Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-04 / 36. szám
4. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 36. szám. 1909 szept. 4. ¥ = -.... =N[ Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. lelkész. TÁRS-SZERKESZTŐ : i HARSÁNVI P. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, 0. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesités és előfizetések, hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz küldendők. Czim: Rév. Julius M. Hankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. P. KARSANYL PUBLICATION OFFICE : •Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, O. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50. Rövid felelet. Miután a Nagyt. Szerkesztő ur e lap 35. számában — tisz- teletes Bogár Lajos atyánkfiának tárgyilagosan, elfogultság nélkül irt czikke mellett, tiszteletes Dikovics János newarki lelkész harcziasan gyanúsító, név szerint ellenem irányított czikkét is közölte, — remélem helyet ad az én következő soraimnak is. Mindenek előtt kijelentem, hogy nem vitatkozási vágy Íratja velem a következőket; de a megtámadottnak kényszerhelyzete, s azon remény, hogy válamicskét talán használhatok ezzel azon ügynek, melyet előmozdítani mindnyájunk egyforma kötelessége. Alig van e földön valamire való nép, mely az Egyesült Államokban nem csak képviselve, de egyúttal szervezve is ne volna: de mindezek közt aligha van egy is, mely annyira önmagában meghasonlott volna, mint az amerikai magyarság, ’s annak különösen azon része, mely a református hitfelekezethez tartozik. Példa szerint szólok: tegyük fel, hogy Miskolczról ide vándorol három fitestvér, kik egy családban nőttek fel, egy iskolába ’s egy templomba jártak odahaza. Itt Amerika három legna- gvobb városában (New York, Philadelpia és Chicago) telepednek le külön-külön, ’s mint vallásos és magyar emberek csatlakoznak lakó helyük magyar ref. egyházához (eltekintek e dologban attól, hogy ugyanazon helyen két egyház is van már.) Ez által (ne ámítsuk magunkat, mert a való ez) három egymástól külön álló felekezetnek tagjaivá, t. i. az első a magyarországi Ref. Egyháznak, a második az amerikai Presbyterian Egyháznak, a harmadik végre a Reformed Churchnek. E három közül egyik sem hajlandó a msikba olvadni, sem arról, a mi őt a másiktól megkülönbözteti, annak javára lemondani, — s igy egymástól külön álló felekezetek maradnak azok ez utánra is. Igaz, hogy a magyar ref. gyülekezetek ma még egyformák, de az is igaz, hogy a mai alapon ez örökké tartani nem fog. Az előttünk álló száraz tény az, hogy az eredetileg egységes amerikai ref. magyarság, ma három külön felekezethez tartozik. Én az egység megbontásával nem vádolok senkit, s a jó akaratot elismerem mind a három felekezetnél. Tudom, hogy a Reformed Church odaadó szeretettel kezdte meg a munkát, hisz — Istennek hála — annak segítségével építettem az első magyar templomot e földrészen 17 évvel ez előtt; de a munka a melyhez fogott, erejét meghaladta. A Presbyterian Church a leghivatot- tab, s legalkalkalmasabb, mert legerősebb e munkára, — de megkésett*); a mit azonban tett kötelességből és szeretettel tette. A magyarországi Ref. Egyháztól pedig az e téren való munkálkodás jogosult voltát megtagadni lehetetlen, hiszen népünknek legalább 80 százaléka csak ideiglenesen tartózkodik itt, — s alig várja az időt, hogy vissza haza mehessen, — és igy tulajdonképen nem egyéb, mint a magyarországi Ref. Egyház külföldön élő része, tagja. Itt ugyan igaz az, hogy ma egyik se- gélyző egyház sem téríti népünket más vallásra. El kell ismernünk, hogy missiói működésével, a három külön felekezet közül mindegyik jogosan, sőt kötelességszerüen cselekedett; de ép úgy el kell ismernünk azt is, hogy ez által az addig egjséges magyar reformátusságot három részre szakította, a minek nyomán viszálykodás és a gyűlöletes testvér harcz állott elő. Lehetetlen dolog itt nem látni azt, hogy a felekezetieskedés szakadást és versengést hozott létre. Miért nem tud ama három felezet egy- gyé lenni? Ki ne ismerné el, hogy az egység jó és kívánatos, úgy nagyban mint kicsinyben egy aránt, s pedig lélek és igazság szerint, — nem formaszerüleg vagy erőszak által, de szabadon. Ha Magyarország lakossága egy volna a Krisztusi hit- és szeretetben; úgy megszűnne minden felekezeti, faji és nemzetiségi gyűlölködés. Nem csak kívánatos azonban az egység, de lehetséges is; mert ha 16 évszázaddal ez előtt egyesíteni tudta a Keresztjén Egyház Délnvugati-Ázsia, Dél-Európa és Észak-Afrika egymástól oly igen különböző népeit, miért ne egyesíthetné ma a nyu- goti nemzeteket,— hisz elébb-utóbb úgyis egyesíteni fogja a föld összes népeit (Ján- 10:16). Jól s igazán mondja e lap nagyt. szerkesztője a 34. számban, hogy ,,a szeretet pedig nem felekezetieskedik.‘‘ Ha az egyes felekezetek tontosabb dolognak tartanák Krisztus urunk parancsolatának (Ján. 13 : 34) teljesítését, mint a téveteg emberek által alkotott hit- és tantételekhez stb. való ragaszkodást; akkor az egység a Keresztyén Egyházban hamar létre jönne. Más példák is vannak. Tucat számra nevezhetnék meg csak ez egy államban, alig hét vagy nyolc száz lakossal biró városkákat, melyekben 4—5 külön felekezeti templomban 4—5 külön lelkész munkálkodik, — több egymás elleni versengéssel, mint jóakarattal; pedig az egész városkából sem lenne egy nagy gyű lekezet. Mire jó ez erőfecsérlés és meddig tart még? Hogy tiszt. Dikovics János ur cikkére adandó egy érdemleges válaszomat közölje a Nagyt. Szerkesztő ur, azt nem kívánhatom, mert nagyon sok mondás férne ama cikkhez. Tiszt. Dikovics urnák —- sine ira — szeretettel csak azt tanácsolom, hogy igyekezzen jobban megismerni és elhinni az Ur Jézus és az apostolok tanítását s akkor tudni fogja, hogy a Szent írás tanít ugyan Sátánról, de dualizmust nem ismer; továbbá, igyekezzen jobban követni Megváltónknak az igazságra és szeretetre vonatkozó parancsolatát; akkor egy oly cikk többé nem hagyja el iróasztalált. KOVÁCS-JÁNOS. *) Nem késett meg, sőt már 1851-ben megkezdette New York-ban. Szerk.
