Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-02 / 40. szám
40. szám 1909. okt. 2. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. olda1. Tudakozzátok az Írásokat. A asárnap, okt. 3. ,,Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze“ (Pál apostol II. levele Timó- theus-hoz, II. rész, 3. vers). Sokszor zúgolódunk és panaszkodunk is, hogy sok a mi munkánk, pedig ha mindeneket elvégeznénk is, csak ha^zontalar szolgák vagyunk. D el sem végezünk min deneket, mert erőt lenségünk gátol al bah. A helyett há hogy zúgolódnánk jobb volna, ha arra igyekeznénk, hog. mint a Jézus Krisztu jó vitézei, a mi mun kánknak terhét her- doznók. De ha sok dolgunk is van, nem a mi magunk javát szolgáljuk-e azzal, ha azokat mind elvégezzük? Vágj' nem azokért dolgozunk-e, akiket Isten nekünk adott a szeretet által? Vágj' nem a mi testvéreinkért dolgozunk-e, valamikor teszünk valamit az Isten törvénye szerint önzetlen szeretettel ? Nincs okunk hát a panaszra és zúgolódásra: Ne is panaszkodjunk, ne is zúgolódjunk azért, hanem a munkának terhét bé kességgel hordozzuk, mint a Jézus Krisztus jó vitézei. Hétfő, oki. 4. „Meghallom, mit szól az Ur Isten“ (Zsoltárok könj've, LXXXV- rész, 9. vers). Az Isten szól mi hozzánk a természet világában, szól kiváltképen pedig az O Szent Fia, az Ur Jézus evangéliumábanAz Isten szól hozzánk most is az ősz szomorú napjaiban, mikor a megsárgult és lehulló falevelek által azt prédikálja nekünk, hogy mindnj'ájan elhullunk, mint a fák levelei. Meghallgatjuk-e az O beszédét, igyekszünk-e tehát arra, hogy mig élünk, megtéréshez illő gyümölcsöket teremjünk; igyekszünk-e arra, hogy úgy éljünk, hogy ha eljön életünk Vége, békességgel haljunk meg és reménységgel álljunk az O itélőszéke elé? Az Isten szól hozzánk az Ur Jézus evangéliumában s vezérel azzal minket az élet boldogságára és az örök idvességre. Hallgatjuk-e az O beszédét s megtanuljuk-e abból,'hogy mi a mi kötelességünk? Megtanulunk-e hinni és szeretni? Megtanuljak-e, hogy testünk halála után lelkünk feltámad és Ítéletre vitetik? Megtanuljuk-e azt, hogy az O útjában kell járnunk, ha örök életet remélünk? Kedd, okt. 5, ,,0 magokat először az Urnák szentelték“ (Pál apostol II. levele a Korinthus-iakhoz, VIII. rész, 5. vers). A maczedónia-beli keresztyének példájával tanit Pál apostol, mikor azt mondja, hogy azok magokat először az Urnák szentelték. Mit jelentenek e szavak? Mi nem igen törődünk egyébbel, csak azzal, ami a mi múlandó testünk javát szolgálja, tehát a testnek vagyunk rabjai, a test életének szenteljük földi létünk napjait. A maczedónia-beliek nem igy gondolkoztak és nem igj' cselekedtek; ők megértették az Ur Jézus evangéliumából, hogj' a test nem használ semmit, a lélek az, ami megelevenít; ők azért nem a testnek, hanem az Istennek szentelték magokat, vagyis nem azért éltek, hogy testüket táplálják csupán, hanem azért, hogy először az Ur Jézus nj'omdokain lelkűk javát, örök életük üdvösségét keressék. És amit kerestek, bizonyára megtalálták, amiképen mi is megtaláljuk, amit keresünk. Ha testünk javát keressük, azt találjuk meg, de elveszítjük lelkünket; ha lelkünk idvességét keressük, azt találjuk meg s a mellett földi életünk, tehát testünk boldogságát is megnyerjük. Szerda, okt. 6. „Ma lett id vessége e háznak“ (Lukács ev. XIX. rész, 9. vers). Zákeus, a bűnös ember, nagj on megörült annak, hogy Jézus őt lakásában is megkereste; a zsidók pedig haragudtak, hogy Jézu« a bűnös házába is bement, mert nem értették, hogy ü azokért jött, kik elveszendők valának, hogy azokat megtartaná. Bement Zákeushoz s mint jó orvos, őt meggyógyította úgy, hogy valóban üdvössége lett annak. Mi hozzánk is szívesei bejön