Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-02-26 / 9. szám
2. oldal. „Amerikai Magyar Keformátusok Lapja“ 9. szám. 1910 február 26. A keresztyén ember családi élete. ii. A gyermekek az Urnák örökségei, — mondja egy zsoltáriró; a németek áldásnak mondják a sok gyermeket, s egyr német közmondás szerint: sok gyermek sok Miatyánk. Az olasz kormány azt az any it a ki legtöbb gyermeknek ad életet, kitüntetésekkel jutalmazza- Nálunk, magyaroknál is a gyermekektől népes családi kör a'eg: zelb és legbájosabb látvány. A gyermekekben gazdag házasságok egy nép erkölcsi egészségéről tesznek bizonyságot. A gyermekek : Isten áldása, s ezek bizonyára komoly feladatokat rónak a szülőkre. Ezt mindenki tudja, a kinek gyermekei vannak. Azonban e feladatok könnyűvé válnak, ha a szülőket a szülői szeretet vezeti gyermekeikkel szemben. Ezzel a szeretettel kell a szülőknek a gyermekeket nevelni. Mert a* szülőknek nemcsak saját húsúkat és vérüket kell gyermeikben látniok, hanem Isten adományát is; e szerint a gyermekeik iránti kötelességeiket úgy kell tekinteniük, mint olyan hivatalt, mely Istentől szállott reájuk, s a melyet Isten nevében kell folytatniok. Ebből két dolog következik. Egyik: az az odaadás, mely a saját kényelmével egyáltalán nem törődik, csakhogy a gyermeknek élhessen és szolgálhasson; a mi főként az anyákat oly önfeláldozókká teszi, hogy a férfiak önként nekik adják a pálmát. A másik: az az erkölcsi komorság, a mely a gyermektől feltétlen engedelmességet követel. Mert a gyermeket az engedelmesség utján kell vezetnünk- Hogy értik-e a gyermekek, vagy nem értik, miért kell nekik engedelmeskedniük: az egészen mindegy. Elég az, hogy a szülők valamit parancsoltak. Mert a szülők szavának tartoznak ők engedelmeskedni, nem a saját belátásuknak. Eleinte nem is szükséges azt érteniök, mert a gyermekek föltét- len bizalommal kell szülei iránt viseltetnie- Természetes, hogy a szülők vigyázzanak, hogy ezt a bizalmat gyermekeikkel szemben el ne veszítsék. Magának az egész otthonnak, a családi élet egész rendjének olyannak kell lenni, hogy abból a gyermek már korán magába szivja a szép, jó és nemes iránti érzéket, az erkölcsi tisztaságot- Épen ebben áll az otthonnak nevelői hatása. Bizonyára semmi a világon nem képes úgy nevelni a gyermeket, mint az otthon, a családi kör. Minden gyermeken meglátszik hogy milyen az otthona, milyen erkölcsösek, rendszeretők az ő szülei. S azok a benyomások, a melyeket a gyermek a szülői házban nyer, megmaradnak egész életén keresztül, azt nem fogja levetkezni sem az iskoláben, sem, mikor felnő, az életben. Mert az iskola nem annyira nevel, mint inkább tanít. Az iskola az- elmét, az értelmet fejleszti; mig a családi otthon a szivet és a lelket nemesíti. Igaz, nem minden gyermek egyforma. Egyik fiú, a másik leány: egyik értelmesebb, a másik nehezebb felfogású; egyik sze- lidebb, a másik elevenebb, de az bizonyos, hogy eredetileg minden gyermek: jó; ha rosszá lesz, akkor a nevelésben kell a hibát keresni. A fődolog az, hogy a gyermekben levő rósz hajlamokat kiirtsuk, a jó hajlamokat pedig neveljük és ápoljuk. Minthogy pedig mi keresztyének vagyunk, tudjuk, hogy Isten lelki adományokat is juttatott a gyermekeknek. Ezeket a lelki adományokat meg kell becsülnünk és különösen ezeket kell fejlesztenünk. Vagyis vallásossá kell a gyermeket nevelni, A vallás legyen az a levegő, a mely a gyermeket már a szülői hajlékban körülveszi, melyet a gyermek magába szív. A ház egész szellemének, életrendjének, annak az egész világnak, a melyben a gyermek él: ennek kell előtte a vallást, mint valami természeteset és magától értetőt feltüntetni. Ebbe a rendbe jó korán bele kell vezetni a gyermeket ! Nagyon korán meg kell vele kezdetni az imádkozást- Ha maga a gyermek nem tud imádkozni, imádkozzék fölötte az anya: mihelyt pedig a gyermek beszélni, vagy csak gagyogni is kezd, szoktassuk őt arra, hogy légalább egy rövid szóval maga imádkozzék. Talán nem érti meg a gyermek? De érzi és sejti. A mennyei