Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-04 / 36. szám
36. szám 1909. szept. 4. 5. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Tudakozzátok az Írásokat. Vasárnap, szept. 5. „Mindent cselekedhetein a Krisztus által, ki engemet megerősit“ (Pál levele a Philippi-beliekhez, IV. rész, 13. vers). Be kell látnunk, hogy a magunk erejéből semmik vagyunk; el kell ismern ünk, i >gy csak Isten lelke által lehetünk erősek. Arra tanit minket az Ur Jézus, hog}7 mindeneket megcselekedhetünk, hp Istennel járunk, ha az O atyai kegyelmének segítségével munkálkodunk. 4ki vissza vezetett minket Istenhez, aki i hit által erőt ad az erőtlennek, bátorságot i félénknek, kitartást a szenvedőnek : a Krisztus legyen velünk minden mindenekben. Imé nézzük meg azokat, kik a Krisztus evangéliumát elfogadták s annak parancsolatait követik; nézzük meg aztán azokat, kik nem az O evangéliumának utaiban járnak; hanem az emberi bölcseségre esküsznek: mindjárt meglátjuk a különbséget s megtanuljuk, hogy csak a Krisztus által lehetünk erősek. Hétfő, szept 6. ,,Oltalmazzátok azért szorgalmatosán a ti lel- keteket“ (Mózes V. könyve, IV. rész, 15. vers). Amig az emberek féltő gonddal őrzik testük épségét, addig lelkűkkel keveset vagy semmit sem törődnek. Pedig a lélek drágább és becsesebb a testnél, mert inig a test múlandó, addig a lélek örök életű. Azért, ha törődünk valamit testűnkkel, sokkal inkább gondolnunk kéll lelkünkre; ha testünknek megadjuk táplálékát, meg kell adnunk lelkünk eledelét is. T? k» V ; -:<r Oltalmazzuk azért szorgalmatosán a mi lelkünket, annak tisztaságára nagy gonddal vigyázzunk, táplálékát a test eledelénél többre becsüljük. Oltalmazzuk lelkünket a bűntől, mely azt beszennyezi és tápláljuk lelkünket az Ur Jézus evangéliumával, mely azt a bűn ellen való harczra megerősíti. Kedd, szept. 7. „Megemlékezem a szövetségről, mély vagyon közöttem és közöttetek“ (Mózes I. könyve, IX. rész, 15. vers). A zsidók azt hitték, hogy Isten velük, mint saját népével, szövetséget kötött s e szövetségből kifolyólag Istennek mintegy kötelessége, hogy Izrael népét áldásaival pregajándékozza. Hogy azonban a szövetségből az is következik, hogy Izrael népe tisztelje Istenét és parancsolatait megtartsa, erről sokszor elfeledkezett. Mi is azt hisszük, hogy Istennel, mint Atyánkkal a Jézus által mindnyájan szövetségben vagyunk, de mi is gyakran elfeledjük, bogy az Isten, mint jó Atyánk, minket szeret, tehát nekünk is szeretnünk kellene Őt s szeretet tin két nem áldozatokkal vagy üres szavakkal, hanem az Ő parancsolatainak igaz megtartásával kell megmutacnunk. Mától fogva legyünk egészen mások s akik eddig nem gondoltunk Istenre, sem az Ö parancsolataira, mutassuk meg iránta való szeretetünket életünk cselekedeteivel. Szerda, szept. 8. „Haliám az Urnák szavát, ki ezt mondja vala: kit küldjék el és kicsoda mégven el? És mondók: Imhol én, küldj el engemet“ (Ésaiás, IV. rész, 8. vers). Ésaiás próféta engedelmeskedett Isten parancsolatának s elment. hogy hirdesse az Ő akaratát Izrael fiainak. Voltak emberek, kik életüket sem sajnálták, ha Isten hivó szavát hallották, hanem szembe állottak királyokkal is az igazságért. Vannak ma is emberek, akik Isten szavának engedve, elmennek a pogányok közé is, hogy hirdessék az Ö törvényeit. Hát mi hallgatunk-e Isten szavára, elmegyünk-e oda, ahova Ö küldeni akar minket ? Bizony, mi rendesen vonogatjuk magunkat s legtöbbször a legkönnyebb munkát sem vállaljuk, melv- lyel Ö megbízott. Jól van-e ez igy? Csütörtök, szept. 9. „Hol szedtél ma és hol munkálkodtál?“ (Ruth, II. rész, 19. vers). Ezt a kérdést tegyük fel mi is minden este magunknak és erre a kérdésre adjunk igaz feleletet; igy cselekedeteinket megítéljük s ha hibásoknak találtuk magunkat, bizonyára eljutunk oda, ahova Isten vezetni kíván, a megtéréshez és bünbocsánathoz. Mert lehetetlen, hogy meg ne lássuk, hogy nem ott szedtünk és nem ott munkálkodtunk sokszor, ahova Isten állított s ahol lelkünk javára is szerezhettünk volna valamit. Ha pedig ezt megláttuk, innen csak egy lépés a megtérés, melyre Isten kegyelme bünbocsánattal felel. Tartsunk hát magunkkal számadást minden napon s ha valamiben hibásak voltunk, térjünk meg, hogy Isten is térjen hozzánk. Péntek, szept. 10. „Ha kárhoztat minket a mi szivünk, hatalmasabb az Isten a mi szivünknél“ {János, I. levele 20. vers). Amikor a szigorú ön-vizsgálatban oda jutottunk, hogy valami bűnért kárhoztat minket a mi szivünk, Isten ott az (5 kegyelmének Ígéretével erősít meg és bűnbocsátó irgalmával emel fel. Ezt hirdetteti az Ur Jézus által, ki igy szól mi hozzánk: „-lőjetek hozzám, kik megfáradtatok és megterheltettetek s én megnyugtatlak titeket. ‘ ‘ Menjünk mi is Ő hozzá és általa az Istenhez, ki azért küldte el Szent Fiát az emberekhez, hogy „valaki hiszen benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. “ Szombat, szept. 11. „Bölcscsé teszlek tégedet és megtanitlak tégedet az útra, melyen járj“ (Zsoltárok, XXX1T. rész, 8. vers). Az emberi bölcseség sok minden szépre és jóra megtanít minket, de csak azokra, amelyek testünk javát szolgálják; az Isten beszéde pedig bölcscsé teszen és megtanít arra az útra, amelyen járva, földi életünk igazi boldogságát, lelkünk nyugalmát és az örök élet idvességét is megtalálhatjuk. Tanuljuk meg az emberi bölcseséget, mely testünk javát, életünk örömét szolgálja; de tanuljuk meg mindenek előtt az Isten beszédét, mely lelkünk javát, szivünk örömét munkálja. Ha törődünk testünkkel hat napon át, a hetediken legalább törődjünk lelkűnkkel s keressük ennek örömét az Isten beszédében. Youngstown, O. Hankó M. Gyula. ref. lelkész.
