Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-18 / 38. szám
38. s>ám 1D09. szept 18. ..Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5, ol.lal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, szeptember 19. ,,E képen az IJrnrk beszéde erősen növekedik vata és hatalmat vészen vala.“ (Cselekedetek könyve, XIX. rész.) Pál apostol Efé- zus városában tanítja az embereket. Mint mindenütt, itt is nayy eredményeket ért el; elérte itt azt is, hogy a bünös-tájosok, kik „ördögi mesterséget gyakoroltak vala, az ő kőnj'veiket előhozván, azokat mindeneknek láttokra megégetik vala“ s azután a Krisztus követőivé lettek. így vett hatalmat rajtok is az Urnák beszéde. Hát mi reánk mi hatása van az Ur beszédének? Sokra közülünk bizony semmit, a legtöbbre pedig csak ideig óráig hat a Krisztus evangéliuma. Pedig ha át nem alakit, ha hatalmat nem vesz az rajtunk, bizony hiába keressük boldogság ucját, soha meg nem találjuk azt. Olvassuk, hallgassuk az Urnák beszédét, hogy megtanuljuk, mi szolgál lelkünk javára, életünk boldogságára! Hétfő, szeptember 20- „Jól vagyon, jó és hiv szolgám 1“ (Máté ev„ XXV. rész, 23. vers.) A ki valami dolgot megbizás folytán végez, szolgál az ő megbízójának, urának. Mi is szolgák vagyuuk és szolgálnuuk kell az Isten, a mi Atyánk megbízása szerint. Az Isten azzal bízott meg, hogy földi életünk rövid idejében az O parancsolatai szerint éljünk, hogy ezzel a mi boldogságunkat szolgáljuk. Szolgálunk-e hát úgy, hogy szolgálatunk jutalmát megnyerjük: ez a kérdés ma. Mit szólunk, ha azt látjuk, hogy a szolga hütelen az ő ura parancsolatainak teljesitésébon s ha ezért a hütelen szolga büntetést nyer? Azt mondjuk, hogy a hütelen szolga megérdemli a büntetést. Hát ahhoz mit szólunk, ha azt mondja a szent-irás, hogy mi is hütelen szolgák vagyunk, inert nem a mi Urunk parancsolataiban szolgálunk, hanem szolgálunk a bűnnek, hogy érette büntetést nyerjünk? Azt kell mondanunk, hogy nem jól van ez igy s azt kell cselekednünk, hogy a mi Istenünkhöz térjünk, hogy jó és hiv szolgái legyünk. Kedd, szeptember 21. „Intlek titeket, hogy jó reménységben legyetek“ (Cselekedetek könyve, XXVII. rész, 22. vers.) A ki Istennek szolgál, magának szolgál, mert nem az Isten dicsőségét neveli, hanem élete boldogságát munkálja. Isten semmi nélkül nem szűkölködik; mi pedig gyakorta látunk szükséget; de Isten szól mi hozzánk, hogy jó reménységben legyünk, mert a szolgálatnak jutalmát bizonyosan elvesszük. Azért azok, a kik Istennek szolgálnak, azaz az O törvényeit követik, az O parancsolatai szerint élnek: nem félnek a legter- hesebb szükség idején, nem rettegnek a súlyos szenvedések napjaiban és nem esnek kétségbe a halál angyala előtt sem, mert tudják, hogy az Isten kegyelme kiveszi a szükségből, megmenti a szenvedésektől, a halál által pedig idvességre vezérli, az őrön életre méltatja az O szolgáit. Szerda, szeptember 22. „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj !“ (Példabeszédek könyve, XXIII. rész, 4 vers.) Minden utca-sarokra, minden ajtó fölébe, minden könyv első lapjára fel kellene e szavakat irni: Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj !