Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-02 / 40. szám
10. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 40. szám. 1909 oct. 2. A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. III. Nagy Károlytól VII. Gergely pápáig. (814—1085.) II. A magyarok megtérése. XXII. Ily jogokkal ruházván fel a pápa Istvánt, azonnal hozzálátott, ez az egyház rendezéséhez; alapított az esztergomi s kalocsai érseki székeken kívül még nyolc püspöki széket, úgymint Veszprémben, Győrben, Pécsett, Rácson, Egerben, Csanádon, Nagyváradon és Gyulafehérváron, továbbá a pannonhegyi pécs- váradi,szallavári,bakonybéli, zrjbori apátságokon kívül több káptalant, templomot, férfi- s nőkolostorokat, nemcsak a hazában, de a zarándokok számára Romában és Jeruzsálemben is zárdát és Konstantinápolyban templomot épitetett; ajpüspöki egyházak s kolostorok mellet iskolákat állított, melyek közül e korban a veszprémi, székesfehérvári, pannonhegyi és Csanádi a legkitűnőbbek voltak; az akkori szokás szerint a papok számára tizedet adni rendelt. Mindezen buzgó intézkedések által sem lehetett azonban az ősi pogány valláshoz való ragaszkodást teljesen kiirtani; az eidélyi részek fejedelme, az ifjabb Gyula még István életében fegyverrel kelt ősi hitének védelmére, de István Gyulát leverte, s bár rokona volt, holtig vagy legalább addig tartó fogságra vetette, inig a keresztyén egyházba át nem tért. De különösen az István halála után következett évtizedek alatt erős lángokban tört ki a magyarok egy részének kebléből a kereszty énség iránti gyűlölet tüze, melyet hathatósan élesztett sokaknál nem annyira a pogánysághoz való ragaszkodás, mint inkálb azon meggyőződés, hogy a királyi halalom erősbödtse s ebből folyólag a törzsfőnökök addigi jogainak csorbítása,s általában a nemzet szabadságának korlátozása, a keresztyénségnek, s az ezzel együtt Nyugoteuiópából bejött püspököknek, szerzeteseknek s idegen lovagoknak tulajdonitliató. Zokon vették sokan azt is hogy az ország földbirtokának nagy részét István idegen származású főpapoknak s apáturaknak adományozta; valamint az is rosszul esett, hogy a keresztyén papok számai a tizedet vagy dézmát kellett adniok. Ilyesféle okok miatt történt, hogy midőn Pétert a királyi széktől másodszor is megfosztották, s helyébe Geyza fejedelem testvérének unokáját, a szent István neje Gizella, ármánykodásai elől Oroszországba menekült Endrét választották királyul s midőn ez trónusát elfoglaland •, bejött az országba, a magyarok egy nagy része azon kívánsággal tódult elébe Vatta vezérlete alatt, hogy a németeket s olaszok űzze ki az országból s állitsa vissza a pogány szertartásokat, Endre a lázongok ezen követelését nem teljesítette, de még kevésbhé merte nyíltan visszautasítani, mert hisz« n még gyenge lábakon állót az ő királyi széke, de meg saját 1 estvére, a vele együtt bejött Levente is, az ősök vallásához szított. A király ezen kétes magatartása folytán vérszemet kapott a különben is felbőszült tömeg s most már egész dühvei a keresztyén papság ellen fordult, a templomokat s az előkelő idegenek lakásait feldúlta, rombolta; a pogány viseletét és szertartásokat felelevenítette, a tized- szedőket gyilkolta, az ország főpapjait — három kivételével — kivégezte, többek közt Gellert püspököt is a Buda mellett levő s azóta az ő nevéről nevezett hegy mellett. Ezen vad rakoncát- lankodásnak csak a következett évben vetett, véget Endre, a mikor eléggé erősnek érezvén már magát a királyi széken, megparancsolta mindenkinek fej is jószágvesztés terhe alatt a keresztyén hitre való visszatérést, ő maga pedig több kolostornak — p. o. a tihanyinak — és több egyháznak az alapításával mutatta ki buzgóságát. Még egyszer nyilvánult ezután a keresztyénség