Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-11 / 37. szám
37. szám. 1009. szept. 11. ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 3. oldal. Egy phiiippinó martyr. Irta: Harsányi István. Senorita Basilisa Deseo ebéd utáni siestáját tartotta a ház előtt levő'pádon, melyet két hatalm is kókuszpilma széles levelei védtek meg az égető nap sugarai ellen. Koromfekete haja — a phi- lippin nők legnagyobb büszkesége — ezer s ezer fényes szálban csüng alá a batnbus pad széléről. Arany himzéses papucsa a földön bever s láttatni engedi formás pioziny lábát, mely egy Tryl- bynek se válna szégyenére. Hófehér fogai, piros ajkai között az az elmaradhatatlan égő czigaretta. Letelepedtem a pad szélére, mely familiaritás egy cseppet se zavarta Srta Basilisát, ki a legelőkelebb benszülött leányok egyike San Francisco de Malaban-ban. Testvére generális Aquinaldo hadseregében s a lány is folyton összeköttetésben áll a felkelőkkel. Tagalog és spanyol nyelven beszélgettünk felváltva, ahogy könnyebben esett. Srta Basilisa nagyon kegyes hangulatban volt. Megajándékozott egy benszülött gyártmányú vasalóval, tubáktürővel és egv óriási karimáju bambuszkalappal. Ezenkivül szép, csengő hangon elénekelt egy spanyol dalt kérésemre. ,,Három százados a rabság. Testvérek, ébredjetek! Kiáltsátok: Halál a zsarnokra! Éljen a szabadság! A dal végeztével megkérdeztem: Basilisa, engem is a zsarnokok közé számit? Basilisa elnevette magát: Yon no Americano, tiene mucho grande bigotte. (Ön nerji amerikai, nagy bajusza van.) A nő és a politika külün-külön is veszedelmes, hátha még a kettő együvé kerül. Jobbnak láttam tehát felhagyni a politizálással. — Ki irta azt a szép költeményt, mit az imént énekelt ? Csudái kozva nézett reáin. Azt in ragyogó szemmel s végtelen enthusiasmussal válaszolta: dr. Rizal. Dr. Jose Rizal született 18(11. junius 19-én Calamban-ban, Laguna tartományban. Dr. Rizal nyolez éves korában irta első költeményét, melyben annyi hév és lán'goló hazafias érzés volt, hogy a benszülöttek sírva dalolják ma is kicsiny bambusz kunyhóikban. Tizennégy éves korában egy melodrámát irt, mely fényes sikert aratott a maniliai színházban. Ettől kezdve hire, neve gyorsan növekedett. A tagalog irodalom az ő koráig nagyon szegény volt. Egy pár bibliai történet, vallásos versek, miket a szerzetesek Írtak. A philippinúk mohón olvasták édes anyanyelvükön irt költeményeket, melyek telve voltak a tropikus fantázia ragyogó képeivel s egy boldogabb, szabadabb jövő reménységével. l)r. Rizal müveinek maradandó hatását élénken illusztrálja az alábbi eset. Az Egyesült Államok kormánya szerette volna végét szakítani annak az áldatlan harcznak, mely évek óta dúlt e gyönyörű szigeteken. Összehívták legelőbb a philippinókat, hogy terjesszék kívánalmaikat a washingtoni kormány elé. A philippinúk hét pontba foglalták kívánalmaikat, melyek között az utolsó az volt, hogy űzzenek ki minden szerzetest a philippini szigetekről. A szerzetesek természetesen nem jó szemmel nézték dr. Rizal működését, ki e közben zsenialitásával a spanyol katonai köröket is megnyerte. Gyönyörűen festett, kitűnő szobrász volt. A szerzetesek intrikéi miatt nemsokára kénytelen volt búcsút mondani hazáj inak. Párisba ment, hol orvosi diplomát szerzett s a szemészetben kiváló specialista volt. Innen