Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-20 / 47. szám
47. szám 1909. nov. 20. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. Tudakozzátok az Írásokat. Vasárnap, november 21. „Elég néked az én kegyelmem“ (Pál ap. II. levele a korinthus-beliekhoz, XII, rész, 9. vers). Isten kegyelme nélkül semmik vagyunk; de Isten kegyelme elég ahhoz, hogy valamik legyünk. Pál apostolt az ő egész életében az Isten kegyelme vezérelte s imé Pál apostol életét bámulattal nézzük : Elfogult.zsidó volt, a keresztyéneket üldözte, mert Jézust nem ismerte; Isten kegyelme által ama da í askus-i útban megtért és attól kezdve nem tekintette életének nyugalmát, nem rettegett az üldözésektől, nem félt a tenger viharától, nem esett kétségbe az erőszakos halál borzalmai között sem; mert Isten kegyelme vezérelte, tartotta és táplálta mindenha. Kérjük mi is az Isten kegyelmét, hogy az megerősítsen az élet küzdelmeiben a bűn ellen, vezéreljen a jóra s tartson meg abban. S ha Isten kegyelme velünk lesz, legyünk bár szegények, terheljen bár a szenvedés: nem félünk, mert elég nekünk az O kegyelme, hogy megtartson. HétJö, november 22. „Tövisek és tőrök vannak a gonosznak utában; a ki becsüli az ő lelkét, távol jár azoktól“ (Példabeszédek könyve, XXII. rész, 5. vers). Véssük ezen szavakat szivünkbe és soha se feledkezzünk el ezekről: A ki becsüli az ő lelkét, távol jár a gonosztól. ügy van testvéreim! A ki becsüli az ő lelkét, nem szenynyez1 azt be bűnnel, hanem tisztán tartja és megőrzi azt. A kinek van szeme a látásra, megláthatja,. hogy a bűn útja tövises és tőrökkel van rakva, csak arra kell néznie, hogy a bűnnek kikerülhetetlen következménye a büntetés. Lehet, hogy te nem látod a töviseket és tőröket,mert szemedet a bűnös élvezetek rózsája gyönyörködteti, de ne feledd el, hogy nincsen rózsa tövis nélkül. Ha elfeleded, előbb-utóbb keservesen tapasztalod ennek igazságát. Jobb lesz azért reád nézve, ha távol tartod magadat a gonosztól. Kedd, november 23. „Vessed az Urra a te terhedet és Ő gondot visel“ (Zsoltárok könyve, LV. rész, 23. vers). Sok nyomorúsága, sok terhe van az életnek; de a nyomorúságok terhe nem lesz nehéz, ha eszedbe veszed, hogy Istennek, a te jó Atyádnak bölcs akaratiból kell azokat hordoznod. Ha ezt elhiszed, eszedbe veheted egyben azt is, hogy még a jó atya sem terheli gyermekeit felettébb: mimódon terhelne tégedet a te jó Atyád, Istened erődön felül? Pia terhel az élet nyomorúságaival, ha szenvedésekkel .látogat meg: tudd meg, hogy akkor is a te javadat munkálja. Te ugyan nem érted, hogy miért kell szenvedned, de O tudja, hogy a keserűből is édes lesz, mert a szenvedésben megtisztul lelked. Ne a te tested baját nézzed hát, gondolj a te lelkedre, mely, mint arany a tűzben, tisztul a szenvedésben. Igen, lelkednek javára lesz a szenvedés is, ha Istenben bízva, panasz nélkül tűrsz; ha nem feleded el, hogy O gondot visel. Szerda, november 24. „Valátok régen sötétség, most pedig világosság az Urban: mint világosságnak fiai, úgy járjatok!