Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-25 / 39. szám
39. szám 1909. szept. 25. „Amerikai Magyar Reformátusok T apja“ 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. \ asál’linp, szept- 26. „Mindenikünk az ő felebarátjának kedveskedjék, annak javára, azaz épületére“ (Pál levele a Róma- beliekhez, XV. rész, 2. vers). Azt jelentik e szavak, hogy szeressük embertársainkat, azaz valamit teszünkvelők, az ő javokra tegyük. Hogyan szokás ma szeretni? ügy hogy az a szeretet nekünk kamatozzék, ha kárára is van másnak. Igen, mert nem az a fő gondunk, hogy mit tegyünk másokért, hanem mindig azt nézzük, azt keressük, hogy valami hasznunk egyen, a szeretedből- Barátainkat is csak addig tartjuk jó barátoknak, amig azok hasznunkra vannak; ha pedig nekünk kell valamit érettük tennünk, terhesnek érezzük a barátságot s igyekszünk azt felbontani. Azt nézzük mindig, hogy mit ad más arra pedig nem gondolunk, hogy nekünk is kellene adni valamit másnak. Szeressük egymást, mint Krisztus is szeretett minket s adta magát áldozatul érettünk; inkább adjunk, mint vegyünk. Jusson eszünkbe, hogy Isten ingyen kegyelméből élünk, mozgunk és vagyunk. Hátid, szept. 27. ,,Az Isten az, aki cselekszi mindazt, hogy akarjátok, mindazt, hogy véghez vigyétek“ (Pál levele a Filippi- beliekhez, II. rész, 13. vers). Szép szavak ezek, méltók arra, hogy gondolkozzunk felettük. Az Isten oltotta belénk az akaratot és az Isten adja, hogy amit akarunk, véghez is vigyük; az Isten ereje munkál bennünk és velünk, hogy életünk czélját elérjük: ez azok értelme. így hát az Isten akarja, hogy a jót is, a gonoszát is csele- kedjük: ezt mondja az oktalan s ezzel védi magát a bűnös. Ue ne tévelyegjünk, az Isten jó s a gonoszát nem akarja. De mert nem kötötte békóba akaratunkat, hanem erkölcsi szabadsággal ruházott fel, hogy szabad akarattal cselekedjünk mindeneket: megengedte azt is, hogy bűnt cselekedhessünk, hogy a bűntudat súlya alatt annál jobban megismerjük a jót s annál inkább akarjuk és cselekedjiik azt. Isten akarja azt, hogy megismerjük az élet boldogságára vivő utat, Isten ad erőt arra, hogy legyőzve magunkban a bűnt, mely boldogságunk akadálya, akarjuk és véghez is vigyük azt. Kedd, szept- 28. „Nyugodjatok meg egjr kevéssé“' (Márk ev., VI. rész, 31). Olyan lázas életet élünk, lázas munkával úgy lefoglaljuk minden időnket, hogy néha testünk tápláltatására és az elfáradott test megpihentetésére sincs időnk. Nem nézzük sokszor testünk egészségét sem, csakhogy elérjük azt, amit keresünk, az aranynak és ezüstnek bőségét, életünk bálványait. Ezzel pedig vétkezünk testünk és lelkünk ellen egyaránt: testünket beteggé tesz- sziik, lelkünket pedig nem tápláljuk s igy abban is kárt vallunk. Nyugodjatok meg egjr kevéssé! így szól hozzánk is az Ur Jézus. J üssön eszetekbe, hogy magatok ellen vétkeztek, testetek teszitek koczkára és lelketek javát hanyagoljátok el a lázas munkában. Rövid az élet s ha sok esztendőkre eltett javatok is W h£TH£R therefore |e eat.or drink. I for whatsoever^ do,; do all to the I Glory of God." van, mit visztek magatokkal, mikor a földről el kell távoznotok hogyan adtok számot Isten előtt a ti sáfárkodásaitokról, mikor azt kérdi majd tőletek, hogy az O legdrágább ajándékával, a ti lelketekkel mit cselekedtetek? Nyugodjatok meg egy kevéssé és gondolkozzatok ezekről! Szerda, szept. 29. „Miért nézed a szálkát, mely vagyon a te atyádfiának szeméoen, a gerendát pedig, mely a te szemedben van, nem veszed eszedbe?