Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-02-05 / 6. szám
6. szám. 1910 február 5. 5. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Az evangélium Japánban. VIII. Azonban a modern s az európaikra féltékeny és irigy szemmel néző japán férfiak, ha vallás helyett philisophiát kerestek és népüket erkölcsileg jobbnak nyilvánították, mint a milyenek az európai keresztyének, bátran hivatkozhattak abuddhismus vagy Confucius tanaira, mint olyanokra, melyek Japánban a keresz- tyénséget feleslegessé teszik s ez tényleg ismételten meg is történt. Ez persze a buddhista papokat is felrázta szellemi tétlenségükből s nem egyszer tudományos értekezésekkel próbálták a keresztyén tanok téves és káros voltát kimutatni. Azonban a tudatlan Saul támadása és üldözése nem árt any- nvit Krisztus egyházának, mint azok, akik csak szóval mondják: uram, uram! Munzinger Károly, az általános evangelikus-protes- táns missiói társaság buzgó téritője azt mondja; , Nem egyszer kérdezték tőlem japáni keresztyének, hogy keresztyén-e az, vagy az az európai“ s midőn azt feleltem, hogy ,,igen“, megbotrán- kozva folytatták: „Hát keresztyén-e az, ki soha bibliát nem vesz a kezébe, templomba nem jár, Isten nevét káromkodásba szövi s lábbal tapossa a keresztyén család erkölcsi tisztaságát?“ Szégyenkeznünk kell e szónál s beismernünk, hogy a nemrég megtért japán emberben az a krisztusi szellem dolgozik, mely Sault Pállá alakította át, mig nálunk minden óra egy-egy Pétert tántorit meg és tesz árulóvá. Még egy van, a miről nem szabad megfeledkeznünk s ez a japánoknak lángoló hazaszeretete, sanguinikus, könnyen fellobbanó, lelkesülő természete, könnyű, szalmatüzszerü hevüléseHogy a hazaszeretet mily nagy bennünk, s mily nagy a nemzeti büszkeségük, arra *elég lesz egy-két példa- Az 1894. khinai háború alkalmával számos japán hazafi követett el öngyilkosságot, csak azért, mert hivatásköre nem engedte, hogy hazájáért háborúba menjenKinza Hirai, előkelő származású buddhista pap, ki a chicagói kongressuson a japán buddhismust képviselte „Az igazi Japán“ cimü könyvének végén igy szól: „Az igazi keresztyénséget, mely japán nemzeti alapra helyezkedik s Japán jövőjének biztosítékát nyújtja, mindig fogom pártolni és támogatni; de ha bármely vallás, legyen az keresztyénség, buddhismus vagy confu- cianismus, azzal a praetensióval lép fel, hogy Japánnak nemzeti létét és függetlenségét aláássa, vérönzönben fogok ellene küzdeni; és ez nemcsak az én meggyőződésem, hanem egész Ja- pane. Japán függetlensége, nagysága és boldogsága, dicsősége, ez az egyetlen álma a hazafiaknak, e mellett minden egyéb kérdés mellékes- Ezért érezték magukat mindig sértve, hogy az európaiak még az alkotmány életbelépése és a vallásszabadság megadása után sem akarták őket egyenrangú félnek elismerni- Ez volt az oka a keresztyénség ellen nyilvánuló barátságtalan, sőt ellenséges indulatnak is nem egyszer. De ez a baj is elmúlt: a nemzetközi szerződésekben, melyek 1900. évben léptek életbe, Japán már, mint egyenjogú fél szerepel s a mennyire az eddigiekből Ítélni lehet, már csak ezért is újra kedvező fordulat várható a missió ügyében. Az pedig kétségtelen, hagy Japánnak megvan a maga politikai missiója, s ha Európa nem borzongott is össze, mikor a khinai háború után a japánok kijelentették, hogy Khina civilizá- lása az ő feladatuk, nem az európaiaké, — vagy midőn a kiváló államférfiu