Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-02-26 / 9. szám

9. szám. 1910 február 26.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’

5. oldal.

Az állatok szellemi világfáról.

in.

Végül még pár szót az államot alkotó állatokról. Ide tartoznak a méhek, hangyák és termeszek. Minden méhraj háromféle méhböl áll: roppant számú (4.0.000) nemnélküliből, ezek a munkások; sok hímből, ezek a herék; egy anyaméhből, mely a petéket rakja. Ez utóbbi mint királvné annyira középpontja az államnak, hogy nélküle az állam elpusztul s ha kivándorol, népének nagy része követi- Nagyon hasonlít a méhek államához a hangyáké; csakhogy ezeknél több a nőstény s egyik-másik fajnál negyedik osztály, a katonák osztálya is található. Sőt néhány faj mások lárváit, bábjait ellopkodja, felneveli s mint rabszolgákat munkára kényszeríti- A termeszek a királypárnak, t. i- egy hímnek s egy nősténynek kivételével mind nemnélküliek és munkásokra s katonákra oszlanak. A munkások kupalaku lakóházat építenek, melynek magassága néha 4 méter s oly szilárd, hogy az elhagyott termeszhalomra az afrikai négerek néha őrtanyát helyeznek. Az építmény közepét a királyi terem foglalja el; köröskörül feküsznek a szobák s előszobák, melyekhez széles országutak vezetnek- Ezekbe nyílik aztán számtalan mellékút és folyosó. A katonáknak kettős kötelessége van: őrködni a munkások felett és védelmezni a telepet

É példák, melyeket könnyű volna szaporítani, fényesen igazolják fönnebb állított tételünket, hogy az állatot a szellemi képességek bizonyos mértéke illeti meg. Újabb kérdés, hogy minő ez a mérték? Párhuzamba állitható-e az állat szellemi képessége az emberével ?

Haladjunk csak a kezdett utón tovább és eljutunk e kérdés megoldásához.

Az összes említett állati cselekedetek célszerűsége s igy belső okossága szembeötlő. Vájjon ilyen-e minden állati cselekedét? Korántsem ! Roppant sok céLzerütlen, céltalan, sőt hogy úgy mondjam, sok ostoba cselekedettel találkozunk.

Ha a hódak kölyökkorban kerülnek fogságba, sokszor az istállóban ép úgy építkeznek, mint rokonaik a vizek mellett, habár munkájuk az istállóban esztelen és céltalan. A kanári madár, ámbár egyedül van kalitkájában, költés idején az odanyujtott rongyokból, toliakból fészket épit, bár e fáradság egészen céltalan. Az akváriumban levő csuka, melyet üvegfal választ el a szomszéd halaktól, hónapokon át nekiszalad az üveglapnak, hogy azokat megfoghassa. Pedig az első kísérlet után tudhatná, törekvése mennyire hiábavaló- Körvadászaton ezernyi nyúl épen azáltal esik zsákmányul, hogy vackából fölkelvén, szokásához híven egy darabig elszalad, de aztán fekvőhelyére visszatérni igyekszik s igy egyenesen a puskások elé kerül. Ha tovább szaladna, könnyen kimenekülhetne a bajból. Ha a költésben levő madár alól elszedik tojásait, vagy ha a tyuk alá igaz tojás helyett gipszből faragottat tesznek, tovább is költeni fog hüségessen. Sőt az északi tengeri lúd, tojásai elraboltatván, nemcsak a költést folytatja céltalanul, hanem a kikelés törvényszerű ideje után eledelért is elszáll s azt a fészekbe okádja, ámbár fiókái nincsenek. A foglyok veszély közeledtekor a földre lapulnak, a melyhez tollazatukra nézve hasonlítanak, hogy az ellenség figyelmét elkerüljék. Ugyanezt teszik az esetlegesen fehér tolluak is, ámbár okosabb volna reájuk nézve, ha gyorsan tovarepülnének, avagy elszaladnának. A legyek bizonyos neme rothadó húsba rakja petéit, mely az álcáknak eledül szolgál- A Kapföldről való s Szumatrából származó nagy virágoknak szintén dögszaguk lévén, ezeknek kelyhében is lerakja petéit; nyilván egészen oktalanul, mivel az álcák eledel híján elpusztulnak. A czethal a kardoshal elől azáltal menekül, hogy a mélységbe rohan, melynek nagy viznyomását az utóbbi nem bírja el. Ugyanezt teszi, ha a czethalász szigonya éri őt s ezáltal ennek hatalmában marad; mig ellenben ha tova úsznék, a szigony kötelét elszakitná s megmenekülne.

