Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-02-26 / 9. szám
4. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 9. szám. 1909. február 26. Washington György. (1732 február 22.) A ki a napokban itt Amerikában az utcán a kirakatok előtt elment, azokban piczi kis cseresznyefákat és kis baltákat látott mindenfelé. A gondolatnélküli ember bambán halad el előtte, nem kérdezve meg jelentőségét annak, hogy mit keres tél idején a cseresznyefa, melynek kora tavaszszal oly kedves korai gyümölcse a gyermekek számára s korán lehulló illatos virága édes ígéret egy bő esztendőre. A gondolkozó ember azonban, ha nem tudja február 22-ike tájt a kis cseresznyefák és a kis piros balta jelentőségét, kérdezősködni kezd s magtanulja az angol iskolába járó gyermekeitől a kis balta és a kis cseresznyefa történetét. Az angol iskolában minden évben többször elmondják és igy a leikébe vésik a legapróbb gyermeknek is azt a nagy elvet, hogy sohaye hazudjál, hanem tégy úgy, mint Washington György tett, 1740 táján, a mikor 8 éves gyermek volt. A 8 éves fiúcskának — igy m m lja a történetke — valaki egy kis baltát adott ajándékba. A gyermeknek rendkívül tetszett az éles kis szerszám s azzal kedvtelve vagdosott mindenfelé. Kiment atyjának kertjébe is, hol száraz galyakat aprított össze, nagy fatörzsekbe négy vágással egy W betűt vésett és széles jó kedvében, szelesen, bár nem roszakaratból kivágta atyjának egy nagy gonddal ápolt kis cseresznyefáját, melyet az mindennap szeretettel gondozott, öntözött s melytől családjának, különösen számos gyermekének nagy örömöt várt. Az atya, midőn a kertbe ment s a kedvenc kis fát a földön kivágva s elszáradva látta, — igen elkeseredett e barbarismus felett, „Bárki tette is ezt nekem, — kiáltott fel — meg fog lakóim érte. ‘! Rögtön nyomozást indított a bűnös ki puhát olására; e nyomozás azonban igen rövid volt, mert a baltatulajdonos kis fiú előáll- ván, bátor, egyenes szavakkal bevallotta hibáját, sajnálkozását fejezte ki és atyjától, a neki okozott szomorúságért töredelmes bocsánatot kért, Az atyja elérzékenvülve nézett reá a kis bűnösre, keblére ölelte őt s igy szóllott: ,,Nagyon sajnálom szép kis cseresznyefámat, de örülök, hogy nem hazudtál, Sohase hazudjál életedben.“ A kis fiú megfogadta az intést s 67 évre terjedő életében sohasem hazudott. E fiúcskából lett az amerikai alkotmányos szabadság legelső hőse, a 18-ik század legnagyobb embere: Washington György. A kis cseresznyefák és a kis balták nem annyira e történetke felújítására, mint azon nagy eszme kifejezésére szolgálnak, hogy a XI-ik parancsolatnak, ezt kellene még a tízhez odaírni: ne hazudjál, soha. A amerikaiak tudják aző nemzeti hőseiket megbecsülni, ünnepelik őket minden alkalommal, emlékezetüket felújítják, jellemüket példányképül állítják oda, nemcsak a felnőttek, hanem a kis gyermekek elé is, de soha azért bálványimádásba nem tévednek. Nagy embeieikből félisteneket nem csinálnak. Pedig, ha valaki, úgy Washington György megérdemelné a modern bálványozást, mert 5 évszázad óta a legfényesebb jellemű férfia volt a világnak milyet a gondviselés a XlX-ik században csak még egyet adott s azt is nekünk magyaroknak adta: Kossuth Lajost. A későbbi kor glóriába vonta Washington György alakját és elfelejtkezett azokról a keserűségekről, melyeket neki is kellett viselnie, de melyeket ő, mint igaz keresztyén, Istenbe vetett hittel s a vallás vigaszával szivében viselt el, mint a rája mért kereszteket. Ma csak dicsőségéről emlékezünk meg, egy szabad, nagy, boldog or- szágban, mely ma már a müveit világ vezére s mely Washington György nélkül sohasem lett volna az, a mi. Washington György törhetlen lelkét az az ős protestáns szellem aczélozta ilyenné, melyet 1657-ben Angliából bevándorolt nagyatyja hozott magával. Cromwell Oliver vasuralma alatt nemcsak az üldözött dissenterek, de puritánok és