Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-28 / 35. szám
6. oldal. 3o, szám. 1909 aug 28. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Katekizmusok és a reformáczió. Schaff D. után angolból: SZÉKELY SÁNDOR, ref. lelkész. II. A protestáns egyház három nagy katekizmusai ezek: Luther Kis kátéja, megjelent 1529-ben, a Heidelbergi káté, 1563-ból és a Rövidebb káté (Shorter Catechism), 16 t8-ból. Az első a lutheránus egyházakban használatos, a másik kettő a református theolo- logia alakzataiban érvényes. A Heidelbergi káté volt legérettebb terméke az Európában kifejlődött református theologiának, mint mi mondanék. A Heidelbergi káté volt a két reformátori központ, Zürich és Genf, theolo- logusai által készített káté-irodalom eredője. A zürichi ágat Oeco- lampadius, 1531., Judae Leoó, 1531—1541. és Rullinger, 1549-ben megjelent kátéi képviselték. E káték nem csak néniét Svájczban, hanem Angliában is közkézen forogtak. A genfi osztályt Kálvin, Virt, Lasco János és mások kátéi képviselték. Kálvin első kátészerii müve szakaszokra volt osztva, de kérdések és feleletek nélkül. 1549-ben irta s ez a genfi népnek polgári és vallásos törvénykönyvét képezte, melyre meg kellett esküdniük. 15 ti-ben készített egy kátét, mely tökéletesitett alakban 1545-ben jelent meg s 373 kérdést és feleletet tartalmaz. Az'első kérdés hires szavai: ,,Mi az ember végczélja?“ Kálvin kátéi és a zürichi theologusok müvei a Heidelbergi kátéban találkoznak. Ennek szerzői, Ursinus és Olevianus, Hei- delbergbe hivattak, hogy kiszorítsák a rideg lutheránus iskolát, mely e fontos központban uralkodott; egyik mint udvari pap s a másik mint tanár működött. Ok Melanchthon, Buliinger és Kálvin befolyásait egyesítették tanításaikban. Ursinus hét évet töltött Wittenbergben, mint Melanchthon tanítványa Mindketten éltek Zürichben és Genfben. A Heidelbergi káté készítésekor e fiatal theologusok Kálvin, Lasco, Buliinger és más református hittudósok kátéit használták. Művöket a német holland, magyar stb. református egyházak fogadták el, a skót gyűlés (Skoteh Assembly) jóváhagyta, valamint 1870 ben az amerikai nagy gyűlés (General Assembly) is elismerőleg nyilatkozott arról. A harmadik nagy káté a prcsbyterianus Shorter Catechism (Rövidebb káté), a Westminster Assemblv-nek utolsó munkája volt, mint némelyek gondolták: a legérettebb gyümölcse a tapasztalatnak és gondolatnak. Az alsóház 1618-ban, néhány hónappal később a skótországi nagygyűlés, 1649-ben a skót parlament helybenhagyta. A Shorter Catechism egy nagy káté-irodalom termékeny korszakát zárta le Angliában. A puritán hittudósok csaknem száz évig foglalatoskodtak kátékészitéssel. Ha hinnünk lehet I. Jakab állításának: „mindenki, aki jó embernek volt a fia Skótországban, készített kátét“. Tizenketten, talán tizennégyen voltak a Westminster Assemblv-nek tagjai azok a hittudósok, kik saját kátéjukat közrebocsátották. Az Assembly úgy ezeknek, valamint másoknak hasznát vette. Ugv látszik, hogy leginkább Rogers Ezé- kiel kis munkáját használták nagvobbára. (Czime: The chief grounds of Christian religion set down by way of catechizing.) Rogers nem volt a Westminster Assembly tagja s kátéját 1638 előtt irta, mikor New England-be jött. Hogy Luther kátéi, a Heidelbergi káté és a Rövidebb káté a legnagyobbszerü protestáns káték, az iránt nem lehet kétség, akár a nagyszámú kátékét tekintjük, melyek az utóbbi 250 s egynéhány év óta használatban voltak, akár azoknak a hittanra való hatását vizsgáljuk a protestáns egyházak kebelében. Ez az állítás számításon kívül helyezi az anglikán és az amerikas episco- pális egyház közönséges imakönyveinek kátéit. E káté nem áll a fejlődés fokán s akár mint a hittudományok főrésze, akár mint vallásos vezérkönyv, semmiesetre se tekintetik egyenlőnek a három alapvető nagy munkával. (Vége.) Félreismert lángelmék. Andersen egyik bájos meséjében azokkal az emberekkel foglalkozik, akik a hírnév tövises útját járták. Egy kiváló franczia iró legutóbbi müvében szintén ezekről az emberekről emlékezik meg. Elmondja könyvében néhány föltaláló életrajzát is, akik, mielőtt dicsőséget és hírnevet szereztek, a gúnynak és nevetségnek voltak czéltáblái. O maga volt a következő esetnek a szemtanúja: Mikor 1878. márczius tizenegyedikén Edison fonográfját bemutatták a párisi akadémia dísztermében, fölemelkedett egyik akadémikus, a tudós Bonni!land és torkon ragadta Edison megbízottját: — Ön gazember! — kiáltott dühtől eltorzult arczczal. Azt hiszi, hogy minket hasbeszélő képességével bolonddá tehet? Még félévvel később is, mikor Bonilland már közelebbről megismerkedett Edison fonográfjával, azt. állította, hogy az egész nem más, mint ügyes akusztikai csalódás, mert az lehetetlen, hogy egy nyomorúságos gép az emberi hangot olyan hűségesen utánozhassa. Hasonló módon háborodott fel szintén a párisi akadémia egyik tagja a hires kémikusnak, Lavoissier-nak azon a nyilatkozatán, hogy a levegő legnagyobb része szénsav és nitrogén. Az aero- méter feltalálója, Baumé, haszontalan fecsegésnek mondta ezt az állítást. Galvani-nak békecombbal való experimentumát, amely a vi- lamosság gyakorlati értékesítésének adott hatalmas lendületet, eleinte általános kaczagással fogadták. A föltaláló emiatt keservesen panaszkodott barátjának Írott levelében: — Két párt támad: a bölcsek és az ostobák. Mind a kettő nevet és gúnyol s a békák tánczm est erének csúfol. És mégis meg vagyok győződve róla, hogy uj természeti erőt födöztein fel az emberiség javára. A gázvilágitás feltalálója, Lebon Fiilöp, meghalt 1804-ben, a nélkül, hogy eszméjének gyakorlati hasznát látta volna. Az eszméjét egyszerűen bolondnak tartatták s nem tudták elhinni, hogy a lámpa kanócz nélkül is tudjon világítani. Egy évvel később Bir- mingham-ben bevezették a gázvilágitást, 1813-ban Londonban és 1818-ban Párisban. Mikor Franklin a londoni tudományos társaságban elmondta fölfedezését, hogy egy vasaiddal képes a levegő villamosságát levezetni s a villámhárító elveit fejtegette, harsogó kaczagással felelt az egybegyült tudóstársaság és megtagadta az előadás kinyoma- tását. Helvetius a hires csillagász félszázadda) a messzelátó föltalálása után sem alkalmazott üveglencsét, mivel attól tartott, hogy az megakadályozza a helynek biztos megállapítását. Mikor a gőzvasuttal az első próbákat akarták tenni, a mérnökök azt mondták, hogy a lokomotív nem szaladhat a sineken, s a kerekek egy helyben fognak maradni. Aragó, a kiváló franczia fizikus maga is ellene volt a vasútnak, az anyag megbízhatatlansága t és a ltvegő elkntállását hozván lel érvül.
