Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-09 / 41. szám
10. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 41. szám. 1909 okt. 9. A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. Ili. Nagy Károlytöl VII. Gergely pápáig. (814—1085.) III. Az egyház további hanyatlása s a pápai szék sülyedése. XXIII. Szokásba jött a párbaj, vagyis a bűnös fölött nem a bíró, hanem a kard Ítélt, azt tekintették igaz, becsületes embernek, ki a másikat megsebesítette vagy megölte. Szokásba jött az istenítélet, vagyis azon szokás, hogy a bűnös cselekedettel vádolt egyénnel szentelt ostyát nyeleitek el vagy annak tüzesitett vason kellett mezítláb végig menni vagy kezébe tüzes vasat venni vagy forró vízből gyűrűt kivenni stb. Ha ezt nagyobb baj nélkül meg tudta tenni, ártatlannak, ellenkező esetben bűnösnek nyilvánították. Minden oldalról azon munkálódtak, hogy a keresztyének hitét a láthatatlantól elvonják és a láthatókra irányozzák, vagyis hogy a valódi hit helyett a babonás hitet gyökereztessék meg. A helyett, hogy a megfeszített és megdicsőült Krisztusba vetették volna reményüket, a keresztben, feszületben s a megfeszit- tetnek képében bíztak; mint Izráel is a pusztában az érczkigyótól remélt szabadulást. A relikviákkal hitték, hogy betegeket gyógyíthatnak, halottakat feltámaszthatnak, bűnösöket felfedezhetned s csapáso kát eltávolitliatnak. A velenczeiek szent Márk holttestét kegyes ravaszsággal ellopták Alexandriábái, hogy ebben városuknak hathatós védelmet szerezzenek. Nem volt határa a képtelen babonás hitnek. Drága pénzen vásároltak szűz Mária tejéből egy-két cseppet; másutt ereklyeként őrizték szent Péter szakáidnak egyes szálait, Pál apostol köntösét vagy annak ruhadarabjait s azon három sátor oszlopainak forgácsait, melyeknek építését Péter Krisztusnak javaslatba hozta. Mint a pogányoknál minden tartománynak, mindenféle állásnak, foglalkozásnak külön-külön Istenük volt, akikhez segítségért folyamodtak, épen úgy a keresztyéneknek is bármily állapotukban s bármely alkalmakra voltak külön szentjeik, akikhez folyamodtak; csak a betegségek t-llen 14 vsdőszentet tartottak. Egyesek persze ezen korban is voltak, kik az evangéliumi igazságok mellett lelkesen harczoltak, de szavok elhangzott a pusztában. Ilyen volt Agobard, honi érsek, ki papsága erkölcstelenségét keményen ostorozta, a biblia tanulmányozását sürgette, a templomokból a képeket, ereklyéket eltávolította. Át. kozott, — mondá — ki valamely teremtett dolgot imád, Isten az egyedüli, kit imádnunk kell. Ilyen volt Klaudius püspök Turmbau, ki a szentek tisztelete, a tucsujárás sa zarándoklas ellen prédikált. Pipin és Nagy-Károly ajándékozásai révén gazdaggá lett a pápai szék, de a nagy gazdagság sokkal inkább kárára, mint hasznára vált; mint világi javak fejedelme beleelegyedett a világi fejedelmek küzdelmeibe s ezen küzdelmek a pápaságra gyakorta megaláztatást hoztak. Hogy világi tekintélyüket emeljék, a „Konstantin adományozása“ cziinii hamis iratot hoztak foiga- lomba, azt hitetvén el a világgal, hogy még Nagy-Koustautin császár adományozta Bómát és környékét a pápai széknek s az éppen azért tette át székhelyét keletre, hogy Kómában legfőbb urak gyanánt a pápák legyenek. Később hamis egyházi törvényeket, zsinati végzését s pápai rendeleteket koholtak s ezeket az Izidor spanyol püspök által készített gyűjteményébe a valódi törvényeknek és zsinati végzéseknek becsempészték, mely hamisításokat csak később ismerte fel a világ. A IX. század közepén I. Miklós személyében még eléggé jó- ravaló pápa kormányozta az egyházat, aki nagy hatalmát az ártatlanság védelmezésére használta, de utána s kivált a X. században oly emberek viselték, kikről pirulás nélkül alig lehet beszélni. Ei?y Mária nevezetű, szép, de aljas cletü, erőszakos nő és ennek hozzá hasonló életű két leánya, Mária és Theodora, birtokolták a főhatalmat mintegy 60 éven keresztül (904—968) Róma és a pápai szék felett. Ezek kedvesei, czinkostársai, fiai, legtöbbször aljas bűnökben fetrengők nyelték el a pápai széket. Ezek közül való volt XII. János is, kit 16 éves korában ültetett az említett nők egyikének bűnös ketrye a pápai székbe kit már ekkor is égbekiáltó bűntetteiről ismertek s ar pápai széken is biiut bűnre halmozott, ki jó pénzért egy tiz éves gyermeket is püspökké szentelt s kit egyik római zsinat vérfertőztetés, gyilkolás és hamis eskü miatt tett ki kivataláhól. Hogy az ellene felzudulók támadásától magát megvédje, I. Ottó német királyt hívta be Olaszországba, római császárrá koronázta s ez által okozója lett annak, hogy a németek és olaszok 900 éven át egymásnak oly sok haragot, kisebb-nagyobb háborút és keserűséget okoztak. Még tovább ment a bűnökben VII. Bonifácius, ki elődjut megfojtotta (964) s úgy került l'éter székébe; később elüzetett, de midőn száműzetéséből visszatért, meggyilkolta a Péter székében ülőt, hogy ő foglalhassa vissza annak helyét. Ezen korból származott azon monda, hogy a pápai széket egy férfi ruhába öltözött leány foglalta el, XIII. János név alatt harmadfél évig kormányozta az egyházat, amidőm szülési fájdalmak között egy egyházi körjárdalat alkalmával összerogyott az utczán és rögtön meghalt. Ha az egyház legfőbb kormányzói ily erkölcstelen, bűnös életút folytathattak, gondolhatjuk, hogy az alsóbbrendű papság is mennyire megfeledkezett nemes hivatásáról. Nem ritka eset volt, hogy a püspökséget s más magas egyházi méltóság.d pénzért adt ik s vásárolták. A papok legnagyobb része annyira tudatlan volt, hogy még az imádságot sem tudták elmondani könyv nélkül. Szegény nép, melynek ily bűnös és tudatlan pásztorai voltak! De a sok konkoly és vadócz között találkozott még tis/.ta bu/.a is; akadtak helylyel-közzel valódi keresztyén lelkületű férfiak, kik az eláradt romlottság, a pápaság elfajulása elé tanításaikkal s feddhetetlen életükkel gátat akartak vetni; voltak, kik az elfajult szerzetesi életet igyekeztek megnemesiteni sa zárd. k által a keresztyénséget szebb, nemesebb irányra vezérelni. Ily czulból alapitott Berno burgundi gróf (910) Clugnyben egy oly zárdát, mely sem a fejedelemtől, sein a püspöktől nem függött s igy mintegy a világgal szemben szabad volt s melyben a tagok szigorú felügyelet alatt éltek, szorgalmasan imádkoztak s közben tudománynyal foglalkoztak. A zárda jó lőre csakhamar annyira elterjedt, hogy két ezer kolostort alapítottak a cluguyi szabályok szerint. így jöttek létre a Kamaldoli (1018) és a Vallombrózai szer- zutrendek, melyekben a szigorú szabályok mellett még a testsanyargatás is dívott. (Folyt. köv.)