presbyteriánusok is vándoroltak ki Amerikába és ezek között voit Washington nagyatyja is, ki Virginiában telepedett meg; ott az uratlan földekből nagy darabot elfoglalván, azt ekéje alá vonta s arczának verejtékével kereste meg a mindennapi kenyeret maga és esaládja számára. Washington atyja már Amerikában született és szépszámú gyermekei közül különösen fiait a legnagyobb gonddal neveltette. György, a fennebbi kis történet hőse, a legjobb nevelésben részesült, de ezenkívül igazi amerikaias szokás szerint jeles volt a sport minden ágában, kitünően úszott, lovagolt, vívott, tornászott, hegyet mászott, gyalogolt. Valahol W. Virginiában egv sziklaoldalon (Natural Bridge nevű helység környékén) ma is látható George Washington neve, hozzáférhetlen helyen, mert az ifjú Washington becsvágyát az ingerelte, hogy a legnagyobb veszélyeket keresse s e felírást is életveszély között véste bele a kősziklába. Az angol hadseregbe belépve aránylag egészen fiatalon jutott föl ezredességig s 1753-tól kezdve részt vett a franciák elleni nagy hadjáratban, melynek égjük kimagasló mozzanata Fort Duquesne ostroma volt (a mai Pittsburg helyén) Braddock tábornok alatt. A tábornok és másfélezer amerikai elesett a gyilkos harezban, a vezényletet a fiatal Washington ezredes vette át, kit a golyózápor között (mint róla később egy kiváló presbyteriánus lelkész mondotta j a gondviselés nagyobb feladatra tartott meg. A 10 évig tartott háború sok harci babért hozott Washingtonnak, kit félelmet nem ismerő bátor és egyenes jelleméért, erélyes és gyors cselkvéséért s az alárendeltjei iránti igazságos szeretőiéért legnagyobb tisztelettel környeztek katonái. Az 1763-iki Amerika persze egészen más volt, mint a mai. A 13 angol tartományban mely azonban önkormányzattal és külön parlamenttel birt, mindössze 2| millió lakos élt. Tehát körülbelül esak félannyi, mint ma az úgynevezett nagyobb New York lakossága. Philadelphia, a legtekintélyesebb város, mindössze 20.0u0 lakossal birt, tehát annyival, a mennyi magyar él ma benne; kívüle még Boston, N. Y. és Charleston voltak a nagyobb városok. A lakosság legnagyobb része farmokon élt; őstermeléssel foglalkozott; az ipar és kereskedelem még pólyájában volt. III. György angol király trónralépte és erőszakos politikája kifejlesztette az igazi amerikai jellemet a gyarmatok lakosaiban. A törvénytelenül kivetett vámok, czukorra, üvegre, teára stb., a bélyeges papír behozatala, a hivatalnokok bosszantásai, a csempészet kifejlődése, a vámszedők harcai a lakosság ellen, a katonai parancsnokok basáskodásai végre megteremtették a jogos forradalmat, melyet az amerikai lakosság páratlan egyértelműséggel vívott meg elnyomói ellen s melynek végeredménye az Amerikai Egyesült Államok megszületése volt. Messze vezetne célunktól, ha ezt részletezni kívánnák s ezért csak egy-két kimagasló mozzanatát említjük föl, mely Washingtonnal szorosabb kapcsolatban áll. A két harczos fél jellemzésére megemlítjük, hogy Angliának akkori társadalma teljesen rodhadt alapokon állott, melynek két vezéreszméje az egyéni önzés és az absolut hitetlenség volt. Egykorú irók fölemlítik, hogy az úgynevezett jó társaságban az Isten nevének említésekor mindenki mosolyogni szokott. Egy-két nagy emberüket leszámítva, a közéleti szereplők csak saját önző céljaikat vadászták. Ezzel szemben állott a fiatal amerikai társadalom mély vallásossága és önfeláldozó önzetlensége. A gyakorlatlan katonák a keblökbe rejlett bibliával mennek a harcba és soknak életét menti meg a kabátja alatt viselt biblia, melynek lapjaiban megakadt a katona mellének szánt gyilkos golyó. Amerikában a .vallásosság a legelső parancs. A Vermont- állambeli Ethan Allen nehány emberével megrohanja Ticonda- roga erődöt s a még alvó parancsnok szobájába lépve, a vár átadását követeli. ,,S kinek nevében akarod birtokodba venni az erő. (Folytatás a 13-ik oldalon.)
