Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-31 / 31. szám
31. szám. 1909 julius 31 „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal. A skarlát. A skarlát (vörheny, sarlach) ragadós, fertőző betegség, mely túlnyomóan gyermekeket támad meg, de megkaphatják felnőttek is, különösen akkor, ha gyermekkorukban át nem estek rajta. Minthogy a skarlát okozóját mindezideig nem ismerjük, nem is tudjuk egész bizonyossággal megmondani azt, hogy miképpen jut lie ennek a betegségnek a fertőző mérge az ember szervezetébe. A betegség terjedése körül szerzett tapasztalás azonban arról győz meg bennünket, hogy a skarlát fertőző anyaga a skarlátos betegről jut be az egészséges emberbe es pedig akár egyenes érintkezéssel, akár pedig közvetett utón, vagyis olyan tárgyakkal, avagy élelmiszerekkel, amelyek a beteg közelében voltak. Az is bizonyos, hogy arra fogékony szervezetek, különösen gyermekek már akkor is megkaphatják, ha csak rövid időt töltöttek olyan levegőkörben, ahol skarlátos beteg megfordult. Ugyancsak a tapasztalásból tudjuk azt, hogy aki skarláttal fertőződött, az rendszerint három-négy nap múlva lesz beteggé, vagyis ennyi ideig csak lappang benne a betegség, mígnem azután elég gyorsan kifejlődik. Nem ritkák azonban az oly7an esetek sem. ahol a fertőzés utáu alig huszonnégy óra múlva kezdődik a skarlátos megbetegedés, valamint nyolez napnál hosz- szabb ideig is tavihat a lappangási időszak. A beteg émelygés, hányás kíséretében lesz rosszul és csakhamar forrósága támad. Nagyobb gyermek torokfájásról panaszkodik, kisebbeknél meg észrevesszük, hogy7 a nyelésnél fájdalmuk van. Az arcz sápadt, majd meg erősen kipirult; a gyermek tekintete bágy7adtságot árul el. Sokszor a beteg igen nyugtalan, izgatott, hánykolódik, sőt félrebeszél, majd máskor aggasztóan aluszékony, mámoros. Mindezek a jelek komolyabb betegséget sejtetnek, de skarlátra csak akkor szabad gyanakodnunk, ha a gyermek torkába tekintve, azt erősen pirosnak látjuk. Gyakorlott orvos, még mielőtt a bőrön kiütés támadna, már a torokból is föl tudja ismerni a skarlátot és már ilyenkor elkülö- nitteti a beteget as egészségesektől. Kivételesen előfordul az is, hogy a gyermek alig érez torokfájást és csak a kiütés árulja el a skarlátot. A kiütés rendszerint a nyakon és a mellen mutatkozik először; gy7orsan fejlődik, ellepi az arezot is, majd az egész törzsökét, és a tagokat. Különálló halványpiros pontocskákból áll, a melyek sokszor oly nagy számmal vannak egymás mellett, hogy az egész bőrt egyenletes pirossá teszik, máskor ellenben oly enyhe a kiütés, hogy csakis a betegség egyéb tüneteiből ismeri fel az orvos a skarlátot. Előfordul az is, hogy kiütést nem látunk és csak a betegség későbbi lefolyásából (hámlás, vese baj, vizibetegség) tudjuk meg, hogy skarláttal van dolgunk. Erősebb kiütés hosszabb időn át látszik s csak őt-liat nap múlva vagy későbbén halványul és tűnik el. Enyhe kiütés pár óra alatt elhalványul. A kiütés kitörése és virágzása alatt rendszerint forrósága van a betegnek, a nyelve pedig száraz és málnavörös. Súlyosabb megbetegedésnél nagy fokban izgatott a beteg, sőt sokszor eszméletlen, felrebeszél, sikoltoz. Jelentékenyen súlyosbítja a beteg állapotát az, ha erősebb torokgyuladása van, amivel egyidőben a nyak mirigyei is meg- duzzaduak és nem ritkán tyúktojás nagyságúra megnőnek és gyakran el is geny ednek. Ugyancsak súlyos geny7es gy7uladás támadhat az orrüregben is és a fülben. Enyhe skarlátnál mindezek a tünetek hiányoznak és 4—5 nap múlva teljesen jól érzi magát a beteg, kiütése