Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-23 / 43. szám
fi. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 43. szám. 1909 okt. 23. Földevö emberek. — B. H. — A paradicsomkert csábitó kigyójára szólott az átok, hogy a föld porát egye! Sajnos, a kígyó ma inkább hússal és vérrel táplálkozik; hiszen statisztikai adatok igazolják, hogy a föld kerekén évente átlag nyolcvan-százezer ember esik a kígyók áldozatául. A kígyó tehát ugv látszik megveti a földet, mig helyette az emberiség bizonyos százaléka a föld különböző pontjain a földevés élvezetét gyakorolja különös szeretettel. Csodálatos módon a földnek éppen olyan tájékain találkozunk földevőkkel, ahol a buja növényzet dús termése inkább az Édenkertre emlékeztet bennünket, semmint a föld olyan sivár tájaira, ahol az emberiség rászorulhatna a földevés silány élvezetére. Földevők lakta ilyen tropikus tájék a dúsan termő Orinokó- mellék az Egyenlítő alatt, Délamerikában. Délamerika régibb ismertetői közül Humboldt Sándor, a ..Kosmos“ írója is megemlékezik az Orinokó mentén lakó földevő népekről, akik esős évszak idején a talaj sárgás-szürke szinü puha, zsiros tapintatu agyagos földjével táplálkoznak. Legtöbb agyagföldet fogyasztanak itt az otomakok; persze növényi és állati egyéb tápszerfélével vegyesen. Rendszerint főétkezésük befejeztével, tehát csemegeként élnek ezzel az agyagos delikatesszel. Ugyancsak Humboldt Írja a San-Magdalena folyó mentén lakó népekről, hogy a nők ott cserépedény-égetés alkalmával, az égetéshez kiformálandó földnek egy részét rendszerint már munkaközben elfogyasztják- Az etnográfusok eleintén alig akartak Humboldt leírásának hitelt adni, mig aztán Délamerika későbbi kutatói mindenképen megerősítették a Kosmos Írójának különös meg^ figyeléseit. Az agyagevő népek agvageledel-fogyasztásának napi meny- nyisége negyed és fél kil kilogram között váltakozik. Alig van a tropikus tájak között olyan, ahol a nép, ha ehető földet talál, azt ne fogyasztaná. Földevő népek gyermekeit az esős évszak beálltával erőnek-erejével kell nem egy helyütt attól visszatartani, hogy túlságos sokat ne egyenek az ehetq földből, amelynek élvezete, bizonyos mennyiségen túl, kétségtelenül megviseli az emésztőszerveket. Patáva tartományban a földevők földből kártyapapiros vastagságú csészécskéket formálnak előbb. Ha e csészécskék kiszáradtak, friss ivóvizet töltenek bele, amely lassanként megpuhitja a csészikéket. A vizet aztán kiszürcsölik, végül pedig magát a csészikét megpuhult állapotában mindenestől elfogyasztják. A patavai ehető agyagföldnek aromáját rendkivül finomnak mondják. A civilizáció magasabb fokán álló Csilében, amelyet nemrégiben Lendl Adolf dr. hazánkfia is beutazott, szintén találkozunk földevőkkel. A csiléiek többnyire apró serleg-alakokká formálják az ehető agyaggyurmát s azután ivóvízzel puhitottan fogyasztják el. A csiléi ehető serlegeket a hóditó spanyolok is ismerték s ilyeneket többször hoztak át Európába, ahol Spanyol- országban bucari néven több száz év óta ma is ismerik azokat- Spanyol- és Portugálországban széltében-hosszában ismerik a bucaros-t, amelyet az előkelőbb spanyol családok is fogyasztanak. A bucaros agyagcsemegének izét a citroméra emlékeztető aromája teszi élvezetessé. A bucaroshoz a földanyagot régebben Dél-Amerikából hozatták; ámde, amióta portugál földön Atamtejo tartományban is találtak ilyen élvezhető agyagföldet, a