Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-11 / 37. szám
2. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 37. szám. 1909 szept. 11. Az amerikai magyar reformátusok ügye. (Budapesti Hírlap.) Amerikában élő református véreink között öt esztendő óta dúl az áldatlan tgptvéri harcz. Magyar református egyház magyar re- forma tus .'egyház ellen, magyar református pap magyar református pap ellen harczol a hitélet mérhetetlen kárára és bizony a magyar névnek se valami nagy dicsőségére'és hasznára. Két párt küzd egymással. Az úgynevezett csatlakozottak és nem csatlakozottak pártja. A csatlakozottak, vagyis az amerikai magyar református egyházmegyébe tartozó és a hazai egyetemes egyház fönhatósága alatt álló amerikai magyar református egyházak és lelkészek azt tartják, hogy az ő küzdelmük jogos, mert azt akarják, hogy a magyar református egyház Amerikába szakadt híveit ne szedjék szét különböző amerikai felekezetekbe az idegen missziók, hanem maradjanak meg Amerikában is azoknak, amik születésüknél fogva voltak: magyar reformátusoknak. Követelik, hogy az amerikai magyar református egyházak élén hazai képzettségű lelkészek álljanak és hogy a magyar reformátusok pénzén épült magyar református templomok, parókiák és iskolák ne kerüljenek idegen kézre és végre, hogy épp úgy, amint az évszázadokkal ezelőtt bevándorolt németek, hollandok és francziák templomaikban még ma is sok helyen anyanyelvűket használják: úgy a vasárnapi, szünidei, esetleg mindennapos iskolák felállításával az amerikai magyar református egyházak is biztosítsák templomaikban a magyar nyelv kizárólagos uralmát. A nem csatlakozottak, vagyis az amerikai magyar református egyházaknak a Reformed és Presbyterian Church fönhatósága alatt élő tábora hazafiságban és vallásosságban kiállja a versenyt a csatlakozott egyházakkal és lelkészekkel s a nem csatlakozott egyházak és lelkészek munkája se szolgál más czélt mint azt, amit a hazai egyház fönhatósága alatt álló egyházak és lelkészek szolgálnak, azzal a különbséggel, hogy hitük szerint lelkiismeretlen dolog az amúgy is szegény magyar református egyháztól anyagi segítséget elfogadni akkor, mikor odahaza is, különösen a nemzetiségi vidékeken, sok az isiápolásra szoruló magyar református egyházak száma és ami a csatlakozás elleni főérvük, amikor nincs, nem is lehet kétségük az iránt, hogy az amerikai missziók támogatását, amint tizenhét éven át elfogadták, úgy ezután is elfogadhatják, hitbeli életüknek és nemzeti érdekeiknek a legcsekélyebb sérelme nélkül. Hogy a két tábor, czéljaik azonossága mellett is, egymás ellen küzd és harczol és valóságban egyik a másik kiirtására törekszik, ar.r.ak több oka van. Az ebő és talán a legfontosabb az, bogy a hazai egyház a haza való pályázhatás jogától megfosztotta mindazokat a lelkészeket, akik annak idején a hazai egyházhoz nem csatlakoztak s még ina is a Reformed és Presbyterian Church fönhatósága alatt állanak és a nem csatlakozott lelkészeket kizárta az országos nyugdíj- és gyámintézet kebeléből is. A hazai egyház e határozatát súlyosbította azzal, hogy a nem csatlakozott egyházaknak hazai képzettségű lelkészeket nem ad s mi több, Amerikában rendes utazó misszionáriust tart, aki a Reformed és Presbyterian Church alá tartozó magyar egyházak területén ellen-egyházakat szervez. így terjed egyre jobban az egyenetlenség. így történt azután, hogy árúig légió azoknak a magyar telepeknek a száma, a hol a református magyarság nincs szervezve, addig New Yorkban három, Bridgeporton, Philadelphiában, Alfán, New- Brunswickon, Buffaloban és Johnstownban két-két református magyar egyház van. Idestova öt esztendeje folyik a harcz — szakadatlanul. És a harcz hevében a két táborra oszlott papság kezében ugyancsak villognak a mérgezett hegvü fegyverek. Az