Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-18 / 38. szám
10. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 38. szám. 1909 szept. 18. A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. III. Nagy Károlytól VI. Gergely pápáig. (814—1085.) I. A normannok és a szlávok megtérése. XX. Az oroszok a csatatéren, a fogságukba esett keresztyénektől ismerték meg először Krisztus vallását a IX. században; annak meghonosítását azonban részint Olga özvegy fejedelemnőnek köszönheti, aki Konstantinápolyba utaztakor a keresztyén vallást felvette (955), részint unokájának, Vladimírnak, aki görög téritők által magát megkereszteltette (918), a bálványképeket s szobrokat égette, tördelte s népét a Dnieper folyóhoz kirendelte s abba bemeritette. Az orosz egyházat jó ideig a konstantinápolyi pátriárkától függő kievi metropolita kormányozta, később Oroszország erősbödésével önálló pátriárkája lett az országnak s ennek székhelye Moszkva lett. A nyugotra költözött szláv népek közül a Karinthiában megtelepültek fogadták be először a keresztyén vallást; akik az avarok ellen a bajor herczegtől kértek segítséget; ez nyújtott is nekik s kedvéért a keresztyén vallást többen felvették a VIII. század közepén. A század végén pedig mind Bajorország, mind Karinthia Nagy-Károly hatalma alá kerülvén, ez itt a keresztyén vallást teljesen meghonosította. Ugyancsak Nagy-Károly a hatalma alá hajtott morva fejedelemség lakosai közé is bevitte a keresztyénséget s ennek a szláv népek között leendő megszilárdítására való tekintetből alapította a salzburgi és lorchi (később passaui) főpapi székeket. De ezen egybeköttetés Németországgal sokkal gyűlöltebb volt a szlávok s a német és latin nyelv sokkal idegenebb, hogy sem a keresztyénség nagyobb mértékben meghonosodhatott volna. Azért, midőn Ratislav morva fejedelem hazáját a frank uralom alól felszabadította a IX. század közepén, hogy népét a német befolyással szemben teljesen biztosítsa, Konstantinápolyból kért és nyert hittérítőket, a térités mezején már magukat kitüntetett Cirill és Methódius testvéreket, kik szláv nyelven tartottak ar.ép előtt egyházi beszédeket, ezen végezték az isteni tiszteletet, ezen nyelvre fordították le a Szentirást s ekképen közöttük a keresztyén vallást meghonosították. De a német származású papok, igy különösen a Szvatopluk által nyitrai püspökké kinevezett Wikhing (mert hiszen aNjdtra, Vág, Garam vidékén elterülő részei is hazánknak akkor a morva fejedelemséghez tartoztak), akik sehogy sem tudtak megbarátkozni azon gondolattal, hogy az isteni tisztelet ne latin, hanem szláv nyelven tartassák, folyvást áskálódtak a Konstantinápolyból jött szerzetesek ellen, sőt a pápánál is bevádolták őket, mint eretnekeket. Ezért Cirill és Methódus elmentek Rómába, hogy magukat tisztázzák, ahol VIII. János pápa helyben is hagyta a szláv isteni tiszteletet, mert hiszen Istent—-mint mondá — minden népnek kell tisztelnie s Isten minden nyelvet megért; Methódus pedig hűséget esküdött a pápának, vagyis elismertette a morvákkal a pápák fenhatóságát. Mig Methódus élt, szláv nyelven folyt az isteni tisztelet, de azután a latin nyelv és a római szokások lettek uralkodókká a morvák között is az egyházi élet terén; 1097-ik évben volt az utolsó szláv nyelvű istenitiszteletMorvaországból átment a keresztj’énség Csehországba is, kivált midőn Szvatopluk a cseh fejedelemnek, Borzivóinak a leányát vette nőül (871), Methódus csakhamar mind a fejedelmet, mind ennek nejét, szent Ludmillát, megkeresztelte, kik azután, valamint gyermekeik is, a keresztyénség meghonosításán hőn buzgói kodtak. Igaz, hogy Ludmilla meni^e, Drahomira cselszövényei s ennek ifjabb fia, Boleslav erőszakoskodásai miatt egy ideig veszélyben forgott a keresztyénség, de II. Boleslav alatt, ki a prágai érsekséget alapította (970), melyet a római szertartás befogadásának ígérete mellett a pápa is megerősített, a keresztyén vallás megszilárdult. A különböző néptörzsekre oszlott vendek között, kik a mai Berlin, Halle, Magdeburg, s Lübek környékén laktak, I- Ottó császár igyekezett a keresztyénséget meghónositani, alapított is több püspökséget s a magdeburgi érsekséget. De a vendek újból és újból fellázadtak, az ősi pogány oltárokat keresztyén papok vérével szentelték fel újból s a keresztyénség legkisebbnyomát is elenyésztették. Lengyelországba a keresztyénséget morva menekülők vitték be, mely ott 996 körül, midőn Miecizlav lengyel fejedelem a keresztyén Dombrovka cseh herczegnővel kelt össze, államvallássá lön. Később mindinkább közeledék Lengyelország Rómához, széni Péternek évi adót ajánlott s az előbb uralkodott szláv nyelvű istenitisztelet helyébe lassankint a római szertartásokat helyezte. II. A magyarok megtérése. A magyarok ősi vallásáról keveset tudunk. Ázsiában tartózkodásuk alkalmával valószinüleg közeli érintkezésben voltak a perzsákkal s ezek vallásából is vettek át egyet és mást. Némely emlékekből úgy látszik, imádták a napot, holdat s az eget, fénylő csillagaival együtt; ezeken kivül tisztelték a tűz, viz és levegő szellemeit, szóval a természeti elemeket- De valószínűbb, hogy hittek egy fő Istent, kinek neve ,,Terem“ (Teremtő) vagy ,,Eleve“ volt, kit néha a magyarok istenének vagy Hadúrnak is neveztek, aki haragjában mennydörög s ha valakire erősen megharagszik, azt agyonnyilazza (innen az istennyila, tüzes istennyila stb.) s hittek egy gonosz lelket, ki ördög vagy ármány nevet viselt; hittek jó és rossz szellemekben vágj' tündérekben s manókban. Isteneiknek hegyek tetején vagy berkekben, napfeljöttekor s naplementekor különféle állatokkal, leginkább fehér lóval áldoztak; az ily állatokat a papok vagy táltosok bonczólták fel, kik a leölt állatok belsejéből jósoltak is, amiért ezeket bonczoknak vágj' jósoknak is nevezték. Hitték, hogy harczias életüket majd a másvilágon is folytatják, hol az általuk elejtett ellenségeik szolgálandnak nekik. Ezért az elhunyt vitéz mellé annak lovát és hü ebét, fegyvereit és nyergét is melléje temették, hogy ezeknek a túlvilágon is hasznát vehesse. Az.elhaltak felett halotti tort ültek, a holttesteket pedig vagy elégették vagy források és folyók mellé, avagy dombok alá eltemettékA keresztyén vallásról egyet és mást hallhattak a magyarok már a IX- század közepe táján, miután a Kazárok — mint fentebb említettük — a keresztyénséget 860 körül felvették, ezekkel pedig mint véreikkel s szövetségeseikkel szoros érintkezésben voltak őseink, sőt mikora Fekete-tenger északi partjairól annak nyugoti oldalára, Etelközbe, majd onnan mai hazájukba költözködtek a magyarok, a kazárok közül is többen csatlakoztak hozzá) ok. (Folyt. köv.)
