Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-01-01 / 1. szám

14 oldal.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“

1 szám. 191Ó január 1.

Az öspörös nővére.

— Angolból : Dr. Jókay Géza. —

Furcsa kis asszonyka volt, nincs benne semmi kétség. Kicsi leányos teremtés, csupán öt láb magas, kis arcocskával és nagy homlokkal. És nyughatatlan, fürkésző szemei mindig kérdezősködni látszottak. Mély elentétben bátyjával, a nagytermetű öspörössel ki mindenkit megnyert a maga részére nyájas modorával és mosolygó, vidám arcával és mindenki jó véleményét magára vonta ékes szólásu egyházi beszédeivel.

Nővére vele lakott és a népek gyakran sajnálták . őt e miatt. Merrifield kisasszony oly ijesztő volt, oly nehéz volt vele kijönni.

Soha sem volt egy szava magáról és látszólag semmi fogalmi sem volt az egyházkerületi látogatás és nőkézimunkán kivid semmiről. Ó maga csinálta meg magának fej kötőit és ugyszinte ruháit is; és ez volt a másik dolog, melyet neki az emberek nem tudtak megbocsátani. Mert szegény Merrifield kisasszonynak a legirtóztatóbb ízlése volt; és megbotránkoztatta érzületét a kiváló és magas korrektségü templomi széknek, olv ruhában jelenvén meg benne, milyet nincs lakó az egész egyházkerületen belől, a ki magára venne, vagy valaha magára mert volna venni.

Aztán ő rendületlenül rajta volt, hogy megismerjen minden fajta népességet, kik éppen nem voltak a gyülekezetben és ez még több botránkozást okozott, mint más egyéb. így tehát éppen nem mondhatjuk azt, hogy szegény Merrifield kisasszony népszerű lett volna. Másrészt fivére általánosan kedvelt egyéniség volt. .ló természetű, mulatattó ember volt; jó énekes volt és jó szónok, igen keveset volt ő a szomszédos egyházak lelkészei közt, midőn egy-egy templomszentelési vagy avatás-ünnepi beszédet kellett tartani, valóban ilyen alkalmakra az öspörös mindég különösen fel volt hiva az ünnepi szent beszéd tartására,

Mindenhol lehetett vele találkozni, hol kimutathatta a társaságnak tevékenységét a szószéken; de midőn a társaság mindig talált valami illendő ürügyet arra, hogy nővére nélkül legyen meghiva, az előnyükre volt, Merrifield kisasszony mindazonáltal keveset törődött a társasággal, és rendesen vissza is utasította azon kevés meghívást is, a melyet kapott.

— Menj kedvesem -— szokta mondani fivérének. — Mulassa magát kedvére, én nem cselekszem azt.

Az öspörös tiltakozni akart eleinte és szentül ígérte, hogy semmi sem bírhatja rá arra, hogy ő nélküle menjen el, de végtére mégis engedett, és elutazott talán nem kis lelki enyhüléssel, mert ámbár nagyon szerette nővérét, nem tehetett róla, hogy nővére nem ugv néz ki, mint más hasonló társadalmi állású egyén és bármi egyszerűen és nyugodtan látszott is felöltözni, valami öltözetében állandóan magára vonta a figyelmet és kínos benyomást okozott, a merre csak ment.

A nagynevű öspörös tisztelői közt volt egy paptársának leánya: Ella St. Clave. Ella szép volt, ezt maga is jól tudta. Azon felül ő örökös nő is volt; anyja meghalt, még midőn Ella kisded volt, tetemes vagyont hagyván rája, a melynek nagykorúsága esetén azonnal birtokába lép. Három éve rendelkezik pénzével, de eddig nem mutatott hajlandóságot arra, hogy valakivel megossza.

A szomszéd garnizon tüzértisztjei jöttek-mentek,

letették magukat és pompás egyenruháikat lábai elé de mind hiába.

Ella semmi más nem volt, mint teljesen egyházi, ámbár természetesen egy közönséges lelkészt ép oly kevésbé választott volna ki magának élettársul, akár egy katonatisztet. Azonfelül ő bizalmát az értelmiségbe vetette, és az átlag ember, a közönséges beszédű alig elégítette volna ki őt értelmiségének fokozatával, minősítésével.

Ella álmainak köre egyike volt azoknak, kiknek ékesszólása ezrek szívét ingatja meg és széles világ elismert tetszését nyeri meg szokatlan fényes talentumával.

Könnyen megérthető most már, hogy még eddig nem találkozott egyénnel, ki elnyerte volna előtte a tökéletesség pálmáját; de midőn főtisztelendő Merrifield Henrik megjelent a színen; láttára a dolgok kezdtek megváltozni. És Ella úgy találta, hogy fokonként mind több-több tulajdonsággal ruházza fel képzelt hősét. Az öspörös maga részéről, láthatólag vonzódott a lelkész gyönyörű lányához és mindenütt kíséretében lelte mindazon társas összejövetelekbe, melyekbe meg volt hiva. Ella keresztül vizsgálta az ő egyetemi előhala- dását, de haladására úgy találta, hogy az nagyon közönséges rangfokozatot nyert ott el; de más részről a legnépszerűbb egyének egyike volt az egyetemen és vis gasztalta magát azon elmélkedéssel is, hogy csodá- egyéniségek és befolyások későbbi korban mutatják ki magukat. Szerencsétlensége volt, hogy Merrifield kisasszonynyal nem állt jó lábon. A fiatalság hevességével Ella elhatározta magát az első négyzemközti együtt léte után az öspörös nővérével, hogy az utóbbi ,,egy lehetetlen vén egyéniség“ kivel nem volt érdemes megismerkedni. Ella teljesen értette a jól öltözködés művészetét; és nem volt képes sem megérteni Merrifield kisasszonyt, sem vele rokonszenvezni, mert sohasem öltözködött helyesen.

— Nézzétek Merrifield kisasszony fej kötését! — szokta mondani. Képzelem miként foganzhatik meg ily elme, ily fejkötő alatt. Mily állapotban kell annak lennie.

Érek múltával Merrifieldékhez jött egy püspök Roxtonból, a püspök fiatal nejét vesztééi igen szomorú körülmények között, csak nagyon rövid ideig voltak házasok; aztán a nő meghalt volna rohamos tüdővészben. A temetési szertartást követő vasárnapon az öspörös prédikációt hirdetett és mindenki azt várta, hogy beszédében célozni fog ezen szomorú esetre, kik ezt várták tőle, csalódtak. Az ő alapigéje ez volt. Mint az annyát megvigasztalja, úgy vigasztallak meg én is titeket és ezen textusból az öspörös oly beszédet kerekített, mely egyenesen a szivekbe hatolva, minden szivet megindított. Nem voltak benne cifra frázisok, sem hiábavaló jövendölések a másvilág dicsősségére; sem költő idézetek. A szavak, melyeket kimondott, egyszerűek és egyenesek voltak és olyanok, melyeket a legegyügyübb ember a gyülekezetbe is megérthetett; de az ő heve és gyengédsége áthatotta és elérzéken vitette hallgatóit, mialatt az egész gyülekezet egy szívvé látszott összeolvadni; a legélesebb rokoüszenvvel dobogván.

A midőn az öspörös kijött a templomból, istenitisztelet végeztével útját haza felé véve; nehány ember ki egy kis csoport ember körén kívül állott tiszteletteljes csendben követte, és csaknem megbotránkoztatta őket zenei hangjukat hallani, a melyek csak az imént hangzottak el a templomba St. Clave kisasszony által