Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-25 / 39. szám
2. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja1 39. szám. 1909 szept. 25. Egy arczkép. i Irta: Dr. Móricz B. Dezső. Tizenhat, éves korában azonban ismét érte ment az apja s erővel magával vitte, hogy. folytassa a mesterségét. Neki azonban sehogy, sem volt hozzá kedve, úgy hogy egyszer,egy kora reggeli órában már az antwerpeni országúton látjuk, amint lelkésze kiséri hosszú vándor útjára és ellátja jó tanácsokkal. Még egyszer leborultak a harmatos fűben, együtt imádkoztak s a gyermekifju elment megkezdeni pályáját. Mindössze egy nagy veres zsebken- kendő csücskében egy pár forintja volt, de szive tele reménységgel s izmait feszitette az akarat. Egy hét múlva Antwerpenben volt, hol egy hétig mint közönséges munkás dolgozott, azután meg egy hajón kapott munkát, mint evezős. Ezen a hajón ment el Londonba. Útközben annyira megszerette a kapitánya, hogy megérkezve, ajánlotta a kompániának, hogy alkalmazzák, mi meg is történt havi egy guinea fizetésért. Ebben az időben tört ki Amerikában a nagy háború, mely függetlenséget hozott, azok között volt a fiatal Astor is, ki azonnal megváltotta a hajójegyet öt fontért, a többi pénzét pedig visszaküldte apjának. Novemberben indult el a hajó, amelyiken ott látjuk a mi húsz esztendős erős, izmos Astorunkat. Vagy húsz darab fuvolát, egynéhány másfajta hangszert vitt magával, mert arra gondolt, hogy azzal alapítja meg jövőjét. Sokan voltak azon a hajón. Az utasok között ott volt egy német származású amerikai állatbőr- kereskedő is, ki látogatóban volt otthon. Ezzel kötött barátságot, ki nem győzött neki eleget beszélni az indiánokkal való bőrkereskedésről. Elgondolhatjuk, mennyire felizgatta az ifjút a fantastikus, sokszor hihetetlenül hangzó dolgok tudása, hallása. Elfelejtette fuvoláit s az azokhoz kötött reményét, elhatározta, hogy borkereskedő lesz. Erről álmodozott éjjel-nappal. Almában egyre-másra vásárolta a különféle nemes állatok bőreit s adta, kidolgozta, árulta azokat. Alig várta, hogy kikössenek. Pedig az idő roppant sokáig tartott. Csak márczius közepén érték el Amerika partjait. A Chesapeake mellett jutottak partra. Innen Baltimoreba mentek, honnan keserves csalódások után Astor tovább ment, New Yorkba New Yorkban megismerkedett Robert Bownéval, ki bőrrel kereskedett. Ennek szolgálatába állt. Dolgozott most annyit, a mennyit csak birt, de jó kedvvel, szogalommal és becsületességgel. A gazdája annyira megszerette, mint a saját gyermekét. Rábízta az egész üzlet vezetését s ő már egyedül is képes volt kiválogatni a bőröket, helyesen venni meg azokot, kidolgozni s eladni. Egy év alatt megtanulta nemcsak a vele való bánásmódot, de megtanulta az angol nyelvet is. Ekkor azután Bowne elküldte az első útjára. Egy erszény pénzt adott a kezébe és megmagyarázta neki, hogy mit tegyen. Összes fegyvere a fuvolája volt s ez több volt minden öldöklő szerszámnál, mert ezáltal szerették meg az indiánok. Ahova elért, amelyik törzset megtalálta, azok előtt elkezdett furulyázni, azután megtanította őket is. Úgy hogy ezáltal is és töltetlen becsületessége által megszerették azok is, és nemcsak hogy eladták neki az állat-bőröket, de még kalauzt is küldtek vele, hegy el ne tévedjen és hogy ki ne rabolják. így ment fel a Hudson River mellett Albanynak s a nagy rengetegen keresztül a Lake Champlain- nak és azt megkerülve, tért vissza New Yorkba megrakodva minden nemes bőrrel. El lehet képzelni Bowne örömét. Ezután barátja lett az ifjúnak, házába vitte, ott adott neki szállást, mint családtagnak s aztán bevette társul üzletébe. 