az Ur Jézus, kopogtat is szivünk ajtaján; de mi ritkán bocsátjuk Ót magunkhoz, vagy ha igen, nem sokáig türjük Őt meg szivünkben, melyet meg akar hódítani. Mi makacsok vagyunk és nem akarjuk, hogy valaki nekünk parancsoljon, minket vezessen: mi a magunk lábán akarunk járni. Ne feledjük itt el, hogy mi a bűnnek vagyunk szolgái és Jézus e rabságból akar minket kimenteni, tehát a mi javunkat akarja szolgálni: Miért ne engednők Ót szivünkbe, miért ne vezessen Ő, ki az üdvösségre, a bűn pedig, ha Ó előtte bezárjuk szivünket, a kárhozatra vezet? Csütörtök, okt. 7. „Meglássad azért, hogy a világosság, melj' te benned vagyon, setétség ne legj'en“ (Lukács ev. XI. r. 35. vers). Azt mondja szent könj'vünk, hogj' aki a szeretetben jár, világosságban jár. Azt mondjuk mi, hogy mi bennünk van szeretet, tehát mi is világosságban járunk. Igaz, van bennünk szeretet, de ezt, mint a pók az ő martalékát vagy kígyó az ő zsákmányát, ugv körül fogja és úgy lekötve tartja az önzés, hogy a szeretet mi bennünk csak önszert - tet lesz. Szeretünk mindeneket, de első sorban magunkat; szeretettel vennők fel a mások gondját is, de mert áldozattal járna, inkább szeretjük magunkat. És mégis azt mondjuk, hogy szeretet él bennünk, tehát a világosságnak fiai vagyunk. Pedig az önszeretet még nem szeretet, sőt bűnné fajul, mikor a mások szeretetét megsemmisíti szivünkben. Ne mondjuk tehát, hogj' szeretet van bennünk, olyan szeretet, melyet az Isten parancsolt; hanem lássuk meg, hogj' sötétségben járunk és vetkezziik le az önzést és végj ük fel a tiszta, igaz szeretetet, hogj' valóban világosságban járjunk! Péntek, okt. 8. „K éressétek először az Istennek országát“ (Máté ev- VI. rész, 33. vers). Mondjunk le hát a földi élet örömeiről és mindazokról az élvezetekről, amelyek édessé teszik életünket; ne gondoljunk másra, hanem csak Isten országára s annak javait keressük csupán ? Hiszen akkor nem érne semmit a mi életünk, mert nem örvendezhetnénk, nem szedhetnők az élet virágait! így szól a bolond az ő szivében. Igen, csak a bolond szól igy, mert a bölcs ember jól tudja, hogy Isten nem tiltja az élet örömeit, sőt inkább azokat is az Ó atyai szeretete adta. Élvezzük az élet örömeit; de ne ez legyen életünk első gondja, hanem az, hogj' az oda fel valókat keressük, azokat, melyek nem mulandók, mint az élet örömei, tehát Isten parancsolata szerint az Ő országát keressük, az Ő országának legyünk már e földön tagjai. Ha Isten törvénj'eit követjük, akkor az Ő országát keressük és találjuk meg. Ez pedig előbb való, mint az élet minden élvezete, tehát ezekért azt fel ne áldozzuk sohase. Szombat, okt. 9. „Megmarad a hit, a reménység és a szeretet, ez a három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet“ (Pál apostol I. levele a Korinthus-beliekhez, XIII. rész, 13. vers). Nagy ereje van a hitnek, amint mondatik, hegyeket is kimozdít helyűkből; nagy ereje van a reménységnek is, mert éle" tünknek az örök idvességet mutatja s ezzel csilapitja földi szenvedéseinket: de mindenek felett legnagyobb a szeretet. A szeretet Istene adja szeretet által életünket és tartja és vezérli azt a földi létben s az örökkévalóságban; az Isten szeretete adta nekünk az üdvösséget az Ur Jézus által; a mi szeretetünk, mely ismét az Ö ajándéka, szerez nekünk igazi örömet s adja a földi élet boldogságát. Lehet hited, hogy hegyeket mozdits vele, lehet remér j’séged, hogy nem félsz a szenvedésektől; de ha nincsen benned szeretet, bizony semmi vagy. H nincs benned szeretet Isten« d, szerető Atyád iránt, ha nincs benned szeretet földi testvéreid iránt és meg nem mutatod a te szeretetedet: meghalt állat vagy csupán. Youngstown, O. Mankó M. Gyufa. ref. lelkész.
