Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-27 / 48. szám
4. oldal. 48. szám. 1909 nov. 27, „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ gP ~~=lg Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. lelkész. TÁRS-SZERKESZTŐ : HARSÁNYI P. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. 7 - -------— ---------—T?------------------- ---------- ~ — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, 0. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesités és előfizetések, hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz küldendők. Czim: Rév. Julius M. Hankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. P. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, 0. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries; Ope year $3. Half year $1.50. Sfc — — ... rS ADVENTI ÉNEK. Szállj, szállj magasra, sziveink reménye, Vezess el minket Jézusunk elébe. Ragyogj előttünk fénynek oszlopával: Szent biztatással. Hogy jó az Isten, ráüt a viharra, Vidám szivárványt sző a borulatra; Igéje napfény, az ragyog felettünk, Mit félne lelkünk? Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk, Nem tart soká már bűnben bujdosásunk, Az ígéretnek földjéhez érkezünk, — Jézus az nekünk. Ő lesz a váltság, élet-birodalma; Változz’ örömre szivünk aggodalma. Az elhagyottnak lesz már pártfogója, Oltalmazója! S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes, Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes. A szeretetnek fényes napja jő fel, Idvezitőnkkel. Száll hát magasra, sziveink reménye, 1 Vezes el minket Jézusunk elébe. Elsírni könyünk’ édes örömünkben, Szeretetünkben! Szabolcska Mihály. cyldventi kérdés. Ján. IV. 29—42. Az emberiség hasonlatos a gazdag termőföldhöz. Időről időre meghozza a termést. Uj gondolatok, eszmék, uj vágyak, reménységek sarjadnak kebelén. Ezek pedig uj törekvéseket, magasztos fellángolást szülnek. A népélet — ez a hatalmas tenger — folytonosan hullámzik. Isten rendelte igy, hogy az elposványosodástól megóvja s dicső céljához juttassa. Ez a hullámzás tán soha sem volt élénkebb, nagyobb, szélesebb körre kiterjedő, mint napjainkban. Kicsiny nemzetiségek szinte hallatlan erőt fejtenek ki egyfelől önállóságukért, másfelől a nagyhatalmak által való elismertetésökért. Teljesülőben Ezékiel próféciája. Az elszórt csontok, a bányák nehéz, a gyárak füstös levegőjében, az alacsony, műhelyekben, a szabad természet ölén kora hajnaltól csillag feljöttéig véres verítéket ontó munkások megelevenednek s az a holtnak vélt tömeg, mely szinte lélek nélkül hordta az igát s dolgozott mások jólétéért anélkül, hogy sejtelmével vagy tiszta tudatával birt volna emberi méltóságának és küzdött volna az Istentől szivébe irt, de az emberi önzéstől kitépett örök jogaiért, anyagi és erkölcsi jólétének emeléséért, a társadalom fokozatos átalakításáért s a sajnosán fennálló társadalmi választó falak ledöntéséért: megmozdult, sőt szervezkedik, harcot kiált mindennek, ami hite szerint érvényesülésének, jogai kivívásának útjában áll. Amolyan igazi adventi hangulat, vágyódás a jobb jövő után, reménység az eszmék győzelmében, tölti el az emberiséget s nem egy lángoló keblíi ember hiszi, mint Simeon, hogy halált nem lát, mígnem meglátná az Urnák ama Krisztusát. A most született édes vágyakból, tarka ábrándokból mennyi válik valóra: ki tudná azt megmondani ? Hisz’ miként a dúsan virágzó fának nem mindegyik virágából leszen gyümölcs, úgy az emberiség életfájának szindus virágaiból is a valóság zord szele sokat hullat le, sok vágy csak szertetoszló szivárvány felhős egünkön, sok törekvés a lehetetlenség sziklaszirtjein zúzódik össze, sok fennen hirdetett eszme, melyek zászlója alatt vértanuk hosszú sora esett el élettelenül, képtelen ábrándnak bizonyul. De minden reménység, melyben a lélek benső szüksége, mélységes vágya, szentséges hite nyilatkozik meg az üdv, a szabadulás a váltság az igazság és boldogság, a béke országa után, adventi Ígéret, melyre a valósulás, a karácson vár. Minden eszmény, mely az emberiség nemeseinek keblét eltöl'té, addig nem pihen, inig a világot meg nem hódította; az igazság mindegyik igéje testté lesz egykoron, minden nagy, embert, világot megváltó gondolat, tiporja bár hosszú időn át az önzés vagy tudatlanság sárba, végre diadalt arat, — igaz, nem oly gyorsan, mint szeretnők, hanem amint Isten világkormányzó bölcsesége akarja. Az adventi hangulat tehát megvan. A karácsonyi diadal hite él! De van-e Megváltó? Mi hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal a világnak megtartója a Krisztus. Keressük-e hát Őt az adventi napokban, bogy karácsonyra megtaláljuk? Alkalmatos az idő, induljunk el az Ur Jézus keresésére! Nem kell messzire mennünk, mert Jézus az ajtó előtt, szivünknek ajtaja előtt áll: bocsásuk be Őt szivünkbe! Smid István.
