Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-27 / 48. szám
fi. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 48. szám. 1909 nov. 27. ÖRÖMHÍR. 1909. december 5. (Olvasd el Pál apostolnak a Korinthus városában lakó keresztyénekhez Írott második levele VIII. része, 1--15 verseit.) Aranyige: „Jobb adni másnak, hogy nem venni.“ (Ap. Csel. XX : 35). Idő: 57-ben Kr. u. Hely: E levelet Pál Macedóniában irta. A mai leczke. A mai leczkét olvasva, tudom, kedves gyermekek, hogy legelőször is azokra fordul figyelmetek, kik szükségben szenvednek, a kikkel szemben alamizsnálkodást kell gyakorolnunk. 1. Mi módon kell adakoznunk? A kér. adakozás módjára a macedóniai gyülekezetek adták az első példát. Az ő adakozásuk isteni jótétemény“ volt (1. v.), mert Pál apostol azt az áldást tekinti, mely abból az adakozó lelkére háramlik. A könyörületes- ség hasznos is, szép is, jó is, kötelesség is és a mi lelkűnknek Istennel rokon vonása. Pál apostol szerint azok adakoztak keresz- tyénileg, a kikben meg volt a kész akarat az adakozásra (12. v.), mert az alamizsna igaz értékét annak épen nem a nagysága, hanem az adakozó szives kész akarata adja meg. Ezt pedig inkább feltalálhatni a szegények, mint a gazdagok között, mit legjobban bizonvit a szegény özvegy asszony két filléréről szóló történet (Márk. 41—44). Mindazáltal Pál apostol nem mondja, hogy az adni kész akarat minden, hanem bölcsen igy int: ,,de most a cselekedetet is végezzétek el“ (11. v.). Áldozatkészségünket azzal mutassuk meg, hogv önmegtagadás erényét gyakoroljuk, mikor adakozunk. 2. Miért kell a kér. embernek adakoznia ? Először is azért, hogy az adakozás őt tökéletesítse (7. v.). A korinthusi gyülekezet igaz hittel ékeskedett, a kér. emberi szabadságról tisztult fogalma volt, ékesszólásban gazdag volt, az igazságot szerette, tanítóit tisztelte és mégis e gyülekezet keresztyénsége ezen áldozatkészség nélkül nagyon tökéletlen lett volna Meg kell itt jegyeznünk, hogy ebben a 7-ik versben jut kifejezésre a kér. vallás fogalma, mely az első levél XIII-ik részében részletesen ki van fejtve. Azért is kell továbbá a kér. embernek adakoznia, hogy -önbecsérzetét fejleszsze. Aki arra törekszik, hogy egy bizonyos magasabb célt elérjen, sőt túl is haladjon, bizonyára nemes érzés és a tökéletesedésnek forrása, Azért válasszunk magunknak kiváló példányképeket, igyekezzünk a nemesebb lelkekkel érintkezni és társalogni, cselekedeteiket megfigyelni és követni. Mert kétségtelen dolog az, hogy a helyes élet folytatására jó példát csak a derék emberektől vehetünk. A Krisztus példája is serkent minket az adakozásra, mert ő is adakozott (9. v.). Pál aposto1 minden felvetett kérdést a Krisztus életével és szellemével bizonyít. Jézus az ő földi életével példakép áll az emberiség előtt ; nem betű, hanem lélek szerint. Itt is azt látjuk, hogy Pál apostol felhívja a korinthusiakat egy bizonyos célra adakozni s rögtön Krisztust állítja elébük példának, ügy de Krisztus pénzt nem adott, hanem önmagát áldozta fel. A Krisztus áldozata szeretetheti, önfeláldozásban nyilvánult. Az áldozat tárgya csak mellékes; ő nála az élet, a korinthusiaknál a pénz volt. Az a fő, hogy szerető szívvel adjunk s azzal a gondolattal, hogy vele áldást árasztunk. 