1786-ban már egyedül nyitott üzletet New Yorkban a Water Streeten. Az egész üzlet egy boltból s egy pinczehelyiségből állott. Már addig volt egy pár száz dollár megtakarított pénze, aztán bátyja, aki mészáros volt, szintén adott neki kölcsön egy pár száz dollárt, sőt az öreg Bowne szintén kisegítette egy csomó bőrrel, melyet saját árában kölcsönözött neki úgy, hogy akkor fizesse vissza, mikor teheti. Most ismét elindult, de egy sokkal nagyobb útra. Az indiánokkal igazi barátságot kötött s hangszerüzletéből, melyet New Yorkban alapított, nagy mennyiségű fuvolát és hegedűt adott el. Összeszedve egy csomó bőrt, most Londonba hajózott velők s ott megmutatta, hogy lesz olyan jó eladó, mint amilyen vevő. Maga bőr-ruhába öltözött, hogy ezáltal is reklámot csináljon s hogy felvirágoztassa a londoni tengődő bőr-ipart. Csakugyan nagy üzleteket csinált. Összeszedett összes pénzét most olyan dolgokra fordította, melyek az indiánok között kapósak. Ezekkel megrakodva, tért vissza s elment velők az indiánok közé. Üzlete hamarosan igen nagyra fejlődött, különösen attól az időtől, mikor feleségül vette Sarah Toddot, aki nemcsak jó üzlet- asszony volt, hanem neki is jó protekció, összeköttetéscsináló, mert általa hamarosan bejutott a ,, Legjobb holland-newyorki szövetségibe. 1800-ban már egy sokkal nagyobb üzletet nyitott a Broadway 223. szám alatt s ott volt 23 évig. Már ekkor három hajója járt a tengeren, sőt még egy más hajót is küldött áruval Chinába, mely hajó egy év múlva tért vissza 70,0o() dollár tiszta haszonnal. Két év múlva vag\Tona meghaladta a két millió dollárt. De itt sem állt meg. Összevásárolt egy néhány ezer hold földet New Yorkban s öt- tiz év múlva eladogatta ismét, de ötszörös áron. Most már befolyt az Egyesült Államok minden nagyobb politikai ügyeibe is. Részt vett a telepitésekl en, a bőrkereskedés révén uj területeket fedezett fel. Kitalálta a jó centrumokot, megmutatta, hogy milyen utón kell haladni az Egyesült Államoknak és politikai belátásával igen sok ügyre valóban hasznos befolyással lett. * Itt van előttünk egy ember, arczképe egy embernek. Most már megértjük, hogy miért néz az a szem olyan bisonytalanul s mégis olyan határozottan; most már megértjük az arcz domborzatát és nemcsak élvezni tudjuk azt az érdekes fejet, de tanulhatunk is abból. Egy ember, aki olyan szegényen került ide, mint mi, egy ember, aki úgy feldolgozta magát. Mivel? Nem mással, mint szorgalmával, erejével, bátorságával s becsületességével. Hát mi bennünk nincsenek meg ezek a tulajdonságok ? Mi bennünk, magyarokban, nincsen meg a képesség arra, hogy úgy ki tudjuk magunkat fejleszteni ? Ki kell feszíteni azt a mellet. Bátran kilépni a porondra és nem a múlt ostoba rendszerén ágaskodni, hanem a jelenen tanulni. Most nem vagyunk Magyarországon. Nem vagyunk az ó-világ körülményei között. Bele kell élni magunnkat abba az uj helyzetbe, melyhez minden embernek joga van. Ki kell bújni a bányákból, ki kell hozni onnan népünket. Nem nekünk való az. Nézzünk oda a Hudson-ünnepélyre, ott keressük, mert ott megtalálhatjuk a mi itteni példáinkat. Mindannyian lehetünk olyanok, mint Astor, mindannyiunk előtt nyitva van az ut: ki tehát és előre! (Vége.) %
