Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-25 / 39. szám
6. oldal. 39. szám. 1909 szept. 25 „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja Az első keresztyén gyülekezet. Krisztus eme szavait szószerinti értelemben venni e helyen még veszedelmes következtetésre vezető tévedés. Tehát Péter, ha neve csakugyan sziklát is jelent, csakugyan szikla is ? Akkor szó szerint kell értenünk az ,,anyaszentegyházat“ is. De ha Péter nem szikla, hanem ember, aminthogy más nem is lehetett és ha emberre szó szerint nem lehet anyaszentegyházat építeni: akkor jelképes beszéd az egész, ami közül betüszerinti értelmet adni csupán az egyetlen ,, anyaszentegy ház“ szónak, nem okszerű dolog. Hiszen ha Péter az anyaszentegy ház alapja, miért mondja Péter mégis: „más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely egyszer vettetett s amely a Jézus Krisztus.“ Péterről prófétái Ézsaiás e szavakban: „Azt mondja az Ur Isten: Imé én vetek Lionba követ, erős sundamentumót, aki hiszen, nem siet az“ (28:16)? S Péter apostol önmagát érti-e, mikor ezt Írja: „kegyelmes az Ur, kihez járulván, ki élő kő, az emberektől noha megvettetett, de az Isten előtt becsületes és drága?“ Nem lehet ez. Nem volt Péter szikla, olyan se volt, mint a szikla. Tudjuk, hogy fogadkozása ellenére elárulta az Üdvözítőt, Ilyen sziklára építeni nem lett volna tanácsos, tudhatta és bizonynyal tudta is az Üdvözítő, mikor figyelmezteté Pétert: „nrinek- előtte a kakas szólna, háromszor megtagadsz engemet“. A „szikla“ alatt tehát valami mást értett Jézus. O azt a bölcs embert, aki hallgatja és megtartja az O beszédét, ahhoz hasonlítja, aki kősziklára épit (Máté VIII: 19), O magát az Isten fiának lenni mondá. S midőn Péter Jézus eme kérdésére: „Ti pedig, kinek mondotok engem lenni?“, azt feleié: „Te vagy ama Krisztus, az élő Istennek fia!“, akkor hangzott el a nagyjelentőségű szózat. Péter olyan névvel nevezte Jézust, mely igazán megillette őt: Te vagy ama Krisztus! Jézus is a legalkalmasabb kifejezéssel illeti Pétert, hogy jellemezze igaz meggyőződéséből származott sziklaszilárd igazságát: Te szikla vagy, mutatja az igazság, melyet vallottál, mely benned vagyon, melyet tőled hallok először. Erre (t. i. az igazságra, mely Péterben szikla volt mindvégig, hogy Jézus a „Krisztus“, a Messiás) építem fel az én gyülekezetemet! „Ecclesia“ áll a görög eredeti szövegben, mely „ek-kaleo“- ból származik s jelentése: ki-hivni. Tehát a Jézus Messiás voltának igazságán épül fel a „kihivottaknak“, a gyülekezet tagjai sorába választottaknak, a hivő lelkeknek összessége! Ez be is bizonyult. A „pokol kapui“ is képes kifejezés. A régi városokat falak kai vették körül, melynek kapuiban tartottak szokás szerint tanácskozást, gyűlést. A „pokol kapui“ tehát gonosz tanácskozást, gonosz terveket és czélt jelentenek. Lehet, hogy ez a megfejtés kissé erőltetett, de aki jobb exe- getista, különb magyarázatra is fog jutni. Arra azonban semmiképen sem, hogy Jézus ekkor egyházat alapított. Egyházról, a szó valódi értelmében, mint institucionalis vallásos testületről, melynek tagjai egyesülnek s szabályoknak vetik alá magokat, egyházról, melyben a papság isteni tiszteleteket tart s szentségekben' részésiti a Krisztusban hívőket, még közvetlenül az első pünköst eseményei után sem beszélhetünk. Nem volt még akkor papi rend, az Úrvacsorának és keresztségnek sem volt sacer- dotális jellege. Az „ecclesia“ szónak értelme később fejlődött annyira, hogy többet jelentsen gyülekezetnél. Az