ellen dühön gő szellem, nevezetesen, mikor Endre öcscse, Béla, került a trónra (1061) s ez uralkodása első napjaiban Székesfehérvárra országgyűlést hirdetett; a szomszéd megyékből temérdek nép sereglett össze, mely telve volt a keresztyénség elleni gyűlölettel. A vár falai mellett nagy állványokat készítettek s onnan kiabáltak be a királynak, feunen követelvén a ragadozó s fukar püspökök, az irgalmatlan tized-szedők s általában a papok le- gyilkoltatását, a keresztyén templomok lerombolását s az ősi hit visszaállitását. Béla három napi időt kórt gondolkodásra, az alatt vitézeit a távolabbi vidékekről is összegyűjtötte, kikkel azután a lázongó tömeget széjjel verette. Ezzel a pogányság utolsó kísérlete is meghiúsult; ezentúl belátták az emberek, hogy ha az ország dolgai nem úgy folynak is mint ők szeretnék, hogy ha egy vagy más oldalról jogaikban vagy javaikban sértetnek is, annak nem a keresztyénség az oka, sőt megfordítva épen az, hogy a keresztyénség nem hatotta át teljesen a kebleket, nem győzte le a nagyravágyás, a világi javak után való kapzsiság, az erőszakoskodás bűnös indulatait, ez a bajok forrása. Midőn László, a vallásossága miatt később szent-nek nevezett király, állott az ország élére, ez nagy gondot fordított arja, hogy a pogányos szokások s az eláradt bűnök, tolvajlás, rablás stb. megfékeztessenek, a keresztyénség necsak külsőleg, de a szivekben is uralkodóvá legyen; valamint igyekezett azon is, hogy a magyar egyház teljesen csatlakozzék a nyugoti vagy római egyházhoz s hagyja el a keleti egyházból átvett külsőségeket s szokásokat; de e tekintetben nem ért czélt teljesen, sőt az ő idejében tartott szabolcsi országgyűlés (1092) is a papok házasságára és a 10 napi böjtre nézve a keleti egyház szellemében hozott törvényeket. De már a következő században belátta, vagy legalább érezts nemzetünk, hogy a keleti népek tespedés- nek, hanyatlásnak iudultak, ellenben a nyugoti, germán származású népekben, ha több volt is akkor még a nyerseség, müvelet- lenség, de több az életerő is, a haladási, művelődési vágy és képesség; s hogy ehhez képest népünknek is, ha élni s haladni akar, a nyugoti Képekkel kell tartani vall isi és egyéb!) tekintetben. így a keleti egyházat teljesen odahagyta nemzetünk, s csak az ilyesféle elnevezés ó-hit, ó-hitüek (azaz görög kereszt) éuek) tauuskodnak fi felől, hogy hajdanában nemzetünk egy részének is az volt a hitte, s csak azután nevezték el o hitnek, mikor már az újat vagyis a rómait fogadták be. III. Az egyház további hanyatlása s a pápai szék s ü 1 y e d é s e. A Nagy-Károly által elhiutegetett magvak egyideig nemes gyümölcsöket termettek, az általa alapított iskolákból nemcsak jeles főpapok kerültek ki, de kiváló tudósok is, mint p. o. Rabu- nus és V.dafrid ahbások (830) vagy Notker, ki a szent galleni zárdában énekiskolát szervezett, a kegyes Gottschalk szerzetes Ágoston tanainak egyik legbuzgóbb hive, a mélygondolkozásu s szabadszellemü Skót Erigena (megh. 877). Ugyancsak Nagy- Károly udvarában nyerte kiképeztetését a legjelesebb uralkodók egyike, Nagy-Alfréd, angol király (871—901), ki egyfelől hazáját a dánok hatalma alól felszabadította, másrészt az alasii- lyedt papság erkölcsi i letét nemesítette, egyházakat, iskolákat alapított, s több hasznos könyvet angol nyelvre maga is lefordi tolt, inasokkal is forditatott. De már a X. században a nyugot-európai népek fölé a tudatlanság, féktelenség és babonás hit sötét éjjele kezdett borulni. Uralkodóvá lett az ökölj"g, a mely annyit. tesz, hogy a törvény nem védett senkit, az erősebb s az erőszakoskodó azt tehette a gyengébbel, a mit akart; úgy, hogy még egyes püspökök is akadtak,kik a rablástól s gyilkolástól nem irtóztak. (Folyt. küv.)