Ur szolgái, a nemzeti ügy misszionáriusai a nagy nyilvánosság előtt mossák szennyeseiket és nem ritka az az eset sem, hogy az egyik magyar pap a másik papot elfogatja, bíróság elé hurczolja vagy az utczán végigku- tyakorbácsolja —- nemzeti dicsőségünkre! Csakugyan itt az ideje, hogy e harczok megszűnjenek és az Egyetemes Konvent módot találjon a Reformed és a Presbyterian Churchel való megegyezésre oly alapon, amely egyik küzdő félt se alázza-meg és mégis biztosítja az összes amerikai református magyar egyházak és lelkészek egységes munkálkodását a református hitélet hasznára és nemzeti érdekeinknek itt a tengeren túl való hathatós védelmére. Megjegyzések. Az előbbi czikk szerzője általában véve helyesen ítéli meg a mi helyzetünket, bár ott, ahol a harczról szól, túlságos keményen Ítél. Harczolunk ugyan, de ma már higgadtabban, mint előbb; akik közöttünk még ma is személyi harczot csinálnak, azok nem képviselik a többséget egyik oldalon sem s azok ma egyik táborban sem bírnak tekintélyével, sőt egyik oldalon sem kedvesek, mert a gyülölség által vezetett személyeskedéssel kárára vannak a tiszta elvi harcznak. A csatlakozottak elvi meggyőződése az, hagy az amerikai ref. magyarság ősei hitében csak a hazai egyház felügyelete s ebből folyó anyagi támogatása mellett és csak hazai képzettségű lelkészek vezetése alatt tartható meg. A nem-csatlakozottak elvi meggyőződése az, hogy hazai gyámkodás és á hazai pénznek ide küldése felesleges és káros, mert egyfelől gátolja az itt élő reformátuss igot abban, hogy az amerikai egyházi élettel közelebbről megismerkedjék s annak javát hasznára fordítsa, másfelől káros, mert a hazai egyházaktól von el sok pénzt, amire pedig otthon nagy szükség volna. Ami a lelkészképzést illeti, azt kívánni, hogy csak hazai képzettségű lelkészek lehessenek itt [»apók, tájékozottlanságból és az amerikai papnevelő intézetek lebecsüléséből származik. Hogyan fogadhatná el azt a kikötést akármelyik amerikai felekezet, hogyan nyugodhatna ebbe maga az amerikai magyarság is, mikor mind a kettő jól tudja, hogy eredményes munkát a hazai képzettségű lelkész is csak úgy teljesíthet itt, ha előbb megtanulja azt, amit otthon nem tanult és nem látott, hogy valóságos missziói munkát kell neki végeznie. Az igaz, hogy az amerikai magyar ref. lelkészképzésnek ma sok hibája van s azért az itt végzettek nem mind tanult theologusok; helyesebben mondva, a gyakorló lelkészek nem mindnyájan bírnak azzal a tanultsággal, mint az otthoni vagy az angol nyelvű egyházak lelkészei, mert tanulmányaik teljes befejezése előtt avattattak lelkészekké. De ez eRen magok az amerikai segélyző egyházak felemelték már szarokat, azt kívánván, hogy a bevándoroltak lelkészei is teljes képzettségűek legyenek s ha mi is rajta leszünk, ezek a visszaélések hamarosan megszűnnek, Véleményéin szerint a. limai egyházból való kirekesztés és az ismert kedvezményeknek megvonása nem keresztyéni, mert a megtorlás a boszu müve; de emiatt ma egyikünk sem panaszkodik. Fáj azért mégis, hogy megtagad a hazai egyház, mikor mi éppen úgy magyarok és reformátusok vagyunk, mint a debreczeni püspök vagy Bánffy Dezső báró; de ezt már csak magunkba zárjuk. Ha kitaszított is a hazai egyház, mi jó magyarok és jó reformátusok maradunk s arra igyekezünk minden erőnkből, hogy ide szakadt magyar ref. testvéreinket magyarságukban és hitükben megtartsuk Ez pedig nekünk is csak addig sikerül, mint a hazai egyház fönhatósága alatt itt működő egyházaknak és lelkészeknek; mert sem mi, sem ők meg nem akadályozhatják azt, hogy magyar népünk itt maradó része gyermekeiben, illetve unokáiban el-ame- rikaiasodjék s beolvadjon nyelvileg, szokásaiban és egyh.Vzilag is Amerika testébe. Mind e kérdésekről bővebben fogunk még Írni. Hankó M. Gyula, ref. lelkész.
