Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-28 / 35. szám
35. szám 1909. aug. 28. „Amerikai Magyar Beformátusok Lapja“ 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, aug. 29. „Megmarad a hit, a reménység és szeretet, ez a hárem; ezek között pedig a legnagyobb a széretet.“ (Pál apostol I. levele a Korinthus-beliekhez, XIII. rész, 13. vers.) A földi kincsekhez s a földi élet minden javaihoz akárhogyan ragaszkodjunk, azokat, nem tudjuk magunknak megtartani, mert azok mulandók. Elve' szithetjük tehát — és elveszítjük rendesen azokat, a melyekhez kötjük életünk ( boldogságát; elveszítjük, a gazdagságot, ifjúságunk erejét és az egészséget, hogy mintegy kifosztva mindenből, keseregjünk a veszteségen. De soha nem veszítjük el a hit, a reménység és szeretet kincseit, mert ezek nem múlandó földi jók, nem értéktelen kincsek, hanem megmaradnak. A hit Istenhez köti életünket; a reménj'ség megnj’ugtat az élet bajaiban s az örök életre mutat; a szeretet pedig, a legnagyobb boldogságot adja meg. Ne féljünk hát, ha minden változik körülöttünk, ne essünk kétségbe, ha el kell veszítenünk mindent, a mivel itt bírunk: a hit által kössük életünket Istenhez, az örök élet reménye táplál- jan és a szeretet segitsen, hogy, bármi történjék velünk, el ne veszünk, hanem a hit, reménység és szeretet által megmaradjunk. Hétfő, aug. 30. „Sok bánáti vannak a hitetlennek“ (Zsolt. XXXII. rész, 10. vers.) Senki sem kerülheti el az élet keserűségeit, senki sem futhat el a szenvedések elől: meg kell hát tanulnunk, hogy az élet keserűségeit, a szenvedéseket hogyan fogadjuk és hogyan fordítsuk azokat hasznunkra. A hitetlen, ki mint a bolond az ő szivében, ezt mondja, hogy nincs Isten: a szenvedéseket szükséges rosznak Ítéli, azért arra igyekeszik, hogy minél kevesebbet szenvedjen. A szenvedésekben pedig zúgolódik s miattok embertársait okolja rendszerint. S ha a szenvedések elviselhetetlen teherrel nyomják, hogy ezektől megszabaduljon, gyakran ön-kezével dobja el megutált életét s kétségbeesve hal meg. Mit mondjunk az ilyen emberre ? Bizonyos előttünk, hogy nem helyesen gondolkozott, hogy ezért lett elviselhetetlen reá nézve a szenvedés s ezért kellett kétségbeesve meghalnia. Kedd, aug. 31. „Minden dorgálás pedig most jóllehet nem láttatik örvendetesnek, hanem szomoruságosnak lenni; mindaz- által végtére az igazságnak csendes gyümölcsét adja azoknak, a kik abban gyakorolták magokat.“ (Pál apostalnak a Zsidókhoz irt levele XII. rész, 11. verse.) Aki pedig hiszen az Istenben és tudja, hogj' O szerető Atyja gyermekeinek; aki hiszi és tudja, hogy mindenek az Ő bölcs akaratából történnek, O bocsátja reánk az élet szenvedéseit is: nem fél a szenvedésektől, a szenvedésekben békével tűr és bizonyos reménységgel várja Isten szabaditó erejét. Imé a jó szülő is megdorgálja gyermekét, de ezzel is annak javát akarja; Isten, a mi Atyánk, megdorgálja azt, akit szeret s ezzel is gyermekei javát munkálja. Bár nem kívánatos a szenvedés, ne feledjük el, hogy a szenvedés által jobbá leszünk, ha békén, Isten akaratán megnyugodva törünk és soha nem zúgolódunk O ellene, ki jobban tudja, mint mi, hogy mi szolgál javunkraSzerda, szept. 