Ókuma azt mondotta, hogy a huszadik század közepén Japán Ázsia rónáin fog küzdeni Európával a világhegemo- niáért, — azért bekell ismernünk, hogy 40/—50 millió egynyelvű, egvszellemü, tehetséges és harcias nép a politikai viszons'ok bármely alakulásában számot fog tenni. Istennek utjai csudálatosak és felfoghatatlanok, ki tudja, nincs-e Japának külön missiója még a keresztyén hitélet ‘terén is? Ma erről biztosat mondani nem lehet. Az 1897. év végén volt Japánban összesen 40,578 protestáns, 52,796 római katholi- kus és 23.856 orosz orthodox keresztyén. Mi pedig kérjük továbbra is Isten bő áldását a missió e szent munkájára, s ha már egyéb nem telik tőlünk, mondjuk azt, amit dr. Hepburn mondott, midőn a Szentirást japán fordításban az Urnák ujan emelt oltárára helyezé: „Legyen e szent könyv J apánra nézve az, ami Európának volt: életnek forrása, békének és szeretetnek hirnöke, alapja az igazi műveltségnek, társadalmi és politikai jólétnek és nagyságnak.“ (Vége.) Jézus és a gyermekek. Jézus nagyon szerette a kis gyermekeket s azt mondá, hogy azoké a mennyeknek országa. Figyelmeztetett pedig, hogyha olj7anok nem leszünk, mint a kis gyermekek, nem mehetünk a mennyeknek országába. Tudjuk, hogy a kis gyermek tiszta és ártatlan az ő szivében, megértjük tehát, miért szerette Jézus őket s miért mondá, hogy övék a mennyeknek országa. Hát azt értjük-e s ha értjük, igyekezünk-e arra, hogy olyanok legyünk, mint a kis gyermekek? Pedig ha a mennyeknek országába kiván- kosunk, vagyis azt akarjuk, hogy itt a földön boldog legyen életünk s halálunk után üdvességet nyerjünk : nincs más ut erre, csak ha olyanok leszünk, mint a kis gyermekek, szivünkben tiszták és ártatlanok. Akárki, ha megvizsgálta magát őszintén, bevallja legalább maga előtt, hogjr ő nem olyan, mint a kis gyermek, mert szivének tisztaságát a bűn miatt elvesztette. Ha már azt bevallja s jól látja, hogy a bűn utján nem jut el a mennyeknek országába, bizony oktalan balga, ha nem igyekszik arra, hogy magát megjavítsa. A javulás útja pedig nyitva áll mindenki előtt, mert Isten mindeneket hívogat a Jézus által a megtérésre. Hallgassunk tehát a Jézusra, hogy megtérvén, éljünk. De azt mondja valaki, hogy nehéz a megtérés. Igen, nehéz, de nem lehetetlen, csak akarnia kell az embernek. Az ember akaratát Isten diadalra viszi s a bünbocsánatban győzelmet ad a hiv küzdőnek. Tehát csak akarni kell ! Hanem az a baj, hogy a bűnös emberben igen gyenge az akarat. Imé az iszákos, a szeszes italnak rabja; az erkölcstelen, a testi élvezeteknek barátja gyenge akarattal csak halogatja a megtérést, mig a bűn elrabolja akarata erejét s többé vissza térni sem engedi. Az ilyenek számára nincs is aztán megtérés, de az ilyenek maguk a bűnösök abban is, hogy meg nem térhetnek. Minél tovább halogatjuk hát a megtérést, annál nehezebb, hogy végre lehetetlenné is legyen. Nézzük meg a kis gyermekeket ismét s jusson eszünkbe, hogy ha olyanok nem leszünk, semmiképen sem mehetünk be a mennyeknek országába. Ha pedig már nem vagyunk olyanok, induljunk el a megtérés útjára még ma, nehogy holnap nehezebb vagy késő legyen a megtérés. Ne féljünk a bűn ellen való harcz- ban, gondoljunk a Jézusra, ki meggyőztea világot; hívjuk segítségül Isten kegyelmét : bizonyos, hogy megtérünk, bizonyos, hogy Isten bünbocsánatot ad és bizonyos, hogy bemegyünk a mennyeknek országába. Hank» M. Gyula, ref. lelkész.