elhalványul s csakhamar kezd a bőre le- liámlani, ami néha oly nagyfokú, hogy a bőr hámja nagy lemezekben válik le. A skarlátnak a már említett súlyos torok-, ojr- és íülgyuladáson kivüi egyik legkomolyabb következménye szokott lenni az eléggé gyakran jelentkező vesegyuladás. Az ilyen vesebajos szemhéjai rendesen megduzzadnak, arcza, lábfeje pöf- fedt lesz, majd a hasa is dagadni kezd és kifejlődik a vizibeteg- ség. A legnagyobb vigyázat, az orvos rendeléseinek legpontosabb megtartása mellett is társulhat a skarláthoz vesebaj, de még inkább akkor, ha a betegséget föl nem ismerik vagy a gyermek nem kerül orvos kezelése alá. Néha ugyanis a skarlát oly enyhén jelentkezik, hogy kiütés alig látható s a gyermek egyébként sem érzi magát rosszul. Az ilyen gyermek aztán le sem fekszik, sőt az iskolába is rendesen jár, amikor aztán szerteszét terjeszti a skarlát fertőző anyagát. Innen van az, hogy enyhe skarlát idején a skarlát nagyobb kiterjedésű szokott lenni, mint súlyosabb jellegű járványok idején, amikor az elkülönítést is szigorúbban megtartják a szülők. Az elmondottak alapján megértheti mindenki azt, hogy7 miért kell a skarlátos beteget még akkor is, ha teljesen jól érzi magát, ágyban és szigorúan elkülönítve tartani mindaddig, inig teljeseu fel nem épült s mig a bőrének hámlása teljesen be nem fejeződött. A skarlátos beteg ugyanis nemcsak akkor fertőzheti az egészségeseket, amikor viruló kiütése van, de talán még Sokkal inkább akkor, amikor a bőre hámlik. I)r. Gerlóczy Zsigmond, kórházi főorvos. Egyházi mulatságok. Irta: Bogár Lajos, ref. lelkész. (Folytatás és vége.) Természetesen egyházhoz tartozó rendezők helyesen cselekednek, ha kerülik az olyan csere-berét, melynél egy 5 centes narancsot 10 centért vagy 5 centes szódát 10 centért és igy tovább, árusítanak el, csupán avval okadatolva a hirtelen drágaságot, hogv: az egyház javára megy. Ilyen okoskodással sört is lehetne mérni. Ha egyházi mulatságon valamit árulunk, annyi pénzt jogosan elvárhatunk a vevőtől, amennyit másutt is fizetne. De a jótékony czél érdekében ráerőszakolni a jóhiszemű vevőt kegyes cselekedet gyakorlására, bizony nem tűnik fel a legszolidabb eljárásnak s inkább emlékeztet a je zsuita-rendszerre, mint a nyúlt keresztyén magaviseletre. A nyereségnek inkább az elárusítandó czikkek beszerzésénél kell lennie, mint az elárusitásnál. Egyházi czélra rendesen olcsóbban, talán ingyen is sikerül beszerezni ilyen apróságot. Ugyanilyen elbirálás alá esnek ama társasjátékok, melyek az u. n. -^.polgári házassághoz'** hasonlók. Evvel a példaadással vol- taképen beleegyezésünket adjuk a pénzzsákmányolásra, amit magunk is tiltunk a mulatság előtt és után, mert nincs semmiféle valláserkölcsi alapjok. Még a nem keresztyén erkölcs-bölcseletben sem találunk védtánt száprakra. Világos, hogy ilyen beosztás mellett kevesebb lesz a pénzbeli nyereség. De a jó hir, mely látogatottá és kellemessé teszi az egyházi mulatságokat, megmarad. S ez kívánatosabb minden gazdagságnál. Azonkívül a vendég sem fogja bánni pénzét, sőt megnyugvással távozik kedves emlékeivel, mert ha nem is adott az Ur oltárára semmit, hiszen tisztességesen ellátták pénzéért, de résztvételével segített másoknak munkáját pénzzé változtatni, hogy7 az egyház anyagiakban is növekedjék. Ismétlem: az egyházi mulatságok hasznosak, szükségesek minden tekintetben, különösen itt Amerikában. De mint az egyházi élet egyik megnyilvánulása, ne jusson meghasonlásba belső életével, elveivel és tanításaival, mert különben nem paradicsomi kertet,— temetőt di-szit magának. ^3^
