Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-31 / 31. szám
6. oldal. 31. szám. 1919 július 31. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Lelkész-Egyesület. Korunknak jelszava a tanítás. Aki a presbiterian egyház magyar missziója mezején körültekint, csakhamar észreveszi, hogy itt a haladás ügyes-bajos dolog. Hogyan haladhatunk előre? Erre nézve legyen szabad e lapban néhány eszmét megpendíteni, hogy azok, ha egészségesek, érettek és életrevolók, csakugyan megvalósuljanak, életre keljenek. Nem szükséges sokáig bizonyítanom, hogy a progressiv, egyöntetű és czéltudatos munkára szükségünk van nekünk, lelkészeknek, első sorban, kik hivatva vagyunk a krisztusi tudomány szent zászlaját lengetve, magyar népünket a szellemi és anyagi jólét magasabb fokára emelni. Mindegyikünk duzzad a lelkesedéstől, a jó szándéktól, mindegyikünk fárad és alkot és mégis alkotásunk és fáradságunk eredménye nagyon csekély. Ennekokáért nagyon könnyű kitalálni: Nem bízunk mi, lelkészek, semmiféle összekötő és összetartó szervezettel. Ismét ennek a folyománya az: hogy elszigetelve egymástól, erőtlenül állunk nehéz hivatásunkban, hogy az amerikai magyar intézményekben mintegy számba menő testület eddig még nem szerepeltünk, terveinket és eszméinket soha ki nem cseréltük. Nem mondom azt, hogy az átkos egyenetlenség és a sárga irigység hétfejü sárkánya kisértett köztünk, hanem igenis állítom, hogy az egymás iránt való indolens magaviseltünk oka minden elmaradásunknak és minden köztünk létező félreértésnek. Pedig vagyunk most már elégséges számmal és vannak köztünk sokan, kik jeles képzettséggel léphetnek a küzdőtérre egyházunk érdekeiért, kik minden tekintetben az amerikai magyarság szellemi és anyagi boldogulásának alkalmas munkásai és vezérei lehetnének. Mikor ez évnek január havában a Presbiterian Home Mission Board a magyar lelkészekkel gyiilézezett New Yorkban, többek között azt a kérdést is felvetette, hogy: nem érezzük-e mi, magyar lelkészek, egy magyar lelkész-egyesületnek szükségességét; ha igen, miért nem alkotjuk meg? A jelen voltak mindannyian igennel feleltek és nagyon természetes, hogy a gyűlés elnapolása után mindez ideig édes álmokat álmodunk a létesítendő lelkész-egyesületről. Lapunk jeles szerkesztője tudom, hogy azért nem kezdte meg ez irányban a mozgalmat, mert fél attól, hogy meggyanúsítják, hogy hívatlan vezérnek tolakszik fel. Különben mentségünkre mondom, hogy akkor kevesebben voltunk, mint most vagyunk. Tovább azonban nem szabad halasztanunk a szervezkedést. Tegyük meg azonnal ez irányban a szükséges lépéseket, hogy a Board által javasolt lelkész-egyesület mielőbb jöjjön létre. Az olasz presbiterian lelkészek minap alkották meg lelkész- egyesületüket. Megválasztották a szükséges tiszti kart, felosztották az egyesület működését három részre: iskola, irodalom és egyházak. Mily hatalmas munkát végezhetne a mi egyesületünk is, ezt a három ügyet felkarolva, közös akarattal egv erkölcsi testületet képezne. 1. I s k o 1 a - ü g y. Magyar fajunk és nyelvünk fentartá- sára okvetetlenül szükséges a magyar iskola. E tekintetben irány- és figyelemre méltó czikk jelent meg körülbelül két hónappal ezelőtt a „Pittsbargi Híradó “-ban nagyt. Kalassay Sándor tollából. E czikk sok évi tapasztalatnak és éles megfigyeli snek eredményét adja és rövid sommája ez: „Ha öntudatos munkát akarunk végezni, tisztába kell lennünk azzal is, hogy az amerikai magyarság vezető emberei egy évtized múlva nem azok lesznek, akik Magyar- országból kivándoroltak, hanem azok, akik itt iskolákat végeztek. E czikk azt is mondja, hogy: e téren senki*sem tett még semmit, csak a presbiterianus egyház a bloomfieldi iskolában, hol ez idén is tizenkét magyar ifjú tanul. Ez az egyetlen felsőbb iskola, ahol magyar nyelven is tanítanak. Ez az iskola New Jersey állam törvényhatósága által elismert és egyetemi rangra emelt intézmény. A múlt évben heti 28 