1. „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be mennyországba, hanem aki cselekszi az én mennyei atyámnak akaratát“ (Máté evangéliuma, VII. rész, 21. verse). NémeUek a keresztyének közül azt tanítják, hogy a folytonos imádkozás szerzi meg az ember boldogságát. Igaz, imádkoznunk kell, de ha imádkozunk, jusson eszünkbe, hogy Isten nem a sok beszéd miatt hallgat meg, hanem kegyelme által. Az is jusson eszünkbe, hogy nem elég a szóval való imádkozás, az Isten nevének hangos emlegetése, hanem kell, hogy életünk cselekedetei mutassák meg, hogy mi szeretjük Ót, mert akaratán járunk, törvényeit követjük. Azt gondolják az emberek, hogy amilyen könnyű az embereket szép szóval megcsalni, olyan könnyű Isten előtt is képmutatással járni: ezeknek szól Jézus a fent olvasható szavakban s tanit mindnyájunkat ezzel, hogy ha ^szerető gyermekei akarunk lenni az Atyának, cselekedjük is az Ó akaratát. (Nütörtök, szept. 2. ,;Szólj az Izráel fiainak, hogy induljanak el (Mózes II. könyve, XIV. rész, 15. vers)Tétlenkedünk és alszunk gyakran akkor is, amikor dolgoznunk kellene, mert elfeledkezt-ünk arról, hogy minden pillanatban elkövetkezhetik halálunk, melj' után egyikünk sem dolgozhat többé. Ha pedig készületlenül ér az Istennek e földről elhívó szava, hogy állunk elébe számadásra ? Induljunk el még ma, azonnal keljünk fel tétlenségünkből és serényen lássunk munkához. Imé tőlünk várják eltartásukat azok, kikkel az Isten megáldott, a mi szeretteink: nem fájna-e szivünk, ha őket terhes szegénységben hagynék? És nem gondolunk-e arra, hogj- számot kell adnunk sáfárkodásunkról s Isten az Ó igazságosságában megítél? Akár testünk vagy földi életünk dolgait nézzük, akár lelkünk javát, üdvösségünket tekintsük: egyaránt kötelezve vagyunk a munkára. Ne aludjunk tehát, hanem még ma induljunk el a munkára! Péntek, szept. 3. „Sok elsők utolsók lesznek és az utolsók elsők“ (Márk evangéliuma, X. rész, 31- verse). Sokan azok közül, kik e világban elsők, mert gazdagságuk és hatalmuk van, Isten előtt utolsók, mert csak e világnak fiai, kik csupán a földi javakért küzdenek, lelkűkről pedig elfeledkeztek. Sokan azok közül, kik e világban utolsók, mert szegények és tehetetlenek, Isten előtt elsők, mert nem a világ fiai, nem a földi javakért küzdenek, hanem mindenekben lelkűk javát nézikAz embereknek melyik csoportjába tartozunk mi? Futunk a világ múló javai után s lelkűnkről elfeledkezünk; vágj' minden dolgainkban az örök élet javaira tekintünk s azokat keressük? Amilyen utón járunk, ahova igyekezünk, oda bizonyosan eljutunk: ha ez életben elsők akarunk lenni, megtaláljuk, amit kerestünk; ha az örök életre készítettük magunkat, bár itt alant utolsók voltunk, ott bizonj'ára az elsők leszünk az üdvösségben. Szombat, szept. 4. „Nem oUanok az én gondolataim, mint a ti gondolataitok, sem az én utaim, mint a ti utaitok, azt mondja az Ur“ (Ésaiás könyve, LV. rész, 8. verse). Senki végére nem mehet Isten bölcseségének, gyarló emberi ész soha sem ismerheti az Ő utait; mégis hit által megértjük, hogj' Isten mindeneket javunkra s általában teremtményei javára cselekszik. Gyarló emberi ész nem érti, mire valók a természeti csapások, miért kell gyakran borzalmas halállal meghalni azokban ezereknek s miért kell elveszni annyi ember fáradságos munkája gyümölcsének: Nem értjük, miért kell földrengésnek, árvizeknek, vasúti vagy bánjmszerencsétlenségeknek történni. Nem értjük gyarló észszel, de a hit megtanít arra, hogy mindenek az Isten akaratából^történnek, Isten pedig Atyánk, tehát nem lehet az rósz, amit Ó cselekedett. Ez a hit tartson meg és tápláljon, hogy Isten legyen reménységünk mindenkoron. Youngstown, 0. Hankó M. Gyula. ref. lelkész.
