Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-27 / 48. szám
48. szám 1909. nov. 27. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, november 28. „Jó húst nem enni, bort nem inni, vagy valamit egyebet nem cselekedni, a melybe a te atyádfia megütközik, vagy ir.egbotránkozik, vagy megerőtlenül“ (Pál apostol levele a róma-bebekhez, XIV. rész, 21. vers). Semmit ne cselekedjünk olyant, melylyel valakit megbotránkoztatnánk. Ha egy róm. kath. testvérünk vendége vagyunk, az pedig épen böjtül az ő vallása szokása szerint: ne együnk húst, nehogy öt vallásában megháboritsuk. Ha az amerikai vallásos nép azt mondja, hogy bort ne igyunk, mert azzal az amúgy is bűnre hajló testnek ingert adunk a bünre: ne igyunk bort, nehogy megháboritsunk valakit a mi testvéreink közül. Semmit ne tegyünk, a miben más megütközne. A hus-evés, vagy a bor-ivás magában még m m bűn és nem is ártunk sem magunknak, sem másnak azzal, ha mértékletesen élvezzük azokat. De ha olyanok között vagyunk, a kik némely napokon böjtölnek, vagy olyanok között, kik semmi szeszes italt nem isznak: tartózkodjunk akkor a hus-evéstől és bor ivastól, ne hogy valakit megháboritsunk. Tiszteljük mások meggyőződését, hogy azok is tiszteljenek minket. Hétíö, november 29. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kiséretbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen“ (Máté ev., XXVI. rész, 41. vers). A lélek, ha megismerte a jót, kész is arra, hogy azt kövesse ; de a test erőtlensége, a bűnre való hajlandózág sokszor legyőzi az emberben a lélek készségét. Vigyázzunk azért és imádkozzunk, ha megejtett a gonosz, hogy abban ne maradjunk, hanem Isten segedelme által megtérjünk, megigazuljunk és íuegszentelődjünk. Ismered-e, atyámfia, hogy mi a jó, a mi lelkednek és testednek javára van ? Az Ur Jézus evangéliuma ez, ez legyen lelked tápláléka, hogy a mit akarsz javadra cselekedni, abban megerősödjél és abból el ne térítsen a bűn kisértése ! Kedd, november 80. „Nincsen semmi teremtett állat, mely nyilvánvaló nem volna O előtte“ (Pál apostol levele a zsidókhoz, IV. rész, 13. vers). Az, a ki teremtette az egész mindenséget, az Isten, nem csupán teremtő volt, hanem egyben gondviselője és vezérlője mindeneknek, a melyeket teremtett. Azért nincsen semmi e világban, mely nyilvánvaló nem volna előtte, a melyet gondviselésével nem vezérelne. A teremtés koronája az ember. Ha Isten gondot visel a mező virágaira és a lég madaraira is: mennyivel inkább gondot visel rólunk, kiket, mint a Jézus tanít, gyermekeivé is tett. Az Isten a mi jó Atyánk, szeret minket : ezt tanítja a hit. Éljünk ebben a hitben s akkor könnyű lesz élnünk neki tetsző életet. A neki tetsző elet pedig az, ha az ember a O parancsolatait követi. Ebből nem az Istennek, hanem magának az embernek van haszna. Ki az hát, a ki nem akarná a maga hasznát? Ha te is akarod, járj az életben, hogy nyilvánvaló legyen, hogy te az O gyermeke vagy! Szerda, december 1. „Azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett vala“ (Lukács ev. XIX. rész. 10. vers). Ha tudod, hogy Isten gyermeke vagy s azért az 0 parancsolatainak útjában akarsz járni: ne félj, ha gyarlóságból arról letévedtél; nem sújt mindjárt az O biinető keze, mert nem azt akarja, hogy