Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-02 / 40. szám
40, szám 1909. okt. 2. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja'“ 11. oldal. SJ ! Regény. (§) A szabaditó. Irta: Gyalul Farkas. w ^1 uu' 1 1 * (30. folytatás.) X. Melyben Lintzegh uram nehéz órákat él. Ahogy Lintzegh János a táborhoz ért, ott már igen figyelmes fogadtatásban részesítették, Brassai urammal együtt. Nevezetesen pedig körülfogták s meglánczolták kezeit, nyakába egy vaskarikát kapcsoltak, arra egy kötelet, aztán őt is, meg társát is nagy sietve hurczolták előre. Brassai uram hideg flegmával jegyezte meg Lint- zeghnek: — Királybiró uram, minket aztán most már visznek, mint Nagy János mészáros a hornyot a vágóhidra. Lintzegh semmit sem felelt. Gondolatai otthon jártak leányánál. Nemsokára megálltak a Szeydi hasa sátora előtt. Oda betuszkolták mindkét foglyot. Szeydi épen haragos volt s épen Kolozsvárra haragudott, vakmerő makacságáért, mely miatt győzelmi babérkoszorúja nem lehetett teljes. — Te vagy az, hires Lintzegh! — rivallt reá, vérben forgó szemekkel. Előre, le a fejével, — kiáltott az ajtónállókhoz. A következő pillanatban kivont pallossal lépett oda az egyik, ketten pedig lerántották Lintzegh uramat térdre, egyikük a palástot vette le nyakáról, hogy a pallos könnyen férjen hozzá. — Uram, kezeidbe ajánlom lelkemet, óvd meg leányomat. Ezeket mondá Lintzegh magában s aztán várta halálát. Az egri basa azonban hirtelen felszökött helyéről s odarohant Szeydi elé. — Megálljunk, kegyelmes basa! És a jó egri basa térdre hullott Szeydi előtt, aki erre rögtön intett a pribékeknek, hogy várjanak a kivégzéssel. — Mi lelt? — dörgé dühösen Szeydi a jó egri hasának. — Kegyelmes uram, — folytató ez. Te igen szigorúan s elhirtelenkedve bánnál. Gondold meg, mit teszel. Kolozsvár igaz, hogy nem a mi pártunkon volt, de ellenünk se támadt. Épen a Lintzegh bíráskodása alatt is nem egyszer szép és gazdag ajándékokat kaptunk. A basa szigorúan nézett reá, az egri basa azonban csak folytatta: — Kolozsvár olyan város volt, melyet mindig jól megsarczol hat tunk. Csak próbáld meg te is, de ha egyszer megöleted biráját, magunk ellen zúdítjuk egész Erdélyt. A basa gondolkodó-félbe esett s fanyarul odaszólt: — Jól van hát, vigyétek őket, majd eligazítjuk a dolgukat. A két foglyot kihurczolták. Menetközben Brassai uram rendíthetetlen humorral szólt: — Nem hittem, hogy fejjel jövünk ki innen. 8 hát, igen. Lintzeghet és fogolytársát most már lábukon is megvasalták, a torkukra tett vaskarikáiba pedig egy negyven ölnyi hosszú lánczot kapcsoltak he, melyhez más foglyok is voltak kötve. A foglyokkal — ne börzeiig], jámbor olvasó, az igazat irom le — ember fejeket nyuzattak, hogy a koponyákból diadaloszlopot rakhassanak. A többi foglyokat embertelen veréssel kényszeri- tették erre a munkára. Lintzeghnek és társának békét hagytak, erre az egyre nem kényszeritették, — ez volt az egyetlen figyelem, melyben Kolozsvár királyid rája részesült. Benn a vezér sátrában nagy vitatkozás volt ez alatt. Szeydi órahosszat el tudott veszekedni embereivel. Most a legjobb kedvében volt. — Nehogy azt hidd, — mondá az egri basának.— hogy élve hagyom ezt a hitetlent. A ti hibátok, hogy ezek a keresztyének igy a nyakunkra nőnek. Ha most be nem bocsájtat minket városába, a többiek előtt huzatom karóba. Hagytátok volna, hogy szépen fejét vétessem. Majd a nyárson fog majd ő még benneteket áldani. A legnagyobb vitatkozás közepette egyszerre egy eunuk furakodott be a sátorba, egyenesen odament a basához s néhány szót súgott a fülébe. — No, — mondá a basa, — most pedig hagyjuk abhan a tanácskozást, lássunk hozzá már a vacsorához. Már bealkonyodott egészen. A vezértanács nagy készséggel oszlott el. A basa egyenesen felesége sátorába ment. Nyomát sem találta arezán a kényeknek. Mosolyogva fogadta urát. — Nos, — kérdezte a basa, — sikerült a titkokat kivenned? — Igen. Majd vacsora után elmondom. (Folyt, köv.)
