Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-06 / 45. szám
2. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 45. szám. 1909 nov. 6. Hogyan tanul az amerikai kereskedő? A saint-louis-i világkiállitás egyik legérdekesebb része volt annak idején a Palace of Education. Egy korlát mögött körülbelül harminc fiatalember és leány ült ott apró asztaloknál és különbőzéi rendeltetéséi, uj rendszerű gépeken serényen dolgozott. A gépek között különösen egy elegáns Írógép tűnt föl. Ősz sza- kállu, komoly nézéséi tekintélyes férfiú felügyelete alatt folyt a munka; ez az ur mint tizenöt Business college (kereskedelmi iskola) tulajdonosa és vezetője mutatkozott be mindenkinek, s bemutatta a szorgalmas ifjakat, a tanítványait. A furcsa kiállításnak két célja volt: a kereskedelmi iskolák működését akarták igy szemléltető módon bemutatni s ezenkívül az iskoláknak reklámot csinálni vele. Az iskolák tulajdonosa legjobb tanítványait hozta magával, ezzel egyszersmind megjutalmazta és serkentette őket a szorgalomra, mivel minden költségüket: az utazást és ellátást is a sajátjából adta, A mintatanulóknak naponként csak néhány órát kellett g, kiállítás termében dolgozniok, a többi idővel kedvük szerint rendelkeztek. Ezt a szabad időt azonban nem töltötték léhasággal, hanem fáradhatatlanul járták a kiállítást és tanultak. Ez az oktatási módszer nem ritka Amerikában és bizonyságot tesz a kereskedelmi kiképzés gyakorlati irányáról. Az amerikai kereskedelmi iskolák vezetőinek főtörekvése, hogy tanítványaikat szoros érintkezésbe hozzák a gyakorlati ,élettel. Ha nincs világkiállitás, akkor olyan emberek összeköttetését keresik, a kik az oktatásnál hasznos tanáccsal támogatják őket s a tanulás befejezte után a tanítványokat elhelyezik. A tanulókat mindig arra a munkára tanítják, a melyet később végezniük keik Az iskolák vezetői azzal tűnnek ki, hogy élénk szemmel kémlelik a kereskedelmi piacon a munkakeresletet és a munka újabb módszereit s e szerint igazítják az oktatást; az újabb gépeket pedig gyakorlatban vagy elméletben megismertetik. Ha olyan gyorsírókat keresnek, a kik egyszersmind kitűnő gépírók és gyakorlott levelezők, rögtön alakulnak iskolák, a melyekben az ilyen irányú szakszerű kiképzést meg lehet szerezni. A felsőbb kereskedelmi oktatást majdnem mindegyik egyetemen meg lehet szerezni. Erre a célra külön szakosztályok vannak Az egyetemen berendezett kereskedelmi kurzus három-négy évig tart. Nyáron három hónapos szünidőt kapnak a hallgatók s ezt többnyire gyakorlati értékű tanulmányra használják. Igen sokszor mint cipőtisztit ók vagy pincérek végzik ezt a tanulmányt. A főcél az, hogy az emberekkel érintkezésbe lépjenek, ha mindjárt a sáros cipőjük révén is. Minden eszköz jó, a mely célhoz vezet, tartja az amerikai. Sok nagykereskedő kezdte meg azzal pályafutását, hogy az utcán gyújtót árult, vagy a vonatokon újságot kínált. Ezek az emberek a maguk erejéből küzdöttek föl magukat, s a mi a legdicséreteseeb, elismerésre méltó műveltséget is szereztek. Pályájuk magaslatán állva a legbuzgóbb fáradozással harcolnak az olyan iskoláért, a mely a legszegényebb embernek is megadja a lehetőséget, hogy a kereskedelem világában boldoguljon. Ok tudják legjobban, hogy mennyit kellett szenvedniük, mig a szükséges szakismeretet meg tudták szerezni, és azt is tudják, hogy megszámlálhatatlan derék erő pusztul bele a hasztalan küzdésbe. Az amerikai fontosnak tartja azoknak a népeknek tanulmányozását, a kikkel üzleti összeköttetésben áll. Minden műveltebb amerikai ismeri az idegen népeket és szokásaikat. Egyik nemzet sem utazik annyit, mint az amerikai, s nem szabad azt hinnünk, hogy a dollárország fia csak szórakozásból keresi föl az idegen földet; többnyire valami kereskedelmi célja is van utazásának. A sok idegen ember között való tartózkodás