örökre elvessz, hanem hogy megtérj és élj. Azért küldte el az O szent Fiát, az Ur Jézus Krisztust, hogy téged is, bűnös embert. megkeressen és vissza vezessen az útra, mely a te boldogságod és idvességed útja, a mely O hozzá vezet. Tudod-e te ezeket ? S ha tudod, mit cselekszel? Nem vagy-e olyan, mint az oktalan bárány, mely eltévedvén a nyájtól, a keresésére indult pásztor elől szalad? Ha nem állasz meg, ha te magad is nem keresed a jó pásztort, a Jézus Krisztust: magadra vess, ha örökre eltévedsz és boldogtalan leszel. Csütörtök, december 2. „Ne legyetek szorgalmatosak, ezt mondván: mit együnk, mit igyunk és mivel ruházkodjunk“ (Máté ev. VI. rész, 31. vers). Mit együnk, mit igyunk és mivel ruhászkodjunk: ez a három kérdés tölti be a legtöbb ember életét. Igaz, hogy szükségünk van ezekre, hogy testünket tápláljuk és a természet változásai között megóvjuk annak egészségét; de nem csupán ezek, amikért élnünk kell. Nem, mert nem csupán testet adott nekünk a Teremtő, hanem adta az 0 lelkét is mi belénk, tehát ennek az isteni léleknek gondozására és megtartására is kötelezett. Mit tehetünkami lelkűnkért? Tisztán kell azt tartanunk, meg kell óvnunk annak épségét, mert csak igy lehet teljes a mi életünk boldogsága. Lelkünk javára, táplálására és megóvására szolgál Istennek beszéde, melyet adott az Ur Jézus által: keressük ezt és ezzel tápláljuk lelkünket szüntelen és szorgalmatosán ! Péntek, december 3. „Szorgalmatosán vigyázok annak megtudására, hogy mit szól nekem az Ur“ (Habakuk prof. II. rész, 1. vers). Ha lelkemet akarom táplálni, szorgalmatosán kell vigyáznom annak megtudására, hogy mit szól nekem az Ur. Azt mondja nekem az Ur, hogy Ót szeressem, embertársaimat is, mint magamat; ne keressek másban idvességet, hanem csak <3 benne; legalább az ünnepnapokon foglalkozzam lelkem dolgaival; ne lopjak, ne paráználkod’a n, ne öljek és ne kívánjam a másét. Vigyázunk-e mi az Ur beszédére s ha halljuk annak szavát, követjük-e azt ? Ha csak meghallgatjuk, hogy mit kellene cselekednünk, denem követjük a parancsot, hiába szólott hozzánk az Ur. De ha halljuk és megtartjuk az Isten beszédét, boldogoknak mondhatjuk magunkat. Ne csak hallói, hanem megtartói is legyünk az Ur beszédének! Szombat, december 4. „Lakozzék a Krisztus hit által a ti szivetekben!1 (Pál apostol levele az efézus-beliekhez, III. rész, 17. vers). Ha halljuk Isten beszédét és megtartjuk annak parancsolatait: Krisztus hit által lakozik a mi sziveinkben. És óh mi jó, mi édes érzés, hogy a Krisztus lakozik a mi szivünkben: nincs fájdalma többé életünknek, örömeink pedig megsokasodnak. Imé Krisztus az ajtó előtt, szivünk ajtója eiőtt áll: mit késlekedünk; nyissuk meg előtte szivünkét, hogy költözzön la* oda és lakozzon abban mindörökké. Vagy nincs reá szükségünk? Ám jó, de meglássuk, hogy nélküle üres lesz szivünk és boldogtalan a mi életünk. Miért keresnők a boldogtalanságot, mikor előttünk : boldogság útja: nyissuk meg szivünket a Krisztus előtt' és zárjuk be utánira, hogy boldogok legyünk, üdvösséget találjunk. Az adventi napok az () befogadására készítenek: használjuk fel e napokat, hogy születése örömünnepén a mi szivünkben is életre keljen és ott lakozzék mindörökké. Youngstown, O. Mánkéi M. Gyula. ref. lelkész.
