Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-03-05 / 10. szám

2. oldal 10. szám. 1909. március 5. " «&■' '• -f " ' V > A •- ­„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Rév. Charles Stelzle. í,» (k./ ■ • _•> * , . 1 ' ■ * Ntü. Stelzle Károly, a presbyteriánus egyházban létesített be­vándorlási osztály feje, tiki egyszersmind intézi a mi magyar ref. egyházi‘dólgainkíit is, szegény családból származik. Első iskoláz­tatása után csakhamar maga keresi meg kenyerét, előbb egy szivar gyárban, később művirág készítéssel és nyomdászsággal, mint ál­talában az amerikai gyermek, ki cipőtisztítással és ujságárulással kezdi meg gyakran szép pályafutását. Azután gépész lett egy new yorki nagy gyárban s nyolc éven át igen keservesen dolgozott. S ma is tagja a gépészek munkás-szervezetének, melynek tagjait, mint általában az úgynevezett kis embereket, igen szereti s szere- tetét abban mutatja meg, hogy érettük dolgozik s áldozza életét. Elvégezvén a felsőbb iskolákat magán utón s elvégezte a papi pályára képesítő iskolákat is, nagy tehetsége hamar élére állította annak a hivatalnak, melyet, hogy úgy mondjunk éppen az ő buzgó munkásságára és érette szervezett a presbyteriánus egyház. Ezen hivatalnak tulajdonképeni eime: Church and Labor, azaz Egyház és munka s felöleli a munkások érdekeit, beleértve első sorban a bevándorolt munkások érdekeit. S a mióta Stelzle ur e hivatal élén áll, emberfeletti erővel dolgozik azon, hogy Amerika munkás népét megnyerje az Ur Jézus evangéliumának. Minden héten is a lapok számára s mintegy 950 munkáslap közli az ő érdekes cikkeit. Ezen lapok által ő körülbelül 10 millió emberhez beszél hetenként. Minden vasárnap beszél a különböző munkás-szervezetek gyűlésé­ben Amerika nagyobb városaiban. Az utolsó négy éven át, mint róla a lapok Írják átlag 7500 ember előtt beszélt minden alkalom­mal és egyszer, Kansas City-ben 15 ezer ember hallgatta gyönyörű előadását. A munkások őt igen szeretik, mert tudják róla, hogy ismeri helyzetüket b tudják, hogy nemcsak beszél, de ítész is érettök. Úgy is hívják őt mindenfelé, hogy ,,a munkások apostola“. Ke­resztül utazta már az egész Amerikát és mindenütt beszélt és min­denütt jót tett. Sok könyvet irt s könyvei igen keresettek, mert nem a levegőben járnak beszédei, hanem a való élet mindennapi dolgai között s ezekre ad jó tanácsot. Stelzle urat mindenki buzgó keresztyénnek ismeri, ki nem­csak hirdeti az Ur Jézus evangéliumát, hanem eselekszi is annak / . . í parancsait. El benne az igazi szeretet s ez mozgatja élete minden tevékenységében. Minket, Magyarokat ig'en szeret és sokra becsül, jóakaraté szeretetét, kik ismerjük, jól tudjuk. Bárcsak mi, magya­rok is hallgatnánk reá s megtanulnék tőle, hogy az embernek fődolga, hogy dolgozzék és imádkozzék! H. M. (íy. „Az igaznak emlékezete áldott“. Szemben azzal a kíméletlen Ítélkezéssel, mely Harsányi Ist­vánról a Pittsburgi Híradó febr- 17 iki számában látott napvilágot, közöljük az alábbi levelet, melyet e lapok szerkesztőjéhez Ntü. McLanahan Sámuel, lawrenceville-i, N. J. amerikai presbyteriánus lelkész irt. „Kedves Testvérem az Urban! Epen most kaptam a Ref. Lapja febr. 19-iki számát s fájdalommal látom annak első oldalán Harsányi Istvánnak gyászkeretbe foglalt képét. Fáj az én szivem­nek, hogy meghalt ő, kit én is örömmel számoltam barátaim közé. Ő mindig azt a benyomást tette ieám, hogy a Jézus Krisztusnak egyik legönzetlenebb szolgája. Úgy láttam s ez meggyőződésem, melyet a Ref. Lapja folytán a vele való érintkezésben szereztem, hogy ő úgy az Urnák szentelte magát, mint akárki, akit én isme­rek. O mindig kész volt minden erejéből, még erején felül is dol­gozni az ő hivatása szerint és Sohasem a maga érdekében, hanem Krisztusért fáradozott. Egy nehány levelét, melyek ezt bizonyítják, megőriztem és vallom, hogy ezek és az ő munkája olyan igaz em­bert mutatnak, amilyennel én ritkán találkoztam. O igen szives modorú, találékony, bölcs és igazságos