“ (Pál apostol levele az efézus-beliekhez, V. rész, 8. vers). A mig nem tudjuk, hogy melyik ut vezet az élet boldogságára, melyet keresünk: úgy vagyunk, mintha sötétségben járnánk és nem látnánk. Ha pedig tudjuk, hogy Isten az Ur Jézus által megmutatta az üdvösség útját s nemcsak, hanem ezt az utat mi is megtaláltuk és rajta is járunk: úgy vagyunk, mintha világosságban járnánk és jól látnók, hova megyünk. Mindnyájunkért élt és meghalt az Ur Jézus; mindnyájunknak megmutatta az üdvösség útját : miért nem járunk hát azon mindnyájan? Vagy az üdvösség utján jár a bűnös? Mi pedig bűnösök vagyunk. Emelkedjünk fel a bűnből, mely sötétséggel vesz körül: nézzünk ama Világosságra és kövessük Azt. Csütörtök, november .25. „Mi pedig a te néped és a te meződnek juhai, Te rólad vallást teszünk mindörökké és nemzetségről nemzetségre hirdetjük a te dicséretedet“ (Zsoltárok könyve, LXXIX. rész, 13. vers). Istennek népe, egy Atyának gyermekei vagyunk; úgy illenék tehát, hogy Öt szeressük, testvéreinkhez is ragaszkodnánk. Miért káromoljuk Isten nevét, miért bántjuk embertársainkat: semmi képen sem értem azért. Hiszen a káromlás szavával nem ártunk Istennek, a szeretetlenséggel is csak az emberek szeretetlenségét hívjuk ki magunk ellen! Jól van-e hát ez igy ? tt Tegyünk vallást Istenről és emlékezzünk az O nagy irgalmasságáról; adjunk hálát Neki kegyelméért, dicsérjük az O szent nevét: az Ö gyermekeit, embertársainkat az Ö törvénye szerint szeressük: igy mutatjuk meg, hogy mi az Ö népe vagyunk. Péntek, november 26. „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Urban, hogy járjatok úgy, mint illik a ti hivatalotokhoz, melyre hivattattatok“ (Pál apostol levele az efézus-beliekhez, IV. rész, 1. vers). Mindnyájunknak egy hivatása van, a kár mely hivatalba helyezett is minket az Isten: boldogságot, üdvösséget találni. Hogyan van az mégis, hogy olyan kevesen vannak az emberek között boldogok? Az oka ennek csak az emberekben van, mert inkább az ideig-óráig tartó földi örömöket keresik s ezért életük valódi boldogságát, szivüknek tisztaságát, sőt örök életük üdvösségét is feláldozzák. Kérünk mi is titeket, mint a fogoly Pál az Ephézusban lakó testvéreket kérte egykoron, járjatok a ti hivatásotok útjában, keressétek szivetek tisztaságát, hogy boldogságot és üdvösséget nyerjetek, melyre hivattattok is Istentől. Ne féljetek, Isten kegyelme veletek van és megsegít ez igyekezetben, hogy a mit kerestek, meg is találjátok. Szombat, november 27. „Igazán mondom néktek, hogy e szegény asszony sokkal többet vette a ládába, hogynem mint a többi, mert mindezek abból vetettek ajándékot Istennek, a miben bövölködtek, ez pedig az ő szegénységéből, minden élését, valamely vala, oda veté“ (Lukács ev. XXI. rész, 4. 5. vers). A szegény asszony két fillért dobott a perselybe s ezzel oda adta minden vagyonát; a gazdagok aranyakat vetettek, de maradt abból nekik még elég: ezért mondja Jézus, hogy a szegény asszony többet adott. Minket is hiv a mi egyházunk, hogy megsegítsük és azzal Isten országa terjesztését szolgáljuk: mivel áldozunk, hogyan adakozunk mi? Isten csak a jó kedvű adakozót szereti, azért jó kedvvel, sőt örömmel adjunk abból, a mivel megáldott; ha kell, adjuk minden élésünket: Isten tudja, mit cselekedünk és bőségesen kipótolja jó kedvvel adott filléreink hiányát. Bőségesen áldozzunk Isten országa terjesztésére! Youngstown, O. Hankó M. Gyula. ref. lelkész.