a hatás, melyet Jézus hagyott maga után. uj lelkesedést, uj életet gerjesztett a lelkekben s ennek középpontját egy közös czélban ismerték fel. Eleinte nagyobb akadályok nélkül terjeszthették a keresztyénséget, de csakhamar tapasztalták, hogy szervezet nélkül semmiféle közösségi élet nem lehetséges, nem maradandó. A pogány és görög bölcselők fokozottabb, gyakoribb támadása, a római állam beavatkozása, üldözése sürgették e lépést. A körülményeknek úgyszólván kényszerítő hatása alatt a tanítványok szükségesnek látták Jézus követőinek tömörítését, szervezését. Ez a szervezkedés a hitegység fogalmából született meg, mely- j nek alapformája azon elv szerint van alkotva, hogy tagjai Krisztussal élő történeti összeköttetésben állanak s hogy tagjainak szellemi élete a Krisztus szellemének alapján nyugszik. így ala- j kult ki lassan az egyház. Természetes fejlődése ez. az akkori állapotoknak. Jézus maga volt oka az uj állapotoknak és azok ilyen irányú fejlődésének. Ö volt a forrása a kér. munkálkodásnak s igy a keresztyén egyház fundamentoma is O. De nem alapitója szó szerinti értelemben! A czikk továbbá ezt mondja: ,,az Anyaszentegy háznak Jézus a feje, az pedig gondolatnak is lehetetlen, hogy Jézust utólag választották meg az emberek oly tisztre, melyet elfogad-e, erre nézve nem nyilatkozhatott már“. Ezt a logikát, Írója iránti tiszteletből, nem kívánom bírálni. Álljon azonban itt e rövid magyarázat, miért nevezzük őt az Anya- szentegyház Fejének. Akik Krisztusban vannak, azok uj teremtmények. Azokat a szeretet köti egymáshoz, nem a külsőségek; azoknak élete isteni élet; azok jellemükben, lelkűkben átformálódnak: Krisztushoz lesznek hasonlók. S minthogy O a forrása e sok eredménynek, minthogy O benne találja meg az emberiség lassanként a legtökéletesebb példát, s minthogy ez az uj élet nélküle soha meg nem valósul, O lévén a szerzője, a kezdeményezője, sőt alapitója annak az uj viszonynak, mely az embereket Istenhez és egymáshoz fűzi és az Isten országának, melynek eljöveteléért az egyház is, .mint egy szerve az Isten országának, dolgozik: ennélfogvaO a Feje mind ennek. Nem az emberek választották őt meg e „tisztre“, sem az egyház megalakulása előtt, sem azután, hanem az O megváltói munkája, az emberek boldogságát, elősegitő igazság, melynek O volt a revelációja. emelte Öt e magaslatra. A vallásos emberiség és az egyház csupán felismerte benne a Fejet, de nem tette azzá. A következő pont a czikkben az ,, egy házalapi tást kétségtelennek tekintvén“, tovább megy s azt bizonyítja, hogy az első keresztyén gyülekezetei is Jézus alapitá Jeruzsálemben s az apostolok már szervezettnek tekintékazt. Ebből az tetszik ki, hogy az egyház előbb volt, mint a gyülekezet, holott gyülekezet nélkül egyház nem is képzelhető. Nem tudjuk különben, milyen értelemben vegyük itt e kifejezéseket: gyülekezet és szervezettség. Valamint az „egyház“ fogalma is különféle az uj-testamentomi irók használatában, egyértelmű lévén néhol a zsidó „khahal“ tartalmával, néhol a zsidó néppel, néhol pedig alig észrevehető különbséggel Isten országának fogalmával, feltételezhetjük, hogy a „gyülekezet“ és „szervezettség“ is nem azt jelenti a cikkben, mint az írásokban vagy a. mai viszonyok szerint. Mindenesetre gyülekezet vol az a tömeg, mely bármely alkalommal körül vette Jézust, mert hiszen „összegyűlt“. De nem volt öntudatos keresztyén gyülekezet, ami legvilágosabb jele a szervezettlenségnek. Beaver Falls, Pa. Bogár Lajos, ref. lelkész. (Folyt, köv.)
