Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-01-01 / 1. szám
1. szám. 1910; január, 1.’ „Amerikai Magyar Eeformátusok Xiapja” 15, oldal. intézteivé hozzá egy kérdés váljon eljönne e ö hozzá délután nővérével egy csésze tlieára. Ella hazatért; tombolé) zűrzavaros érzelmekkel keblében. A férfi, ki igy beszélt,- mint az öspörös ma cselekedte, kell, hogy szokatlan nemes lélekkel bírjon, moívdá magában, Erő és gyengédség, mélység és kellem, mind ezek összefoglalva látszának lenni benne, váljon megtalálta benne elmés eszményképét ? Itt volt előtte mindenesetre azon férfi, ki érdemes a legnagyobb tiszt (‘let re és csodálatra. j A mint igy találgatozött magában, valami azt látszott neki sugallani, •váljon: „Nem szerethetné-e őt épp úgy mint, a hogy csodálja?“ és ezen gondolatra arcai kigyulladtak, szemei fénylettek, ámbár a másik pillahatban már haragos volt magára ezen javaslat miatt, és szégyenkezve gondolt rá, hogy mennyire meg volt indulva. Két hét múlva ezután az esperessel való eljegyzése ki lett hirdetve; ezen újság, mely mindenki tetszését megnyerte; felül haladta mindenki várakozását. Szégénv kis Merrifield kisasszony, ki látni vélte már mi fog ebből származni, nem egy titkos könnyet hü 1 látott,! rágőndöl väj" 1 iögy " 1 udvaTTy(Tz'Ott' fivérétől el kell válnia, de megkeményité magát és fogadta a hirt örömének teljes kifejezésével, és a mint Ella aztán ki- nyilvánitá, valóban. íiagypn iszivélyesen. tette meg jókivánatait. Xi Néhány nap múlva Ella mindazonáltal meglepetve látta őt könnyekbe merülve, ledőlve az ő kis ódivatú díványára, ölében egy cSöníó kézitátta'l, melyet aztán félre, lökött, . midőn, észrevette közelíteni jövendőbeli sógornőjét. Azt hiszem nővére elbeszéléseket ir, mondá aztán Ella mátkájának; az öspörös megreszertve, morogva te- k i n tetet 'Vágott. ,, Leheteti eh !M —' ni ötfdfr rövidén. Ella nevetett. „Miért lenne lehetetlen ?“ — kérdezte vidoran; de midőn Merrifield ur nem adott rá választ, szokott tapintat osságával megváltoztatta a beszélgetés tárgyát. . ‘ Az esküvő illő időben elérkezett, és oly fényes volt és szerenzsés, niilyent'esakdíivánni lehet. Merrifield kisasszony most ’gz egyszer volt életében csinosan öltözve. Ella maga válogatta ki a ruhadarabokat és felügyeleté alatt történt öltöztetése is; de sokkal vékonyabbnak és törékenyebbnek nézett ki, mint szokott. Nem:.mutatta semmi „jelét a ■ szomoruzágáuak az elválásuk közben. Az ő nagy, deli fivérének aréza sugárzott a boldogságtól, átkarolta nővérét, és hozzá léhajolva megcsókolta őt, mialatt Ella mindkét kezét kezébe vette; — Isten önnel, majd Párisból fogunk írni. — Isten veled fivérem és nővérem, az Isten áldjon meg beneteket ! — válaszolta. Ella meg volt hatva; könnyök,,szöktek szemeibe, lehajolt és Merrifield kisasszonyt valóban nőies gyöngédséggel csókolta meg. A mézes heteknek vége lett, a mennyasszony és vőlegény visszatérőben voltak. Egy kellemes nyári este érkeztek haza Ahgölországba és t egyenesen Londonba utaztak. Midőn megérkeztek szállásukba, egy levelet Merrifield urnák, mely röviden értesítette nővére haláláról. Előtte való napon szokott jó egészségével feküdt le. ágyába, és midőn a cseléd reggel bement hozzá őt felébresztendő, halva találta. Ella őszintén szomorkodott rajta, de szomorúsága inkább férje miatt volt, mint magáért; talán mélyen, szive belsejében rejlett valamely enyhítő érzelem: ámbár gyűlölte magát érte, midőn belátta, milyen borzalmasan leverő hatással van az ösj»őrösre, megtudván veszteségét. . . . Hasonlóan minden értelmes és magasan kiemelkedő jellemhez, a legérzelgöbb és a legérzékenyebb szívvel birt, — magyarázó tudakolod»» barátnőinek neje. Hónapok múltak el és az öspörös kezdte visszanyerni kedélyét, de némi finom változás mégis történt rajta. Egyházi beszédei nem voltak hosszabbak á Szokottnál. Miután hajdan úgy beszélt, mint haldokló ember haldokló embernek, most elcsépelt és közönséges aphorizmákat kevert beszédébe, melyek hallgatói füleit érintés nélkül hagyták. Előadása ugyan a régimaradt, hangja mély. teljes és csengő; testmozdulatai egyszerűek és kellemteljesek: de az alany, fájdalom,már egészen fnás volt. Mivé váltak a gyönyörű költői gondolatok. Hol volt a pathos, erő és gyengédség, mely jellemezte hajdan az öspörös templomi beszédeit. - A népek kezdtek egyniásközött suttogni a változásról, és mindezt azon rázkódásnak tudták be, mellyel ő Merrifield kisasszony halálának hirét vette; de.Ella keserűsége még nagyobb volt. Midőn kijött a templomból férje egyházi beszéde után, elragadtató,tetszésnyilvánítás helyett most teljes csendben távozott, Teljes bántódás volt neki ott végig hallgatnia. Szive, hangosan dobogott és arca elhal vány o-, dott, midőn férje felment a szószékre, és, azt képzelte, hogy a népek szánakozólag tekintenek felé. Oly érzékennyé vált e tekintetben végtére, hogy egy alkalommal-, midőn férje -prédikálandó volt,, minden . szólási tehetségét kifejtette, hogy mentse ki magát és .maradjon odahaza.,, Tetőfokra hágott aztán, szomorúsága, midőn az . ös- pörös föl volt. kérve egv egyházi gyülekezet által egy harang felszentelésnél alkalmi beszéd tartására. A székes egyház ez alkalommal a királyi .felség jelen léle által is meg lesz tisztelve; Ella el nem rejthette aggodalmát. Két héttel előzőleg Merrifield ur rendesszokása szerint, bezárkózott dolgozó „szobájába, mint reggelenként reggelizése után, mialatt neje .őrködött vigyázva felette, nehogy valaki elmélkedésében zavarja. Midőn a déli idő elérkezett, nem volt még kész a szokott időre, igy hát Ella dolgozó szobája elé ment és kopogtatott az ajtón. Nem. nyervén választ, belépett, férjét az iró asztal mellett ülve találta, arczát kezébe temetve. — Készen van már kedvesem? — kérdezte Ella gyöngéden. Ideje már, hogy induljon. A férfi felemelte fejét és oly .sajátságosán nézett rá. — Jöjjön ide Ella.—- mondá neki alt hangon. El kell önnek valamit beszélnem. A nő fel volt nyugtalanítva; gyorsan mellé lépett és kezét vállára:tette. Beteg ön kedvesem? — kérdezte nyájaskodya. Türelmetlen mozdulatot tett és a nő kezét félre, hárította. — Émtudom azt, miután már észrevett, a mint azt már,rajtam mindenki,, más is észrevette a nyomorúságos baklövést legutóbbi beszédemben, — mondá