“ Igen, mert úgy elrontottak már az emberek, hogy életüknek csak egy célja van, hogy meggazdagodjanak s ezért mindent, mi utjokban áll, könyörtelenül leta- poinak. Ugyan hát csak azért élünk, hogy minden áron gazdagok legyünk? Hát nem halottuk, nem láttuk vagy nem tapasz tál uk magunk is, hogy a pénznek szerelme a lélek gyötrelme? Az Ur Jézus nem szól a munka ellen, azt sem mondja, hogy ne gondoskodjunk magunkról és mindenikről, tehát a becsületes vagvon-szerzést nem tiltja; azt azonban nyilván megmondja, hogy „a hol vagyon a ti kincsetek, ott lészen a ti szivetek is ,.keressétek először Istennek országát és annak igazságát és mindenek megadatnak nektek.“ Dolgozzunk szorgalmasan, de ne éljünk csak a testnek, ,,mert a test nem használ semmit, lélek az a mi megelevenít.“ Csütörtök, szeptember 23. „Hagyja el a gonosz ember az ő útját és az álnok férfi az ő gondolatait, térjen az Úrhoz és O könj'örül rajta.“ Ésaiás könyve, LV. rész, 7. vers.) Mindnyájunknak szól Esaiás, mert mindnyájan bűnösök vagyunk. Ha ezt nem akarjuk elhinni egy szóra, vizsgáljuk meg magunkat és cselekedeteink, szavaink és gondolataink bizonyítsanak ellenünk. Lehetetlen, hogy a vizsgálat után még kérkednénk a mi jóságunkkal, sőt inkább megszégyenülve kell megváltanunk, hogy bizony bűnösök vagyunk és érdemtelenek Isten áldásaira. Ha ezt beismertük, önként következik, hogy bűneink útjáról Istenhez térjünk. Isten pedig irgalmas és kegyelmes, azért a megrérő bűnösnek ingyen megbocsát. Csak ne essünk vissza megint a bűnbe, hogy újra kárhoztasson minket a mi szivünk. Péntek, szeptember 24. „A szeretet ne legyen tettetés“ (Pál levele a Róma-beliekhez, XII. rész, 9. vers.) „Hogy milyen az igazi szeretet, megmondja Pál apostol. „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelveken szólnék is, a szeretet pedig nincsen én bennem, olylyá lettem mint a zengő érc, és a pengő cimbalom. És ha jövendőt tudnék is mondani, és minden bölcseséget tudnék is; és ha egész hitem volna is, ugy- annyira, hogy hegyeket elvinném helyekről, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha minden marhámat a szegények táplálkozásokra költeném is, és ha testemet a tűzre adnám is, ha szeretet nincsen bennem, semmit az nem használ nékem. A szeretet hosszutürő, kegyes a szeretet, nem irigykedik a szeretet, nem cselekszik álnokul nem fuvalkodik fel. Nem cseleke- szik éktelenül, nem keresi csak az ő maga hasznát, nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt. Nem örül a hamisságnak, örül pedig az igazságnak. Mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket reménjd, mindeneket eltűr. A szeretet soha el nem fogy.“ Szombat, szeptember 25. „Ha egymást szeretjük, az Isten mi bennünk lakozik“ (János I. levele, IV. rész, 12. vers.) Az Isten szeretet, tehát ha szeretet él bennünk, Isten lakozik szivünkben. Van e szeretet a mi szivünkben? Hogyne volna, — legalább szájjal mindig ezt mondjuk. Igaz, hogy van szeretet bennünk, de Íz is igaz, hogy nem lakozik azért szivünkben az Isten, mert a mi szeretetünk nem igazi szeretet, annak csak a neve szeretet. Igen, mert mi csak magunkat, jobban mondva testünket szeretjük, tehát nem az igazi szeretet van bennünk, hanem az önzés. Ha igazán szeretnők legalább magunkat, nem volnánk mértéktelenek az élet élvezeteiben és nem felednők el, hogy lelkünket is táplálnunk kellene. így eljutnánk lassan az emberek tiszta szeretetéhez és az Isten szeretetéhez is és boldog életet is élnék e földön. Mikor jutnak ezek eszünkbe? Youugsiown, O. Mankó M. Gyula. ref. lelkész.
