Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-11 / 37. szám
87. szám. 1909 szept. 11. 4. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5F — ‘ ^ Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, XJ. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. lelkész. TÁRS-SZERKESZTŐ : HARSÁN VI P. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, O. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesités és előfizetések, hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz küldendők. Czim: Rév. Julius M. Hankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. P. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, O. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: Í3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign ‘countries: One year $8. Half year $1.50. k Az iskolaév elején. Irta: YOÓ KÁROLY. Végre ismét benépesednek az iskolaépületek üde, vidám, tanulni vágyó ifjúsággal. Elmúlt a vakáció, a melyből bőven kijutott minden tanulónak, s megkezdődik a komoly, terhes munka. A lapdaverő, a pillangófogó és a játék ezerneme sutba kerül, hogy helyet adjon a nemes munkára szánt könyveknek s taneszközöknek. Az ifjúság ujult erővel, friss szellemmel néz az uj tanév elé, mely alatt az időt komoly munkában kell eltol - tenie, hogy biztos lépésekkel haladhasson előre a tudományok ezer virággal teleszórt mezején, s nap-nap után közelebb jusson a kitűzött célhoz: a gyakorlati életpálya kezdetéhez, amely pá- lván a komoly élettel kell megküzdenie, legyőzvén az útjába gördülő töméntelen akadályt. Korunk a lázas munka korszaka. Minden téren egy jelszót ismernek: csak előre. Minden ember azon iparkodik, hogy azt a helyet, a melyet a társadalomban elfoglal, mentül tökéletesebben betöltse. Nem csak egyes nemzetek, hanem az emberek is versenyre kelnek egymással. A tanulatlan, neveletlen elme rabigába görbéd, s valóságos szolgájává, vazalusává alacsonyodik a tanult, miveit elmének. Sőt erőforrásává válik a a leleményes üzletembernek. Az iskolázatlan ember, bár Sámson erejével birjon is, sehol sem érvényesülhet, annál kevésbé itt Amerikában, a business, az önös érdek e klassikus földjén, hol az emberek nem ismernek kíméletet, nem űznek tréfát senki fiával szemben, ha üzletről, saját énjükről esik a szó. Ember legyen a talpán, a ki a helyét megállja. Mit kell tennünk tehát, hogy a versenyt a lázas munka korszakának gyermekeivel fölvegyük? Tanulnunk, mivelődnünk kell. Különösen azon kell lennünk, hogy gyermekeink ernvedetlen szorgalommal, legyőzhetetlen kitartással, vasakarattal tanuljanak. Egy órát sem szabad mulasztaniok, ha azt akarjuk, hogy majdan sikerrel vehessék fel a küzdelmet. Mert minden mulasztás a jövőben érzékenyen megboszulja magát, minden elmulasztott óra egy-egy esztendőt rabolhat el életéből. Meg kell magyaráznunk, meg kell értetnünk gyermekeinkkel, hogy nem mások, hanem ki-ki a maga érdekeért tanul, tanulásával elsősorban önmagának lesz hasznára, saját jövőjének kovácsa, saját jövőjének alapját veti meg, ha jól készül az életre. De imádott hazájának, dicső nemzetének is csak úgy válik becsületére, hasznára, ha lelkének minden erejével iparkodik elméjét mivelni, tudását szélesíteni. A miveit amerikai nép tiszteletét és becsülését is csak oly arányban vívhatja ki, amilyen arányban magát a tudásban, az ismeretekben érdemessé teszi- És a magyar nép gyermeke tud tanulni, nem korcsivadék az, amelynek az agyát ködfátyol boritja, hanem életerős, testileg s szellemileg ép és egészséges faj, amely dolgozni, építeni és alkotni tud. Csak tőlünk, szülőktől függ, hogy az uj tanévben hatványozottabb erővel lássanak a munkához, a tanuláshoz. Mi szülök pedig jól tudjuk azt, hogy az elme mivelése egymagában véve nem elég; szükséges, hogy gyermekeink szivét is miveljük, a jó és nemes érzéseket benne felkeltsük és ápoljuk. Ez a nevelés dolga. Enélkiil az egetostromló tudás is csak haszontalan, rósz gyümölcsöt teremne. Jó nevelést pedig cuak az esetben biztosítunk gyermekeinknek, ha mi magunk jó példával tanítjuk őket a tisztes és becsületes életre. A példa hat. Amilyenek mi vagyunk, olyanokká lesznek gyermekeink. Ha a gyermek a szülőktől csak jót és nemeset lát, lehetetlen, hogy az a roszban lelje örömét. Amilyen a fa, olyan a gyümölcse; mert csak nemes fa terem nemes gyümölcsöt. Jól vigyázzunk tehát minden lépésünkre, minden tettünkre és cselekedetünkre, csak olyat tegyünk, olyat beszéljünk, amelyből gyermekeink csak jót és hasznosat meríthetnek. Ne mulasszuk el, hogy őket mindenkor a jóra serkentsük, tanulásra buzdítsuk. Éhez járul természetesen, mint a keresztyén nevelés első és legfontosabb föltétele, hogy gyertnekeink az Isten házát szorgalmasan látogassák és a vallás tánitási órákon részt vegyenek. Ha mi szülök mindezeket szorosan betartjuk és gyermekeink által betartatjuk, akkor fölemelt fővel mondhatjuk, hogy kötelességünket hiven teljesítettük és nyugodtan haladhatunk a révpart felé.