“ (Máté ev„ VII. rész, 3. vers). Közös jellemvonása mindnyájunknak, hogy szeretünk egymás felett ítélkezni. Az ítélkezésben pedig kíméletlenek és kérlelhetetlenek vagyunk. Pedig amilyen mértékkel mérünk másnak, olyannal mérnek nekünk is s ha mi kíméletlenül Ítéljük meg embertársainkat, azok sem fognak minket kímélni. ítélkezéseinkben rendesen elfeledjük azt, hogy mindnyájan bűnösök 'agyunk s egyaránt Ítéletre méltók; nem látjuk soha a mi bűneinket, nem is igen Ítéljük meg magunkat azok miatt, hanem mindig a mások háza előtt seprűnk, mindig mások felett Ítélkezünk, pedig talán mi azoknál sokkal bünösebbek vagyunk. Ha az Isten olyan szigorú kérhetetlenséggel Ítélne meg, a hogy mi Ítélünk embertársaink felett: bizony egy perczig sem él hetnénk. Ez a tudat vegye el kedvünket a szeretetlen Ítélkezéstől s ez vezessen bünbánatra mindnyájunkat. Csütörtök, szept. 30. „Állj az Ur házának ajtajába és kiáltsad ott e beszédet : Jobbítsátok meg a ti utaitokat és cselekedeteiket!“ (Jeremiás könyve, VIII- rész, 2. vers). Isten, a mi Atyánk, ki minden gyermekeinek javát akarja, sokszor és sokképen szólott az emberekhez, hogy bűneik útjáról visszatérítse az üdvösség ösvényére. Szólott Isten a próféták által, legutoljára és legszebben szólott az O szent Fia, az Ur Jézus által. De az emberek kezdettől fogva siketek meghallani Isten beszédét és makacsok teljesíteni az O akaratát. Mi magunk is nem szeretjük hallani, mit O mond nekünk s ha meg is hallgattuk azt, nem sietünk úgy cselekedni. Pedig tudnunk kellene a régiek történetéből, ismernünk kellene a saját magunk eseteiből, hogy Isten nélkül élve, a bűn utján járva, csak boldogtalanság az ember bére; Istennel járva, az O akaratát követve pedig mindenki üdvösséget ialálhat. Jobbítsuk meg azért magunkat minél előbb! Fenlek, okt. 1. „Szolgáljatok az Urnák vigassággal, merjetek eleibe örömmel! (Zsoltárok könyve, C. rész, 2. vers). A régi zsidók felfogása szerint az Isten boszuálló Jehova, ki vasvesszővel áll a világ felett, hogy a bűnös embert könyörtelenül megbüntesse. Azért a zsidók félelemmel és rettegéssel mentek Isten elebe és áldozatokkal igyekeztek az O haragját meg- engesztetni. Minket az Ur Jézus arra tanított, hogy Isten a mi Atyánk, kegyelmes és irgalmas a megtérő bűnöshöz; mi azért nem félünk Tőle, hanem inkább szeretettel ragaszkodunk Hozzá. Ha Isten szeret minket és mi szeretettel ragaszkodunk Hozzá, ebből az következik, hogy parancsolatait, melyeket a mi javunkra adott, megtartsuk. Nem elég hát, ha azt mondjuk, hogj^ Istent, a mi Atyánkat szeretjük-: meg is kell mutatnunk ezt a szeretetet Bánta a mi cselekedeteinkkel. Szombat, okt. 2. „Meglássad, hogy amely szolgálatot az Urban vettél, azt betöltsed“ (Pál levele a Kolossé-beliekhez, IV. rész, 17). Minden embernek adott Isten valami szolgálatot; meglássuk, hog3T azt betöltsíik. Ha vagyonnal ajándékozott meg, szolgáljunk azzal másoknak is: enyhítsük az élet szenvedéseit s szegénységben sínylődő testvéreink gondját felveg\7ük. Ha családot adott s a családi élet boldogságával ajándékozott meg: a szeretet erejével kapcsoljuk magunkat kedveseinkhez, érettök szorgalmasan dolgozzunk, gyermekeinket az O útjában neveljük. Ha hivatalba helyezett s alkalmassá tett minket arra, hogy másoknak vezére legyünk: szeretettel és jóakarattal töltsük be kötelességeinket mindenek irántMindnyájunkat pedig üdvösségünk szolgálatának ajándékával áldott meg: üdvösségünket keressük és találjuk meg segedelme által! Youngstown, O. Hankó M. Gyula. ref. lelkész.