órán magyar nyelven nyertek itt oktatást a kollégiumi tanulók. (Magyar nyelvű tárgyak: biblia, magyar nyelvtan és irodalom a középiskolai tanterv szerint, földrajz, világtörténelem, magyarok tört., részben a latin és görög nyelv, theologián pedig a gyakorlati theologia.) Akik ismerik az iskola tanári karát s az intézetben uralkodó szellemet, azok jól tudják, hogy mi nem tűrünk meg hanyag és tehetségtelen tanulókat és hogy csak tehetséges, jól képzett munkásokat küldünk ki. Ez az egyetlen magyar intézmény kell, hogy büszkeségünket képezze és a magyar egyházak és lelkészek lelkiisme- retbeli kötelességüknek tartsák ez iskolát erkölcsileg és anyagilag segélyezni. Ha ezt az iskolát felkaroljuk, elejét vesszük annak, hogy félig készült, méltatlan egyének tolakodjanak az Ur szentélyébe. Ha meghozzuk a szükséges áldozatokat, egyidővel külön magyar-angol főiskolánk lenne. 2. Irodai o m. Mindenki tudja, hogy mily nagy hatalmat képvisel a sajtó. Prédikácziónkat aránylag kevesen hallgatják, a nyomtatott betű azonban mindenütt mintegy varázserővel hódit. Nagyt. Hankó szerkesztő kollégánk joggal panaszkodik, hogy egymagára hagyjuk a czikkek megírásában. Másképpen állana a dolog,, ha egyesületünk volna. Akkor a megválasztott lap és irodalomügyi bizottság a szerkesztőkkel karöltve megkeresné és megtalálná az arra való embereket, akik a tollat szépen forgatnák. Az egyesület találna módot és utat arra, hogy lapjaink olvasókat és előfizetőket nyerjenek Csak igy terjednének azon s/ent eszmék, amelyek megvalósításáért szervezetlenül hiába küzdünk. 3. Missiók, egyházak és lelkészek. Bizony ez teljesen terra incognita. Más egyházi testületek rendes tudósításokat közölnek uj egyházak alakulásairól, személyváltozokról. Mi nálunk ilyesmiről szó sem lehet. Szeretjük a titokzatas homályt talán túlságos szerénységből vagy nem tudom mi más okból. E szomorú tény bizonyítására sok esetet hozhatnák fel, de nem akarom a dolgot jobban elmérgesiteni positiv tények előadásával. Látjuk és tapasztaljuk most is, hogy az Isten igéjét prédikálják, akik alig léptek a szent tudományok csarnokába és akik a Presbiterian Egy váz constituczióinak értelmében rendszeresen nem prédikálhatnak és szent funkcziókat nem végezhetnek. Látjuk és tapasztaljuk most is, hogy nemcsak theologiai képzettséggel, de még algimnáziumi végzettséggel sem biró egyének lelkészekké avatatnak, nem hiszem, hogy rendes és törvényes utón, hanem valószínű, az egyházi törvények mellőzésével és kijátszásával. És e szomorú dologban az a csodálatos, hogy gyüleke Jeteink megelegesznek ily- nevü sovány, big lelki eledellel és óvást nem emelnek e borzasztó, a papi állás méltóságát megalázó visszaéléseken. Egyházalakulásaink nem történnek a Presbitarian Egyház törvényeinek figyelembe vételével és megtartásával, sokszor magán- vállalkozások Üzletszerű jellegét viselik magukon. Egyházi politikánkban kétfelé sántikálunk, az igazság és jog utjától sokszor távolállunk. Itt az idő, hogy a méltányosság és szeretet, a határozott és nyílt elvek becsületes útjára lépjünk Csak igy haladhatunk előre békességgel és áldással. Az egyesület intézkednék a jövőben az uj egyházak megalakításánál úgy*, hogy az a legjobban tehetné és hogy semmiféle más egyházi testülettel harezba és háborúba ne kerülne. Nem tudom, de nem is akarom létesítendő egyesületünk munkaprogrammját magam megállapítani. Megállapítjuk majd közös tudással és akarattal. Most csak árra kérem lelkésztársaimat, ne vegyék jelen felszólalásomat hívatlan tolakodásnak és hogy ne halaszszák tovább ez egyesület megalkotását. Mert hiszen nem magánérdekekért küzdünk, hanem mint az az amerikai kálvinista magyarság tekintélyes részének hivatott vezérei, népünk érdekeiért. Az egyes egyházak segítsék és buzdítsák' lelkészüket ez ügyben és ajánlom, hogy minden magyar egyház anyagilag is előmozdítsa e hasznos és áldásos tervet. Díkovics János, newarki ref. lelkész.