dolgok világa a gyermekre nézve nem idegen, érthetetlen világ, hanem mint egy az ő lelkének hazája. Beszélni fog a mennyei Atyához, a nélkül, hogy sokat kellene fejtegetnünk, hogy kicsoda az a mennyei Atyá. Mintha Isten az ő lelkének bizalmas barátja volna. És ha a gyermek hozzászokik az imádkozáshoz, e szokást nagyobb gonddal megtartja, mint saját édes anyuja és ha elfelejtené, ő fogja arra emlékeztetni, esetleg sirás között is. Azonban a nevelésnek földi hivatásunkat is szem előtt kell tartatnia- A gyermek fejlődik, nő s később neki is valami állást kell betöltenie a társadalomban. Erre kell nevelni a gyermeket. Figyelni kell hajlamaira, tehetségeire és e szerint kell a gyermeket először vezetni, azután tanácsokkal ellátni. Hogy mi legyen az a hivatás, a melyet a gyermek majd be fog tölteni? — az egészen mindegy. Minden hivatás tiszteletre méltó és jó, hogy ha az az emberiség általános feladatainak szolgálatban áll- Azért nagymn elhibázott dolog, abból tudóst akarni nevelni, a kinek az asztalos mesterségre van kedve; vagy kovácsnak adni azt, a ki a vésőt szívesebben forgatjaA gyermekek nemcsak a szülőké, hanem a társadalomé is, az egyházéi is. Mind a kettő kötelességeket vár a gyermektől, hogyr- ha az majd felnő, jó egyháztag s becsületes állampolgár legyen. Épen azért az egyház is, az állam is mindig nagy gondot fordít a gyermekek nevelésére és oktatására- És itt nyílik meg a tanítók szép hivatása. Legszebb feladatuk a bban áll, hogy a szülőket támogassák ama hivatásukban, a melylyel az emberi társadalomnak jóravaló tagokat, kegyes keresztyéneket nevelni, s ez által bennünk mintegy újjászületni akarnakAzonban a gyermekeknek is meg vannak a maguk kötelességeik. /Tisztelettel és bizalommal tekintsenek fel szüleikre. Ez a tiszteletteljes bizalom és engedelmességben és háládatosságban nyilvánul. Ezek a gyermekek erényei. Az otthon a legkülönbözőbb kötelességeknek a helye. A szülők és gyermekek viszonyához csatlakozik a testvérek kölcsönös viszonyba. Minél nagyobb ezek száma és minél inkább különböznek egymástól nemre, korra és tulajdonságokra névé, annál gazdagabb lesz a ház élete- Minden egy^es tagnak hozzá kell járulni ahhoz, hogy a családi élet békés összhangját ápolja, hogy — mint a szivárványban a színek, oly szép harmóniában olvadjon össze az egész család. Megtörténik, hogy súrlódások állanak elő a testvérek között —mivel mindenik érvényesíteni akarja magát — és megzavartatok a békesség. Szép feladata a nő-testvéreknek a testvéri körben, hogy a maguk csendes és szelíd modora által engesztelőig és kiegyenlítőig hassanak. A fiu-testvérek hivatása pedig abban áll, hogy erősítőig járuljanak a ház életének fejlesztéséhez. Hogyha a házi élet egészséges és vidám volt, az ifjúság napjaira való visszaemlékezés még a későbbi időkben is szere- tetben és háládatosságban köti össze a testvéreket. Kevés olyan ház van, a melynek külső segítségre szüksége ne volna. Ez által uj összeköttetések jönnek létre. A legfontosabb: a gazda és a cselédség viszonya. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen szorosan összefügg ezzel a ház jóléte. A cselédre nézve nem elég az, hogy munkáját végezze, hanem a cseléd belép a ház életébe, s viselkedésével és tetteivel kell mutatnia, hogy a házhoz tartozónak érzi magát. Különösen a női cselédekre nézve a ház a legalkalmasabb, a legüdvösebb külső oltalom ifjúságára és a legjobb előkészület jövőjére. De a gazda is úgy tekintse a cselédet, mint a házhoz, a ház életéhez, a ház rendjéhez tartozót. A cselédek nem pusztán munkások, hanem tagjai a háznak. Úgy kell őket tekinteni, mint Istennek velünk egyenlő gyermekeit, a kiknek szintén vannak egyéni, lelki szükségei és úgy kell velük bánni, mint a kik nem adták el magukat minden idejükkel a gazdának, hanem a kiknek joguk van arra, hogy magukéi is lehessenek és idejük maradjon lelki életük ápolására. Szóval a keresztyéni szeretet kösse a cselédet is a házhoz s a gazdát az vezesse a cseléddel szemben. Koroknay Lajos.