A rabló hangyák minden fajának külön hadi taktikája van, melyet minden esetben követ. így a vérvörös rablóhangya kis csapatokban vonul föl, melyek csak akkor egyesülnek, ha valamelyikük erős ellenállásra talált. Rablásaikat rendesen a feke- tés-szürke hangyák ellen intézik, melyek legtöbbnyire csak gyér lakósságu kolóniákban élnek s igy a rablóhangyák taktikája ellenük mindig sikeres. Ha azonban a megtámadott álladalom nagy népességű, akkor az első támadó csapat rendszerint elhullik, mielőtt segélyt kaphatna. S dacára az ilyetén gyakori vereségnek, a vérvörös hangya nem változtatja hadi taktikájátNagyon tanulságos a nagy pincepól-unknak esete. Ez a falak szögleteibe, hasadékaiba tölcséridomu hálót sző s rendesen annak mélyében leselkedik. Ellensége egy darázsféle, mely álczáit ama pókkal táplálja. Azonban a pók veszedelmes vad; képes volna egy csapással agyonütni a darazsat. Mit csinál tehát a darázs ? Körülröpdös ia tölcsérhálót, mely fölött a pók kiterjesztett lábakkal őrt áll. A támadó kilesi a kedvező pillanatot; megragadja a pók egyik lábát s azt megrántja. Ez a pókot zavarba ejti. Rátámad újból, megrántja másodszor, harmadszor és a pók a földre esik. Ekkor a darázs hirtelen toron szúrja s megbénítja. Szembetűnő a pók ostobasága. Kiterjesztett lábakkal tölcsérhálója fölé áll s igy kiszolgáltatja magát veszedelmes ellenségének; mig ha annak mélyére húzódnék, annak támadása ellen teljes biztonságban volna. Azonban az elmúlt nemzedékek szomorú végzete e csekély kis okosságra nem vezette őt rá.

Tehát az állatok célirányos és okosságra való cselekedeteivel szemben ugyanannyi oktalan és céltalan áll. Az előbbieket illetőleg a megfigyelésre egy uj szempont kínálkozik. Amit az ember tud, azt tanulás által sajátítja el. Tanulás nélkül nem tud semmit- Bizonyítja ezt azon szerencsétlenek példája, a kik ismeretlen okokból kicsiny korukban kiszakadtak az emberi környezetből s erdőkben, ingoványokban, egyedüllétben növekedtek föl s mint ilyenek nemcsak a beszédnek, hanem minden emberi tudásnak hijával voltak. Ilyen a mi Hány Istókunk. Tizenöt hasonló esetet ir le Dr. A. Räuber. Ide tartozik Akebar mongol császár esete. Ez tudni akarta, melyik a természetes vallás. E célból 30 fiút teljes elkülönítettségben növelt föl; s mikor aztán évek múltán megtekintette őket, azt tapasztalta, hogy némák maradtak s elvadult állatokhoz hasonlítottakAz embert tehát a nevelés és tanulás teszi emberré. Az állat tud és cselekszik célszerűen, tanulás nélkül. A mesterségesen kiköltött keresztes pók ép oly művészi hálót sző, mint szülője, a kit sohasem látott. A selyemhernyó soha sem látta elődjét s annak gubóját, mégis ugyanolvat készít. Ugyancsak a szövő lepke petéit gyűrű alakban rakja a fák ágaira, hogy a szél s eső el ne pusztítsa őket. Utódai ugyanígy cselekesznek, ámbár édesanyjukat soha sem látták. S fogságban fölnevelkedett hódat ki tani tóttá mesterséges házának építésére? A postagalamb, melyet legelőször vittek el száz kilométernyi távolságra, honnan meriti visszatérésének biztos irányát? Ide tartozik, a mit fönnebb a gyilkos darázs bénító műtétéiről, a hólyaghuzó meloe s a lóbagócs vándorlásairól mondottam- Senkitől sem volt alkalmuk megtanulni eljárásaikban a legtökéletesebb módszert. Mihelyt a tengeri tekenősbéka a forró homokban rejlő tojásból kikelt, tépelő- dés nélkül indul egyenes irányban a fél mértföldre, sőt távolabb fekvő tengerbe, melyet sohasem látott s melynek létezéséről mit sem tud.

E szemponthoz eg\' második is fűződik. Az ember folyton halad. Századok s ezredek tapasztalatait halmozza egymásra: keresi azt, a mi jobb s ha azt megtalála, ismét rohan tova, jobbat s tökéletesebbet keresvén- Phidias Zeus szobráig az ábrázoló művészet fokról-fokra emelkedett; a köszekerczétől a Manlicher- puskáig a védő és támadó fegyverek egyre tökéletesedtek; a bar(Folytatás a 13-ik oldalon.)