megnagyobbítja az amerikai ember látókörét s az európai kereskedő fölé helyezi. Különös, hogy Amerikában a kereskedő teknikailag jobban képzett és a mérnök jobb kereskedő, mint európai kollégája. Onnan van ez, mert az ügynöktől is megkívánják, hogy gyárának készítményét alaposan ismerje, éppen úgy a gépek szerkezetét is, hogy meg tudja magyarázni a vevőnek. A legtöbb esetben az ügynök szerelő is. A legmodernebb oktató módszer Amerikában: a levél szerint való oktatás. Nincsen a teknikának olyan ága, a melyet a vállalkozó amerikai ne ezzel a módszerrel akarna megtanulni. Pazarul berendezett intézetek tulajdonosai egész sereg mindenféle szakbeli embert foglalkoztatnak kizáróan levelezéssel. Ezekben az intézetekben igen olcsók a kurzusok s a tanítás minden tárgyra kiterjed. Az amerikai nem ismeri a gőgöt és hamis szégyenkezést. Őszbe csavarodott hivatalnokokat lehet az iskola padján látni, hogy a gyorsírást, vagy más nekik szükséges tudnivalót megtanulják. Nagykereskedők, világhírű gyárak tulajdonosai munkászubbonyba bújnak s úgy dolgoznak a műhelyben vagy a gyárban, hogy készítményeiket alaposan megismerjék. Az amerikai mérnöknek a könyvvezetést is meg kell tanulnia, hogy a gazdasági kérdésekbe is bele tudjon szólni. Egyáltalán az amerikai kereskedelmi kiképzésnél két főelv uralkodik: mindent alaposan megtanulni, a mire az embernek szüksége van, és a megtanultat helyesen alkalmazni. Amerikai szárnyas farm. Olyan szárnyas-farmot, a milyen Amerikában van, Magyar- országon nem találni. A magyar gazdák a szárnyastenyésztést még mindig a mezőgazdaság mellékágának tekintik, mig Amerikában szárnyastenyésztés és a tojástermelés külön foglalkozás, a mely nemcsak nagyon jövedelmező, hanem igen tekintélyes helyet is foglal el. Ezúttal csak egy ilyen szárnyas-telepről akarunk megemlékezni. Ebből láthatják olvasóink, hogy mily nagy arányokban dolgoznak az amerikaiak Ez a Sidney, 0. szárnyas-farm. A farm két főépületből és több kisebb épületből áll. Valamennyi téglából és palával fedett. Az épületek maguk százezer dollárba kerültek. Ebbe nincs beleszámítva az ötvenhat hektárnyi terület. A költőház, a hol hus- tyukokat termelnek, 156 méter hosszú. A főépület U alakú és kerülete 264 méter. A pincében harminc költőgép van felállítva és mindegyik háromszáz tojás befogadására szolgál, úgy hogy állandóan 9 ezer tojás van kiköltésre való állapotban. A gépeket úgy állítják be, hogy naponta másznak ki a tojásokból csibék; naponta háromszáz csibét produkálnak. A költőgépből a csibéket a nevelőhelyiségbe viszik, a hol állandóan hatezer csibe van, egy—harminc naposak. A mikor a csibék harmincegy naposak, akkor emelő gép segítségével lefelé szállítják és az épület U alakú részében helyezik el őket, a mely hatvan osztályra van osztva. Itt a fiatal tyúkokat minden nap egy osztállyal tovább viszik, úgy hogy két hónap alatt a körjárat befejeződik, a mikor is az elszállító-helyiségbe hozzák őket. Az épületnek U alakú részében állandóan tizenkétezer 30—90 napos tyuk van. A költőgépbe tett minden 450 tojás közül átlag 35U kifejlődött hustyuk kerül elszállításra. A tojóház hossza 175 méter. Az épület közepén etetőfolyosó van, ennek mindkét oldalán 30—30 osztály, a melynek mindegyikében ötven tyuk van. Ez a háromezer Loghorn-tyuk naponta 200 tucat tojást tojik, ezeket a tojásokat eladják, mig a költőgépeket elsőrendű Plymouth Rocks tyúkoktól való 900 tojással látják el. Ugyanebben a házban van egy terem, a hol a tojásokat tisz. titják, megjelölik és dátummal látják el, mielőtt elküldenék. Sok szárnyas-farmnak van olyan költőgépe, a melybe ezer tojás fér és évenkint tizenöt-húszezer tyúkot termel. A veszteség öt-tizenkét százalék. A tojásokat ma villámossággal vizsgálják. Egy tapasztalt vizsgáló kétszázötven tucat tojást vizsgál meg egy nap alatt.
