál fehér, a törököknél pedig türkizkék és ibolya a gyász szilié, mig az egyiptomiak az ókorban sárga vagy szürke ruhát öltöttek, ha valamelyik hozzátartozójuk meghalt. A szin különben mindig csak jelkép. A sárga szin arra emlékeztet, hogy az ember teste halála után oszlásnak indul, a szürke szin a poit juttatja .eszünkbe, amelyből lettünk; mig az ibolyaszin az örökkévalóságba vetett reményt, a fehér szin pedig a halhatatlanságot jelentette. Eltekintve a különböző szertartásoktól, amelyekben a gyász szintén kifejezésre jutott, a színeken kívül még más szimbólumai is voltak a gyásznak. Oresztesz apja sírján levágta a haját; ez régi keleti gyászszokás, amelynek sok helyütt még ma is hódolnak. A rómaiak éppen ellenkezően, hajat és szakállt növesztettek a gyász jeléül. A régi zsidók hajukat és szakállukat tépték és hamut hintettek magukra, ami különben a leng}'el zsidóknál még ma is szokás. A gyászidő a rómaiaknál tiz hónapban volt megállapítva. Ez idő alatt az özvegyen maradt férjnek nem volt szabad másodszor megnősülnie. Három évnél fiatalabb gyermekért nem tartottak gyászt. Nagyobb gyermek halála esetén a gyász any- nyi hónapig tartott, ahány éves volt az elhunyt gyermek.