Pirenéi-félsziget földevöi csemege-szükségletét maga az anyaország termékei fedezik. Portugáliában Estramos városka közelében az élvezetesnek mondott földmasszát több helyütt meg formálisan bányászszák is. Földevő népekkel az őskulturát felmutatni képes Mexikóban' és Peruban is találkozunk; ámde mig egyéb földevő népek mindennemű mészanyagtól mentes földnemeket fogyasztanak, addig a perui földevők többé-kevésbbé mésztartalmú földfélét is esznek. Peru ehető földje állandó fogyasztási piaci árucikként szerepel ott; ámde itt már nem pusztán magát a földanyagot fogyasztják, hanem a fűszeres kóka-levéllel vegyitik és igy teszik élvezhetőbbéBolivia városainak cukros boltjaiban mindenütt találhatunk különféle tetszetős alakká formált ehető földcsemege-készitmé- nveket. Középamerika népei Honduraszban jókora adagokban fogyasztják a fehéres szinü s száraz állapotban csiszolási munkára is alkalmas agyagos földet. A földfogyasztás kétségtelenül káros az egészségre, igy a földanyagot nagyobb mennyiségben fogyasztók testét vöröses duzzadások, daganatok lepik el idővel. A négerek hangyasavval gvógyitgatják azé bajból meglepett gyermekeiket. Patrik Brown angol orvos Írja, hogy a nyugatindiai néger fölkelések idején a rabszolgaságban sinylődő négerek, a kemény felügyelet miatt, egyéb méregféléhez nem juthatván, legtöbbször a földevéshez fordultak, amelymek nagyobb mennyisége aztán hamarosan végzett a valóban szerencsétlen emberek legerősebb szervezetével is. Alsóegyiptom ehető földanyagát örömmel fogyasztja az ott lakó fellah. Szigetindiában, kivált Jáva szigetén apró kalácsok formájában árusítják az ehető földnemüt. Mochnicke, Jáva-utazó meg is kóstolta a jávai földkészitményeket, amelyeket élvezet előtt kissé megpirítanak. Az étket a koroméval vegyes fahéj- iziinek mondják. Polinézia lakóinak túlnyomó többsége földevő. így' az uj-kaledóniaiak igen szeretik a zöldesszinü, zsir- nemü szalonna-követ. Amint Vanquelin Írja, erős réztartalmánál fogva a szervezetnek ez határozottan ártalmára van. Ázsiában legtöbb földfogyasztót találunk Perzsiában, ahol a bazárokban az ehető föld általánosan keresett fogyasztási és élvezeti cikk. Földrészünk, Európa sem ment a földevők szektájától. A skandináv-félszigeten a Bottni-öböl partmellékein lakó népek az ehető anyagnemeket nem ugvan tiszta állapotában, hanem zabliszttel, árpadarával keverten kenyérbe sütik, avagy tésztává főzik és igy fogyasztják. Az Ochocki-tenger vidékén a tunguzok is agyagföldet esznek. Kelet-Ázsia népei közül, amint Matthieu-Ly misszionárius Írja, legtöbb ehető földet fogyaszt Kina szegénysorsu népe- Az ehető föld területe vállalkozók kezén van ott, akik busás jövedelmet húznak a földelárusitásbúl. Legtöbb a földevő a túlságosan népes Kiang Si tartományban. A föld anyagában levő különböző ásványi sók közvetve, az emberi szervezetre hasznos tápláló sók révén nélkülözhetetlenek, ám közvetetlenül maga a földevés, ősidők óta meggyökeresedett múltja mellett is, az ópium, a hasis, a dohányzás, az alkohol, a kávé vagy a tea túlzott élvezetéhez sorolható szenvedelemnek minősíthető. A föltevés némi jogosultsága a tropikus éghajlat egyes föld- evőinél el nem vitatható ott, ahol a földevők túlnyomó részben, sőt néhol kizáróan gyümölcsfélével táplálkoznak; az igen nagy mennyiségben élvezett gyümölcssavak erős hatását ugyanis a zsirnemü földanyag mintegy' ellensúlyozni hivatott.
