Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-11 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR íHagpr Ammnm Ei'farmpíi latinéi. X. évfolyam. 37. szám. MEGJELEN MINDEM SZOMBATON. $1 u b l i 01; r í> in it k 11| mi Salucíla g. Youngstown, 0., 1909 szeptcm. II. Entered as second-class matter January 2d, 1909, at the Post Office at Youngstown, O., Under the act of March 3, 1879. Lombhulláskor. I. Nem tudom én, az Enyészet M ért oly kedves nékem? Mért tudok ugv elmerengni A hulló levelén, Őszi mezőségen ? Talán, mert a lombhullásban Nem elmúlást látok, Hanem egy uj, bűvös-bájos Leendő világot, Ezernyi virágot. A sok levél mintha, mintha Csak azért peregne, Hogy jó puha ágyot leljen A virágok ezre, — Jövő Kikeletre. S a sok tűnő emberélet, Mely lehull a porba, Mintha ilyen ágyat vető Pergő levél volna — A jövendő korra. II. A tavaszi virulásban Annyi fájó lemondás van, Annyi néma bánat: — Hogy a nyárnak sugarából Ó semmit se láthat; Szépségéből oda semmit Nem vihet magával; — Ugv van tőle elválasztva Lehulló virággal, Tűnő ifjúsággal. A Nyár forró sugarában Oly sok tompa bágvadtság van, Oly sok osüggetegség; Hogy füzéből nem marad meg Csak a puszta emlék; Az őszre át alig viliét Valamit belőle . . . Szétfoszlik a gazdagsága, Lehull a gyümölcse, Elfogy az erője. Csak az őszi hervadásban, A zizegő lombhullásban Hangzik a reménység: — Hogy az élet, az ékesség Nem pusztul el végképp’, — Hervadó Ősz — a télen át — Csodás szeretettel Összekötve egy leendő Ékes uj élettel, Jövő Kikelettel. Csabdi. NAGY YINCZE.