3. Mily szellemben kell adakoznunk ? Az apostol a 8-ik versben hangsúlyozza, hogy nem parancsolva, hanem, mint a 10-ik vers bizonyítja, meggyőzés szerint szól. Mintha mondaná: nem parancsolok, hanem csak tanácsot adok. Az apostolok tanítási módjának ez az egyik ismertető jele. Ok sohasem parancsolnak, hanem mindig tanácsolnak. Most sem akarja Pál megparancsolni a korinthusiaknak, hogy adakozzanak, hanem, hogy mint Isten képét viselő emberek, öntudatosan, önként cselekedjenek. Nem esett volna neki jól soha, ha a korinthusiak valamikor az ő pénzbeli adományaikat és jó cseleketeiket emlegették volna előtte. 4. Minő indokból kell adakoznunk ? Pál apostol arra kéri fel a korinthusiakat, hogy a Krisztus példáját követve adakozzanak (9. v.). A kér. ember érzületére, cselekedetére Krisztus a példa, a vezércsillag. Minden cselekedetünket az ő életének és halálának kell irányitnia. De ezt nem az által érjük el, ha tanításait könyv nélkül megtanuljuk, hanem ha szivünk- hen hordozzuk azokat. Továbbá az adakozásnál nem a Krisztus külső cselekedete a fő, hanem inkább az ő szelleme. A korinthusiak pénz adománya és a Krisztus önfeláldozása között betű szerint volt külömbség. de a szellemet tekintve nem volt. Tehát a Krisztus életének a szellemét kell elsajátita- tanunk. Mert nem az által leszünk a Megváltóhoz hasonlók, hogy szavait ismételjük, sem azzal, hogy cseleketeteit utánozzuk, hanem ha lelkét, szellemét magunkévá tesszük. ,,A kiben nincsen a Krisztus lelke, az nem ő\-é“ (Róm. VII. 9.). A Krisztus lelke lakozzék bennünk. Legyünk mindnyájan keresztyének a szó valódi értelmében. Szeressünk, a hogy Krisztus szeretett. Töltse be szivünket az első keresztyén gyülekezetek áldozatkészsége. A három testvér. Egy atyának három fia volt. Sok öröme telt mindenikbea. Szeme könnyezett a boldogságtól, ha rájok tekintett. Egyszer azonban mégis arra határozta magát, hogy egy évre elküldi őket a nagy világba, hadd tanuljanak a saját lábukon járni. A mikor búcsút vettek tőle, úgy szólt hozzájok: „Fiaim, én sokat fáradtam életemben és Isten meg is áldotta a kezem munkáját. Mutassátok meg ti is, hogy tudtok dolgozni. Egy év múlva jertek haza s én akkor keresményetek arányában osztom meg közöttetek vagyonomat. “ Az egy év eltelt s a három fiú pontosan haza érkezett s atyjuk számon kérte tőlük megtakarított pénzüket. A két nagyobb fiú egy csomó papírpénzt és csengő aranyat tett le apjuk elé, a legfiatalabb azonban csak nehány fillérrel rendelkezett. — Tehát te nem dolgoztál ? — kérdé tőle atyja. — Dolgoztam, — feleié a fiú. — Akkor hát igen keveset dolgoztál ? — Sokat dolgoztam. — És még sem kerestél semmit ? — Nagyon sokat kerestem. — S hová tetted ? . . . Elpazaroltad ? . . . — Nem, a szegényeknek adtam. A városban, ahol voltam, borzasztó tűzvész pusztított és sokakat koldusbotra juttatott. Rettenetes volt a nyomor. Nem állhattam ellen szivem unszolásának s keresményemet szétosztottam a szegények között. — Jól van fiam, — szólt az apa meghatottan, — testvéreid közt te vagy a leggazdagabb, vagyonom nagyobbik része téged illet. Vajha úgy élnénk, hogy a mi mennyei Atyánk is hasonlóan szóllana hozzánk ama nagy napon. Dayton, O. Kovács Endre, ref. lelkész. /