volt, azért az ő halála nagy veszteség az ő honfitársaira és reám nézve is. Tudom, hogy Ön volt az ő legjobb barátja s hogy Ön még jobban ismerte és szerette, mint én, azért fogadja Ön legbelsőbb részvétemet az ő elhunytén. Testvére vagyok az Urban McLananan Sámuel Lawrence vilié, N. J. 1910. febr. 22. A gyümölcs gyógyító hatása. A legegészségesebb gyümölcs a citrom. Tisztítja a vért, áthajtja és tisztítja a nyálkahártyákat és a mirigyeket; tartósan, de mérsékelten élvezve még a nyálkahártya elhalt (szürke) részeire is hatással van, amint ez különösen a gégé­ben észlelhető. A citrom leve továbbá feloldja a köszvényes meg a csuzos lerakodásokat és sokféle baktériumot pusztít el. A véredé­nyekre összehuzólag hat a citromlé, innen vércsillapitó hatása és szerepe a véredények tágulásánál. A füge és a datolya kitűnő táp­lálék, hatását azonban az aszalás részben lerontja. Frissen például a füge apró magvai jól megrágva nagyon egészségesek, aszalt álla­potban azonban és nagy mennyiségben élvezve, a vese és a máj apró csatornáiban könnyen dugulást idézhetnek elő. A narancs hatása a citroméhoz hasonló- A citrom és a narancs héjában azon­kívül kesernyés izü anyag foglaltatik, amelynek nagy a villamozó hatása. Az alma azzal válik ki a többi gyümölcs közül, hogy igen sok vasat tartalmaz és igy különösen sápkórosoknak és vérszegé­nyeknek ajánlható. Tartalmaz azonkívül sok oxigént is, amelyet átvesz a Tér és ezzel megkönnyebbiti a tüdő működését. Főképp azonban a lépet táplálja és közvetve az agyat. Innen azok a fényes sikerek, amelyeket az almakurával legújabban az ideggyógyászat­ban elértek. A körte igen tápláló és sok meszet tartalmaz, amiért különösen a csontképződésre van nagy hatással. De ha sokat eszünk belőle megfekszi a gyomrot. A szilva szintén tápláló, de rendkívül erősen hat a bél működésére és igy könnyen zavart idéz­het elő. Az őszi barack izgatóan hat a gyomor falára és nagyfokú epeválasztást idéz elő. A szőlő tisztítja a vért, a tüdőt, a májat és a belet. A szőlőbogyó héja pedig jóhatásu erjesztő anyagot tartal­maz. A földi eper igen sok foszfort tartalmaz és azért főképp ideg­betegeknek ajánlható. Nagyobb mennyiségben élvezve a vérre iz­gatóan hat és kisebbfoku lázat támaszt. Igen jó táplálék a paradi­csom is, amely a gyümölcs és főzelék között foglal helyet és job­ban tisztítja a vért, mint bármilyen más gyümölcs. A diónak, mogyorónak nagy a zsírtartalma, de savat is tartalmaz és igy a hangszálakra van különösebb hatása. Rekedthangu ember ne egye. Gyász az ókorban. Néhány évszázad óta a fekete szin jelké­pezi a gyászt. Régente más színeket is használtak kifejezésére, a mint ezt egy-két keleti népnél még ma is tapasztalhatjuk. így a kínaiaknál sárga, a sziámiaknál fehér, a törököknél pedig türkiz­kék és ibolya a gyász szilié, mig az egyiptomiak az ókorban sárga vagy szürke ruhát öltöttek, ha valamelyik hozzátartozójuk meghalt. A szin különben mindig csak jelkép. A sárga szin arra emlékeztet, hogy az ember teste halála után oszlásnak indul, a szürke szin a poit juttatja .eszünkbe, amelyből lettünk; mig az ibolyaszin az örökkévalóságba vetett reményt, a fehér szin pedig a halhatatlan­ságot jelentette. Eltekintve a különböző szertartásoktól, amelyek­ben a gyász szintén kifejezésre jutott, a színeken kívül még más szimbólumai is voltak a gyásznak. Oresztesz apja sírján levágta a haját; ez régi keleti gyászszokás, amelynek sok helyütt még ma is hódolnak. A rómaiak éppen ellenkezően, hajat és szakállt növesz­tettek a gyász jeléül. A régi zsidók hajukat és szakállukat tépték és hamut hintettek magukra, ami különben a leng}'el zsidóknál még ma is szokás. A gyászidő a rómaiaknál tiz hónapban volt megállapítva. Ez idő alatt az özvegyen maradt férjnek nem volt szabad másodszor megnősülnie. Három évnél fiatalabb gyermekért nem tartottak gyászt. Nagyobb gyermek halála esetén a gyász any- nyi hónapig tartott, ahány éves volt az elhunyt gyermek.

Next

/
Thumbnails
Contents