Madridba ment, hol nemsokára bölcsészeti doktorátussal tüntették ki. Ezután bejárta Németországot, Ausztriát és Belgiumot. Ez utóbbi helyen irta ,,Noli me tangere“ czimü hires regényét, 1888-ban visszatért hazájába, de regénye miatt ismét menekülnie kellett. Egy darabig Japánban időzött, majd Londonba ment s itt irta a ,, Philippini szigetek történelme“ cziinii müvét. E remek műből ma alig lehet találni egy pár példányt, mert a szerzetesek a vesztőhelyre juttatták, kinél e könyvet megtalálták. Azért titokban mégis olvasták s dr. Rizal müvei ébresztették fel a tagokig népben az összetartás érzetét és a szabadság iránti lángoló szeretetet. Nemsokára ismét visszatért azzal a szándékkal, hogy Borneo szigetén szabad gyarmatot alapit a philippinúk számára. Tervét nem vihette ki, mert a maniliai kormány elfogadta s a Dapitan- szigetre deportálta. Négy évig élt itt számüzötten. Ekkor hivatalos engedélyivel visszatért Manillába s a cubai spanyol hadseregbe készült orvosnak. Ajánlatát el is fogadták s 18ÍK! szept. 3-án, mikor hajóra akart szállni, elfogták s a „Fuerza de Santiago“ kőfalai közé zárták. Négy hónapig tartották fogva sekkor minden kihallgatás nélkül halálra Ítélték. Dr. Rizal nemes resignációval fogadta a kegyetlen Ítéletet, melyet a kivégzés előtt való nap estéjén hirdettek ki előtte. Ez éjjelen irta egyik legszebb költeményét: ,,Ultimo Adjos“ (Utolsó Istenhozzád), A gyönyörű költeményből prózában egy pár sort ide igtatok, de ez csak halvány másolata az eredetinek: „Isten veled, imádott hazám, elveszett édenünk, Isten veled! Isten veled, te napszerette föld, kelet tengerének gyöngye Örömmel halok meg érted. Oh, te jól tudod! Bánat volt eddig osztályrészem csak, gyönyörből számomra nem jutott. Imám száll égre az elhagyottakért, kik nyomort, kínzást szenvedtek érted, a megtört szivü anyákért, kiknek arczán barázdát szánt a köny, bus özvegyek, halálra kinzott foglyok, árva gyermekekért Imádkozom érted, drága hazám, hogy légy szabad végre.“ A felkelő nap egy vékony sugára hatolt be a tömlöcz sötét ablakán. Dr. Rizal befejezte költeményét. Felöltözött szépen fekete ruhába s reggel 6 órakor szuronyos katonák kísérete alatt megesküdött Josephina Brockmannal, ki egy előkelő német nő volt. A bennszülöttek ma is végtelen áhítattal emlegetik a szép feli éra rczu signoritát, kinek szeméből ki nem apadt a könny. Dr. Rizal esküvőjéről egyenesen a vesztőhelyre sietett. A tengerparton levő Luneta volt a vérlázitó tett színhelye. Elérkezett az utolsó perez. A hóhér összekötözte dr. Rizal kezeit s arczczal a tenger felé állította, hogy mint árulót, hátulról lőjjék le. Dr. Rizal pirulva tiltakozott e meggyalázás ellen. Hiába volt minden tiltakozás. Fiatal neje ott zokogott tőle pár lépésnyire. 7 óra 5 perckor felhangzott a kommandó. Egyetlen egy katona sütötte el fegyverét. A golyó hátán keresztül fúródott, de mivel még élt, újabb tüzet vezényeltek. Igv halt meg mint martyr a nemeslelkü hazafi. A kivégzés után a philippinúk között az a babonás hit terjedt el, hogy dr. Rizal fel fog támadni. És be is teljesedett. Harmadéves halála évfordulóját Manillában fényes ünnepélylyel szentelték meg, melyre dr. Rizal édesanyja, nővére és Németországban élő neje is eljött s az amerikai hadsereg képviselői is nagy számmal vettek részt a martyr ünnepélyén. I
