Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-02-26 / 9. szám
6. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 9. szám. 1910 február 26.---------------- ^ Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐK : HANKÓ M. GYULA és SCHÓDLE GY. ÁDÁM youngstowni ref. lelkészek. FŐMUNKATÁRSAK: HARSÁNYI LÁSZLÓ VIRÁG ISTVÁN new yorki ref. lelkész. loraini ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, 0. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesités és előfizetések, hirdetések és felszólalásoké czimre küldendők: Rev. Julius M. Haukó P. O. Box 420, Youngstown, 0. rHi ------ -jffl Washington György. (1732. febr. 22) Az amerikaiak Washington-ban nem a nagy hőst, nem is az első elnököt, hanem a polgári erények mintaképét tisztelik. Nekünk is, mikor most, az ő születésnapja alkalmából róla megemlékezünk, nem a nagy hadvezért, nem is az elnököt, hanem az igazi polgárt kell benne meglátnunk s ebben kell őt követnünk. Washington törvénytisztelő és a törvényt hiven betöltő férfiú vala. Jellemző e tekintetben, hogy sohasem hazudott, mert szerette az igazságot; sohasem volt önző, mert szerette embertársait, kikkel inkább akart jót cselekedni, mint gonoszát. Ezt igazolja az ő élete s életének minden cselekedete. Hát mi milyenek vagyunk s milyen ma az emberek jó nagy része ? Bizony mi elsősorban magunkat szeretjük s azért, hogy e szeretet könnyebben gyümölcsözzék, hamar hazugságot mondunk s megtagadjuk embertársaink igaz javát. Mi rendszerint csak a magunk javát nézzük s ennek keresésében sem isteni, sem emberi törvény nem akadályoz minket. Vagy az igazság barátja-e az, aki a maga hasznáért, ha kell Isten nevére hivatkozva eskiidözik s mond hazugságot? Szereti-e az az ő embertársát, aki nem gondol mással, csak magával s csupán a maga érdekét képviseli mindenben? Nincs-e igen sok ember közöttünk, nem olyanok vagyunk-e néha magunk is, hogy szívesen cselekszünk gonoszát is, ha annak hasznát látjuk? Pedig nemcsak emberek, hanem a teremtés koronái s Jézus követői is vagyunk! Ha Washington ember tudott lenni a szó igaz értelmében, miért ne lehetnénk azok mi is? Csak akarnunk kell, hogy azok legyünk! Akarjunk hát! Washington szerette hazáját s érte minden áldozatra kész volt. Elfogadta az indiánok, a franciák, utóbb pedig az angolok ellen indított harcokban a hadsereg vezetését és legjobb tudásával küzdött az ügyért, melyért kész volt életét is áldozni. Elfogadta az újonnan alakult Egyesült Államok elnökségét s a terhes hivatalban emberfeletti munkát végzett hazája javáért. Nem keserítette el a lassú haladás, a vereség s nem ejtette kétségbe az emberek roszakarata sem : hazája javáért dolgozott szüntelen. Hát mi szeretjük-e a mi hazánkat, szeretjük-e azt a földet, amely szült és táplált s azt a földet, melynek fiaivá és leányaivá lettünk? Szülőföldünk iránt való szeretetünk üres, bár nagy hangú szavakban, hirtelen való fellelkesülésében s e lelkesülésnek gyors kihalásában nyilvánul. Fogadott hazánk iránt való szeretetünk csak az anyagi javak keresésében és elfogadásában, áldásainak érdemeden kihasználásában merül ki. Mit tettünk hát, mondja meg az, ki velem feddőzik a kemény beszédek miatt, mit tettünk, amerikai magyarság, a mi sokat emlegetett s úgy mondott szeretett hazánkért? Köztünk egy-kettő tesz valamit, a nagy tömeg pedig semmit se, vagy ennél kevesebbet, amikor a keveseknek munkáját lerontani akarja. Oh nem lakozik a mi szivünkben igazi hazaszeretet, mert a hazától inkább várunk valamit, hogysem adnánk neki valamit ! Washington nemcsak mondta, hogy szereti hazáját, hanem cselekedetekkel is megbizonyitotta ezt a szeretetek Hát mi ugyan miben mutattuk meg szülőhazánk szeretetét? Sőt mondjuk meg, hogy hazánk dicső fiai között is, kik otthon élnek, hányán szeretik azt a drága hazát, hányán mutatják is meg nagy hangon emlegetett szeretetiiket ? Ha szeretni akarjuk szülőhazánkat, Washingtont kövessük ; hazánk javáért dolgozzunk, küzdjünk és áldozzunk, ne pedig csak beszéljünk ! Hát e fogadott hazánkat szeretjük-e? Szeretet-e az, ha nem igyekszünk nyelvét megtanulni, szokásait megismerni és a jót megtanulni ? Szeretet-e az, ha áldásait ugyan elvesszük, de javáért semmit sem áldozunk? Szeretet-e az, ha törvényeit nem tiszteljük, hanem bűneinkben megmaradva, haladását gátoljuk? Vagy azt hisszük, hogy elég itt, ha dolgozunk a munkabérért; azt hisszük, hogy elég, ha megfizetjük az adót? Oh bizony én nem csodálkozom azon, hogy az idegent s velők itt minket is gyűlölni kezdenek, hiszen mi itt csak magunkért élünk, e drága haza javát inkább romboljuk, mint építjük. Ugyan mikor jutunk oda, hogy más kötelességeket, e haza iránt való kötelességeinket isismerjük és cselekedjük? Itt pedig ne gondoljuk, hogy nem szerethetjük egyszerre szülőföldünket is s ezt a hazát is; sőt inkább lássuk meg, hogy ha szeretjük azt, szeretnünk kell ezt is, ha javát akarjuk annak, javára kell lennünk ennek is. Aki nem szereti szülőhazáját, nem lehet jó polgára ennek az országnak se: ezt mondják az amerikaiak. Nem kívánatos hát itt az, aki megtagadja szülőföldje szeretetét és nem kívánatos az sem, aki nem szereti ezt a földet. Washington hazaszeretete buzdítson hát s az ő példája vezéreljen szülőhazánk s e föld szeretetére. Ha őt követjük e polgári erényekben, nem hiába éltünk, mert ha nem többet, egy porszemet vittünk szülőhazánk s egy másik porszemet ez ország nagyságának felépítéséhez. Isten segitsen minket arra, hogy jó polgárok legyünk s ezt kötelességeink hü teljesítésében mutassuk meg. Youngstown, O. Mankó M. Gyula.
